Kiadó: Nostromo Records
Megjelenés dátuma: 2014
Producer: Grega Habič
Az album hossza: 38.14 perc
Műfaj: Art Rock
Értékelés: 9.0/10
Ha van valaki a Šentflorjani-völgy napja alatt, akinek a művészetéhez tökéletesen illik a „D.I.Y.” (csináld magad) és az „indie” (független) előjel, az minden bizonnyal a megszelídíthetetlen gitárguru és nagy zenei látnok, a jeseniceiGrega Habič. Három év telt el az „Open Heart Surgery” óta. Mintha csak pislantottunk volna. És íme, itt az új lemez. Megint teljes egészében Grega egyedi zenei karakterének lenyomata. Pedig ebben senki sem hasonlít hozzá. Éppen ezért a „Kill the Engine” a legigényesebb és legéberebb zenei gurmék lemeze, akik csak a legjobb zenei kísérletet engeditek meg magatoknak, olyat, amely nem tűri a közhelyekre és az általános, már kipróbált zenei tartalmakra való oldalpillantgatást. A másolás előtt ezúttal is szigorúan tilos a bejárás!
A „Kill the Engine” első fele kifejezetten sötét (a nyitó A World) és erényesen, metálosan megvadult. Vagyis rendkívül zajos. De egyelőre csak a kezdetről beszélünk. Ez tüzet okád, és nem fogja vissza magát a decibelek szabadjára engedésében. A progresszív, kísérletező különcséggel keresztezett thrash megint friss, váratlan és őshonos hangzású. Ahogy az őshonosság egyébként a nagy zenei mester egész eddigi életművének első ismérve, úgy ez a frissességgel együtt itt is megmarad az új, „Kill the Engine” című albumon. A kisiklottan felborzolt tépőmű, az „A World” kiárasztja a művész minden undorát a „civilizált” társadalom elemberteleníteléséből, amely az érzelmileg és szellemileg megfosztott árvaság szakadékában tántorog, az erkölcsi értékek és a felebaráti együttérzés iránti minden tartás és tisztelet nélkül. Miután Grega ebben a nyitó, metalizált fantasztikumban kiadja minden epéjét és dühét a lélekgondozó prédikátorok álerkölcsösségére, az album két kiváló dalon keresztül emelkedik fel. Az első, a Diluted a jazz-fúziós tudás kiváló keveréke, metálos frázisokkal megbolondítva, ahol a dallamosan mozgalmas basszusvonalak mesterien feszítik ki a gitárfrázisok tartalmát, a nyugodt szakaszokban pedig a zongora szépen csengő hangja a különleges fűszer. Gregével ebben a dalban ismét közreműködik a rutinos amerikai zenész, nagy barátja, Jesse Adams. Adams hiphopos betétje jobban nem is illeszkedhetne a kompozícióba. Vakmerő és engesztelhetetlen prédikáció! A harmadik dal, a Cerberus olyan szerzemény, amelyben három gitármester egyesítette előadói erejét. Az első természetesen Grega, aki az ötletével hozta a kompozíciót az albumra, a virtuóz tudásából pedig egy-egy csipetet tett hozzá a rutinos Mark Lemer és a fiatal Tim Draksler (Cordura). Ez egy hangulati állapotok kiszámíthatatlan fordulataival és három gitár remek szimbiózisával teli instrumentális szám, amelyben nem nehéz megkülönböztetni mind a három mester kifejező megközelítéseit, ami természetesen külön érdekességet ad a dalnak (a kívánatos „art-különcség” összetevő), és emeli a minőségét.
A kezdeti düh elmúlt. A folytatásban az album nyugodtabb, Grega pedig az album hátralévő részében olyan ötletek összeolvasztásával kísérletezik, amelyeket az előző lemezeken a mai napig nem próbált ki. Az első az Under A Big Black Cloud, ahol kísérletező jazzvonalait a vízcsepegés („fekete felhő”) mintájához köti, ami legalábbis a hangzás alapján úgy szól, mint a zuhanyrózsából csepegő víz az otthoni kádban (de ez csak egy a lehetséges asszociációk közül). Nyugodt, melankolikus dal, amelyben Grega megvalósítja veleszületett tehetségét és a váratlanra való érzékét, a rugalmas kinetikájú, egyébként kiválóan összeillő vezérfrázisok révén, amelyeken átüt a jazz-jellegzetességek nagy kifejező ereje, és amelyeket Grega Habič zseniális elméje hordoz. A Tired Of Everything tipikus art gitárrock szám, amely még egyszer megtestesíti Grega zenéjének kifejező egyediségét. a maga módján összevethető olyan külföldi, világhírű gitármágusok dalaival, mint például Paul Gilbert vagy Tony MacAlpine.
