Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Spock's Beard
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 2017
Értékelés: 4.5/5
2016-ban valóra váltak minden Spock’s Beard-rajongó álmai: a „Morsefest” fesztiválon, Nashville-ben, az amerikai „cowboy-mekkában” a színpadon egyesült a progrock-revival mestereinek minden jelenlegi és egykori tagja, és élőben eljátszották a teljes „Snow” dupla albumot. Ez a kétlemezes koncepció-magnum opus 2002-ben az utolsó munka volt, amelyen még ott szerepelt a központi figura, a zeneszerző-látnok, énekes és multi-instrumentalista Neal Morse (Transatlantic, Flying Colors). Utóbbi az elmúlt években „távolról” újra együttműködik eredeti zenekarával mint dalszerző és alkalmi ének- és hangszeres vendég, ritka alkalmakkor pedig „élőben” is, míg Nick D’Virgilio (Big Big Train), egy másik egykori tag, Jimmy Keegan távozása után visszatért a dobok mögé, igaz, (egyelőre) csak vendégzenészként. Keegan a „Snow Live” idején még a Spock’s Beard tagja volt, és a két dobfelállás jobb oldalán kapott helyet. A felvétel csúcspontját Neal, Nick és Ted Leonard énektriója jelentette a lemez epikus zárásánál, a „Falling For Forever” előadásakor, amely egyébként Neal szerzeménye, és a kultikus amerikai progrockzenekar történetének mindhárom fő énekese együtt énekelte el.
A teljes koncepcióalbum, a „Snow” előadása, amely afféle válasz a The Who remekére, a „Tommy”-ra (1969), hiszen hasonló koncepciót dolgoz fel egy különcről és társadalmi kivetettről, mindenképp nem volt könnyű vállalkozás, de ezek a zenei mesterek kifogástalanul végezték a dolgukat, és nagyon sikeresen vitték végig az egész koncepciót. A zseniálisan őrült japán billentyűs mester, Ryo Okumoto, ahogy az várható volt, a szólószáma alatt adta bele a legtöbbet, amely nem csupán afféle „intermezzo” a koncepcióalbumon, hanem az ő nevét is viseli. Hangszeres és énekes szempontból ez a koncertfelvétel maga a tökély, mindhárom énekesre büszke lehet a zenekar: Ted hangja az elmúlt években teljesen összeforrt a banda mostani felállásával, Neal és Nick pedig (még mindig) kiváló énekteljesítményével bőséges adag nosztalgiát tett hozzá. A már említett „Falling For Forever” mellett a Spock’s Beard tagjai a ráadásban eljátszották a nélkülözhetetlen örökzöldet, a „June”-t is, amelyben a közönség is derekasan kivette a részét, hiszen természetesen kívülről fújja az egész szöveget.
Ezt a ragyogó dupla koncertfelvételt minden Spock’s Beard-rajongónak mindenképp be kell szereznie a gyűjteményébe, ha másért nem, hát a történelmi értéke miatt, hiszen kérdés, mikor találkozik újra a színpadon a kultikus zenekar „múltja és jelene” két rendkívül karizmatikus egykori tagjuk képében, akik a stúdióban is egyre aktívabban dolgoznak megint együtt egykori cimboráikkal. Sokan nem bánnák, ha visszatérnének a zenekarba, de a másik oldalról nézve a Spock’s Beard Ted Leonarddal a soraiban sok szempontból még érdekesebb történetté vált, mint a méltán nagyra tartott „Neal Morse-érában”, amit a két legutóbbi stúdióalbum is bizonyít.
Felállás
Ted Leonard – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Alan Morse – gitár, vokál
Dave Meros – basszusgitár, vokál
Ryo Okumoto – billentyűs hangszerek, vokál
Jimmy Keegan – dob, vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Neal Morse – ének, billentyűs hangszerek, gitár
Nick D’Virgilio – ének, dob
Produkció
Spock’s Beard
Számlista
CD1:
1. Made Alive
2. Overture
3. Stranger In A Strange Land
4. Long Time Suffering
5. Welcome To Nyc
6. Love Beyond Words
7. The 39th Street Blues (I’m Sick)
8. Devil’s Got My Throat
9. Open Wide The Flood Gates
10. Open The Gates Part 2
11. Solitary Soul
12. Wind At My Back
13. Second Overture
14. 4th Of July
15. I’m The Guy
16. Reflection
17. Carie
CD2:
1. Looking For Answers
2. Freak Boy
3. All Is Vanity
4. I’m Dying
5. Freak Boy Part 2
6. Devil’s Got My Throat Reprise
7. Snow’s Night Out
8. Ladies And Gentlemen, Mister Ryo Okumoto On The Keyboards
9. I Will Go
10. Made Alive Again
11. Wind At My Back
12. June
13. Falling For Forever
