Helyszín: Ljubljana / RTV Slovenija (Studio 14) / Szlovénia
Dátum: szombat, 2012. október 13.
Ha valaki kilóg az általános szlovén apátiából ebben a komor, 2012-es őszi októberben, az kétségkívül a szellemes szlovén dalszerző-énekes és javíthatatlan értelmiségi, Boštjan Narat! Sokan úgy ismeritek, mint nagy világfit, akinek az életművébe többek közt a Katalena zenekar ötletgazdájának, előadónak és a Panoptikum című műsor házigazdájának szerepe is belefér,… Narat ihletének fókuszában ott a megfigyelés! Méghozzá abban az évben, amikor mindenki csak siránkozik és sír! Friss stúdióalbuma, a „Konec sveta vedno pride nenapovedano” pedig jobban nem is foglalhatná össze, milyen helyzetben van a kisember a 21. század civilizált társadalmának mai fejlődési szakaszában! A fekete humorral alaposan megfent költő magával hozta kísérőcsapatát, amely a második stúdióalbumon is közreműködött. Üdvözlünk hát az RTV Slovenija Big Bandjének hírhedt „próbatermében”.
Szolid érdeklődés, bár a terem nem telt meg teljesen! Este nyolckor Jane Veber szerkesztő egy rövid, bensőséges beszélgetésben mutatta be a jelenlevőknek Boštjan Naratot. Ez a bevett protokoll a Studio 14-ben rendezett ilyen eseményeken. Miután a dalszerző túl volt a rövid „kihallgatáson”, átült egy bárszékre, és ahogy várható volt, pengetni kezdte a gitár húrjait, így nyitva meg az másfél órás koncertestet az „Strah je odveč” (2010) című bemutatkozó lemez dalával, a Ženske, ki ljubijo pse-val. A bensőséges hangulat, ahol a színpad majdnem akkora, mint a nézőtér többi része a székekkel, több mint testhezálló Narat hozzáállásának. Ebben a zenei közegben nincs helye a felszínességnek. Sőt. Nincs helye a ráérzés hiányának sem. Az első dal alatt érezni lehetett, hogy Boštjan keresi a kapcsolatot az emberekkel, figyelte a közönség első visszajelzéseit – rossz lett volna, ha véletlenül valaki elbóbiskol. De ezúttal ez nem volt lehetséges, hiszen a dalszerző nagy híveiről volt szó, főleg barátokról és válogatott látogatókról, akiket az ilyen zene és költészet különösen vonz. Amikor csatlakozik hozzá a kísérőcsapat, a koncert gyorsan magasabb fokozatba kapcsol. Teljesen oldott stílusban.
A friss stúdióalbumot, a „Konec sveta vedno pride nenapovedano” című lemezt a fickó teljes egészében eljátszotta. Közvetlenül a „Tisti, ki zna in ona ki ve” című dal előtt csatlakozik Boštjanhoz a színpadon Matevž Kolenc (hangszerelés, elektromos gitár, basszusgitár, hangeffektek), aki ennél a dalnál a xilofonon játszott, továbbá Narat régi katalenás társa, Polona Janežič (billentyűs hangszerek), Jelena Ždrale (brácsa) és Blaž Celarec (dob, ütőhangszerek, klarinét). Összeszokott, alaposan behangolt kísérőcsapat, amellyel Narat a Kino Šiška színpadán is fellépett, amikor május közepén vízre bocsátotta új stúdióalbumát.
Naratnak a költészete így újra teljes fényében ragyogott egy teljesen organikus hangzásvilág mellett, amelyen át átélt, hiteles, őszinte vallomás szikrázott, kiaknázva Boštjan Narat sejtetlen zenei tehetségét. A hallgatóságot néhányszor alaposan megrázta a sok realista szarkazmus, mondjuk úgy, a Naratra jellemző, igazhitű fekete humor, főleg amikor az Egon, majd a záráskor a Romeo julija következett. A Jutra című dalt Narat ezúttal Mina Špiler nélkül, duett nélkül adta elő. Ezt a gyönyörű, érzékeny dalt a nem kevésbé érzékeny „Zdi se” követte, az ilyen koncertpillanatok közé pedig kétségtelenül ide tartozik a „Tistim, ki ne vedo” gyönyörű dallama is, jazzes ritmusban. Itt csillan meg Narat előadásának az az érzékeny, kifinomult oldala, amely nagyon sikeresen vezeti a hallgatót az eredendően megteremtett hangulat gazdag világába, amelyet átjár a valóságközeli hangulat.
Ezekbe a törékeny, érzékenyen hangsúlyozott pillanatokba sötét, szinte ijesztő számok vegyültek, mint a Režem ovinke, a Konec sveta vedno pride nenapovedano és a nagy záró rondó, a Kako končati to pesem?, amelyben Narat alaposan kifulladt a versszakok gyors szövegtempójától. A valóságközeli előadásmóddal tehát nem volt nehéz teljesen megbabonázni és elvarázsolni a közönséget. Küldetés teljesítve!
A „Če padeš po tleh” előadása előtt megtudtuk, hogy Boštjan kémiatanára a hangjának nagy „die hard” rajongója volt, és addig győzködte, hogy menjen rádiós „bemondónak”, míg Narat tényleg meg is tette, de állítólag „a meghallgatáson” elbukott. Ki hiszi el ma már, hogy egy ilyen állást épp a bájos hang tulajdonosa kap meg? Világos, hogy itt csak a kapcsolatok és az ismeretségek döntenek. Ez azonban nem ez volt az egyetlen mulatságos felismerés, amit Narat megosztott velünk ezen az estén. Azt is megtudhattuk, mi az a frusztrált rendszer. Boštjan Naratnál sosincs unalom. Talán már mondta is valaki a fickónak, hogy kiválóan megállná a helyét „stand up” komikusként is!
Egy újabb egyedülálló zenei est Narat és kollégái társaságában, amely olyan állapotba repít, hogy a koncert után még jó ideig az átélt élmények hatása alatt funkcionálsz, egy pillanat alatt véget ért. Reméljük, a dalszerző a jövőben is megőrzi azt az ihletet, amellyel jelenleg teljes vágtában lovagol a kreativitás óriáshullámán, és hogy az új stúdióalbum ötletei már most érlelődnek.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista:
1. Ženske, ki ljubijo pse
2. Tisti, ki zna in ona, ki ve
3. Egon
4. Režem ovinke
5. Tistim, ki ne vedo
6. Konec sveta vedno pride nenapovedano
7. Dvajset let
8. Jutra
9. Zdi se
10. Če padeš na glavo
11. Star mož
12. Strah je odveč
13. Kako končati to pesem?
14. Romeo julija
—-dodatek—
15. The One I Love