Grega Habičnál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a neoklasszicizmus eleme háttérbe szorul, már ha egyáltalán jelen van (a címadó dal). Grega mindig a jazz elemét helyezi előtérbe, és ezt gyakran bölcsen ötvözi a zeneiség iránti érzékével (Turn the Knife). Ehhez pedig természetesen öntanított virtuózként nyúl, aki csak a szívét követi, és fütyül minden trendre. És ez számít. A „Kill the Engine” album új, abszolút egyedi darab, és ennek a zenei mesternek az immár kézzelfogható lemezes örökségében új fejlődési pont, akit az ösvénytelen kísérletezés hamisítatlan, belső szabadsághívása hajt az alkotásra. Grega tehát tud „lépni” a kísérletező gázpedálról, és teret nyitni a dallamnak, valahányszor a dalok kompaktságának fenntartása ezt megkívánja (a kiváló Never There kifutása), és ez az elem mesterien szikrázik a záró, enyhén blueos és még country-s „meghajlított” Goodbyes-on is.
Az új album ismét rendkívül változatos mennyiségű zenei ötletet hoz. Elsősorban a három dalból álló, rendkívül zajos nyitány jellemzi, majd a későbbi „hangzásbeli megnyugvás”, ahol a jazzes kísérletezés elemei uralják a többi műfaji elemet. Az új lemezen Grega még tovább fokozta a hangzás szerves jellegét a produkcióban, miközben néhány nagyon merész húzással modern hangzástechnikákat is használ (Diluted). Időnként nagyon sötét, melankolikus album, amely rendkívül hitelesen fejezi ki Grega Habič érzéseit, érzelmeit és szenvedélyeit egyénként és művészként. Az értelmiségi lázadó attitűd új, hiteles dokumentuma, amelyet bármely egyén kisajtolhat magából a zeneművészet terén. Olyan album, amely megőrzi és elmélyíti azt az egyedi zenei kifejezésmódot, amellyel a nagy zenei guru és mester, Grega Habič kényeztet és gazdagít minket a szlovén zenei térben. Az új évezredben az a helyzet, hogy a zenei alkotások gyakran rejtve maradnak a fülek előtt. Az új idők sem ígérnek semmi jót, ezért a jövőben is csak a saját zenei percepciótokra számíthattok, amely elvezet benneteket ahhoz a lényeghez, amelyet a zenében kerestek. Ha a zenei tisztulás útján akartok járni, Grega Habič új albumát is mindenképpen „meg kell rágnotok”.
A „Kill the Engine” tehát az art rock újfajta, szokatlan frissességének új remekműve, amelyet ennek a nagylelkű szlovén zenei alkotónak a zenei víziókból táplálkozó, rendkívül átütő karizmája testesít meg. Grega Habič az új albumával is hű marad a sokrétű ötletolvasztás egyedülálló minőségéhez, és újabb stúdiógyémántot ad nekünk.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. A World
2. Diluted
3. Cerberus
4. Under the Big Black Cloud
5. Tired of Everything
6. No Lie Can Live Forever
7. Kill the Engine
8. Turn the Knife
9. Never There
10. Goodbyes
Felállás:
Grega Habič – gitár, basszusgitár, programozás
VENDÉGZENÉSZEK:
Robert Humar – billentyűk a 3., 6., 9. és 10. számon
Jesse Adams – ének & billentyűk a 2. számon
Mark Lemer – gitár a 3. számon
Manfred Dikkers – ütőhangszerek a 9. számon
Marko Volk – billentyűk a 2. számon
Tim Draksler – gitár a 3. számon
Jovan Jovanovič – basszusgitár a 2. számon
Maks Habič – ének a 6. és 9. számon
