Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: GHB (Grega Habič Band)
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 38:54
Értékelés: 4.5/5
Ha van valaki a szlovén zenei égbolt alatt, akire igazán ráillik a „D.I.Y.” (csináld magad) és az „indie” (független) jelző, az a megszelídíthetetlen gitárguru és nagy zenei látnok, a jeseniceiből származó Grega Habič. Az „Open Heart Surgery” óta eltelt három év. Egy szempillantás alatt. És íme, itt az új lemez, amely megint teljes egészében Grega egyedi zenei karakteréből fakad. Márpedig ő senkire sem hasonlít. Ezért a „Kill the Engine” is kifejezetten azoknak a legigényesebb, éles fülű zenei gourmand-oknak szól, akik csak a legjobb zenei kísérletekre vagytok kaphatók, és nem bírjátok a közhelyeket, a generikus, már százszor kipróbált zenei megoldásokat. A majmolók számára a belépés ezúttal is szigorúan tilos!
A „Kill the Engine” az első részében kifejezetten sötét (a nyitó A World), és erényesen metálosan megvadult. Vagyis extrém hangos. De ez csak a kezdet. Ez a rész tüzet okád, és egy percig sem fogja vissza a decibeleket. A thrash, amelyet a kísérletező különcködés progresszív árnyalata keresztez, megint friss, merész és egészen saját hangon szól. Ahogy az önállóság Grega eddigi életművének első számú ismertetőjegye, úgy ez a frissesség is megmaradt az új „Kill the Engine” lemezen. Az „A World” című, kisiklottan felturbózott zúzda feltárja a művész egész undorát a „civilizált” társadalom elembertelenedése láttán, amely az érzelmi és lelki megfosztottság szakadékában tévelyeg, a morális értékek és a legközelebbi ember iránti együttérzés minden szikrájának tiszteletét nélkülözve. Miután Grega ebben a metálosított nyitófantáziában kiadja minden epéjét és dühét a lelketlen prédikátorok álerkölcsösségére, a lemez két kiváló számmal emelkedik magasra. Az első a Diluted, a jazz-fúziós ízek remek keveréke, amelyet metálfrázisok borsoztak meg, és ahol a gitárfrázisok tartalmát mesterien feszíti szét a dallamosan mozgalmas basszusvonal, a csendesebb részekben pedig különleges fűszerként a zongora hangzása. Ezen a számon ismét közreműködik Gregával az amerikai, sokat látott zenész és jó barátja, Jesse Adams. Adams hip-hopos betétje jobban nem is illeszkedhetne a kompozícióba. Vad és megalkuvást nem ismerő prédikálás! A harmadik, Cerberus című szám három gitármester közös erejét egyesíti. Az első természetesen Grega, aki az ötletével hozta a kompozíciót a lemezre, virtuóz tudásának egy-egy marokra valóját pedig a rutinos Mark Lemer és a fiatal Tim Draksler (Cordura) tette hozzá. Ez egy hangulati fordulatokban kiszámíthatatlan instrumentális szám, a három gitár nagyszerű összjátékával, ahol nem nehéz megkülönböztetni mindhárom mester kifejező stílusát, ami természetesen külön érdekességet ad a számnak (az „art-különcködés” kívánatos összetevője), és emeli a minőségét.
A kezdeti dühnek vége. A folytatásban a lemez nyugodtabbá válik, Grega pedig olyan ötletek összekapcsolásával kísérletezik, amelyeket az előző albumokon még nem próbált ki. Az első az Under A Big Black Cloud, ahol kísérletező jazzvonalait a vízcsepegés mintájára fűzi fel („fekete felhő”), ami legalábbis a hangzás alapján olyan, mint a zuhanyrózsából csöpögő víz otthon, a kádban (de ez csak egy lehetséges asszociáció). Nyugodt, melankolikus szám, amelyben Grega kiéli született tehetségét és a kiszámíthatatlanság iránti érzékét, a rugalmas kinetikájú, egyébként kiválóan összeillő vezérfrázisokban, amelyekből Grega Habič elméjének jazzes karakterjegyei sugároznak nagy kifejezőerővel. A Tired Of Everything tipikus art gitárrock szerzemény, amely még egyszer megtestesíti Grega zenéjének kifejező egyediségét. A maga módján összevethető külföldi, nagy nevű gitármágusok számaival, például Paul Gilberténél vagy Tony MacAlpinénél.
