Előadó: Trower, Robin
Kiadó: V-12 Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 4/5
Robin Trower és Jack Bruce a rockzene két tekintélyes alakja, akiket a legtöbb átlagos halandó főleg a Procol Harum és a Cream fenséges dübörgésének napjaiból ismer. Trower és Bruce régi ismerősök, minden fenntartás nélkül akár barátoknak is nevezhetjük őket, akik több mint huszonöt év és két, a 80-as évek elején készült lemez (BLT és Truce) után most a lenyűgöző Seven Moons című albummal harmadszor is összeálltak. És hogy hogyan! A két öreg harcos harmadszorra is egy kivételes blues-rock keveréket kalapált össze, amely kétségkívül a 21. századi blues rock műfaj egyik legfontosabb hozzájárulása.
Robin Trower és Jack Bruce rendesen megcsontosodott úriemberek, így nem vesztegetik az időt. A páros a nyitó Seven Moons-szal gyorsan megadja az alaphangot, és ez a ritka kivételektől eltekintve makacsul az album közös nevezője marad. Az album színvilága a két zenész legfelismerhetőbb kifejezőeszközeinek keresztezésére épül, a hatékony maximumig csiszolva. Ahogy várható volt, az egyik kulcselem Bruce hangja, amely bár korosan érdes, még mindig magabiztos és rendkívül jó hallgatni. Öröm megállapítani, hogy Jack Bruce énekben még mindig bírja az olyan acélos blues rockos gőzhengereket, mint a Lives of Clay, amely figyelmeztetés nélkül szippant be a kíméletlen, bluesos dübörgés világába. Trower itt teljes, gyakran nem is sejtett fokozásokra képes hangzásbeli kontrollal tündököl, amely egyes részeken a brit blues hagyományának jelenlétére emlékeztet. De semmi pánik, a játéka tele van frissességgel, és éppen azzal a minimalista varázslással, amely a mondanivalónak ad elsőbbséget. Trower mindenképp remek formában van, hasonló hangulat árad a Jack Bruce által elénk tárt lenyűgöző teljesítményből is. Jack basszusa magabiztosan ás mélyen a gitárvonalak alatt, éles, kurta hangjai pedig mesterien kerekítik le a dalt borzongatóan vágyakozó érzésekkel. A duó a Come toMe-vel még egy lépéssel távolabb merészkedik a „ismeretlen kékségbe”, ez egy újabb hatásosan megformált blues rocker, amelyből erősen árad a Hendrix-illat.
Jimi varázslatos aromáinak sokat köszönhet a She’s Not the One is. A szám messze áll attól, hogy ismételgetett rádiós anyag legyen, ragadós dallamossága könnyedén viszi az alapmotívumot az egyszerűsített hangszerelésen át egészen Trower szemérmes zárószólójáig. Hasonló utat, de egy kicsit nagyobb dinamikai skálával jár be a So Far to Yesterday. A gyökerek intenzív szimatolásával nynyűgöz le a Perfect Place és a sokatmondó című, személyes vallomás, a Bad Case of Celebrity. Míg az előbbi egyedülálló blues rockos példány, amely mint egy vipera, folyton tekereg a szemünk előtt, a Bad Case of Celebrity egy álmodozó világba visz, ahol a kétségbeesés és a fájdalom otthonra lel! Bruce hangja itt gyorsan tökön ragadja a hallgatót, hiszen a legnagyobb blues-szónokok stílusában hihetetlenül hitelesen szól. Amikor végre Trower is kiadja magából, egy pillanat alatt feltárul előttünk a páros természetfeletti varázsa.
Az egyes dalok ilyen színes tartalmi és hangszeres kínálata mellett, amelyek már az első hallgatásra meggyőznek kivételes karakterükkel, a „félkész” Distant Places of the Heart, Just Another Day és I’m Home tulajdonképpen feleslegessé válnak, bár kreativitáshiányt egyáltalán nem lehet felróni nekik. A rockzene két óriásának szinergiája végig jelen van bennük, ám a hármasból sajnos hiányzik az az egy csipetnyi szerves báj, amely a többit, vagyis az album túlnyomó részét díszíti. Éppen ez az életenergia, amelyet a Seven Moons büszkén visel, bizonyítja, hogy Robin Trower és Jack Bruce a tiszteletre méltó évek ellenére is még mindig teljes gőzzel, minden hengerrel pörög! Hatalmas respekt az öregfiúknak!
Felállás
Robin Trower: gitár, ének
Jack Bruce: basszusgitár, ének
Gary Husband: dob
Producer
Robin Trower
Számlista
1.Seven Moons
2.Lives of Clay
3.Distant Places of the Heart
4.She’s Not the One
5.So Far to Yesterday
6.Just Another Day
7.Perfect Place
8.The Last Door
9.Bad Case of Celebrity
10.Come to Me
11.I’m Home
Az album hossza: 47.53