Grega Habičnál mindenképp figyelembe kell venni, hogy a neoklasszicizmus eleme háttérbe szorul, már ha egyáltalán jelen van (a címadó számban). Gregánál mindig a jazz áll az előtérben, és ezt gyakran bölcsen ötvözi a muzikalitás iránti érzékével (Turn the Knife). Ehhez pedig természetesen öntanított virtuózként nyúl, aki csak a szívére hallgat, és fittyet hány minden trendre. Ez pedig számít. A „Kill the Engine” új, teljesen egyedi lemez, és új fejlődési pont ennek a zenei mesternek a már kézzelfogható diszkográfiai életművében, akit a szabadelvű kísérletezés hamisítatlan belső hívása hajt az alkotásra. Grega tehát tud „lelépni” a kísérletező gázpedálról, és teret nyitni a dallamnak, valahányszor a számok kompaktságának fenntartása ezt kívánja (a kiváló Never There vége), és ez az elem mesterien csillan meg a záró, enyhén bluesos, sőt countrys beütésű Goodbyes-ban is.
Az új lemez ismét rendkívül változatos zenei ötletáradatot hoz. Elsősorban a három szám rendkívül zajos nyitánya jellemzi, majd a későbbi „hangzásbeli megnyugvás”, ahol a jazzes kísérletezés elemei uralkodnak a többi műfaji összetevő felett. Az új lemezen Grega tovább fokozta a hangzás szerves jellegét a produkcióban, néhány rendkívül merész, modern hangtechnikai húzás mellett (Diluted). Időnként nagyon sötét, melankolikus album, amely Grega Habič érzéseit, érzelmeit és szenvedélyeit egyénként és művészként rendkívül hitelesen fejezi ki. Az intellektuális lázadó attitűd újabb hiteles dokumentuma, amelyet bárki bemutathat a zeneművészet terén. Olyan album, amely megtartja és elmélyíti azt az egyedülálló zenei kifejezésmódot, amellyel a nagy zenei guru és mester, Grega Habič kényezteti és gazdagítja a szlovén zenei teret. Az új évezredben az a helyzet, hogy a zenei alkotások gyakran rejtve maradnak a fülek előtt. Az új idők sem ígérnek sok jót, ezért a jövőben is csak a saját zenei érzékelésedre hagyatkozhatsz, amely elvezet ahhoz a lényeghez, amelyet a zenében keresel. Ha a zenei megtisztulás ösvényére akarsz lépni, Grega Habič új lemezét mindenképp „meg kell rágnod”.
A „Kill the Engine” tehát a szokatlan art-frissesség új mesterműve, amelyet ennek a nagylelkű szlovén zeneművésznek a zenei látomásokban gazdag, rendkívül átütő karizmája testesít meg. Grega Habič az új lemezzel is hű marad a sokféle ötletet összeolvasztó egyedi minőséghez, és újabb stúdiógyémántot ad nekünk.
Felállás
Grega Habič – gitár, basszusgitár, programozás
VENDÉGZENÉSZEK:
Robert Humar – billentyűk a 3., 6., 9. és 10. számon
Jesse Adams – ének & billentyűk a 2. számon
Mark Lemer – gitár a 3. számon
Manfred Dikkers – ütőhangszerek a 9. számon
Marko Volk – billentyűk a 2. számon
Tim Draksler – gitár a 3. számon
Jova Jovanovič – basszusgitár a 2. számon
Maks Habič – ének a 6. és 9. számon
Produkció
Grega Habič
Számlista
1. A World
2. Diluted
3. Cerberus
4. Under the Big Black Cloud
5. Tired of Everything
6. No Lie Can Live Forever
7. Kill the Engine
8. Turn the Knife
9. Never There
10. Goodbyes
