Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bučar, Rudi
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2017
Játékidő: 36:36
Értékelés: 4/5
Ekola! Jó két év után immár ötödik nagylemezes stúdióalbumával tér vissza közénk az isztriai folk rock attasé, Rudi Bučar. Ez az album, amelyet ezúttal is Rudi kísérőzenekarával, az Istrabenddel vettek fel, kiegészülve a vendégzenészek új, gondosan válogatott gárdájával, valójában inkább egyfajta sikerült karrier-keresztmetszetnek hat
Rudi most is az album játékidejének egy részét néhány hagyományos isztriai népdal feldolgozásának szentelte, a korábbi lemezein megtalálható saját szerzemények közül pedig jó párat a maga modorában írt át, és az aktuális idők vibrációjával lehelt beléjük új életet.
Rudi ezen az albumon is gondoskodik az általános befogadhatóságról, a „šentiment” megint gyorsan a bőr alá kúszik, és ebben Bučar továbbra is az örök ügyes »csábító és sármőr«. Valójában az album felét az eredeti dalok megújított változatai adják. A Samo ti, amellyel Bučar 2009-ben a Slovenska popevkán megszerezte az első helyet, ezúttal Rudi előadásában szólal meg, és az érzéki vokális kifejezés teljesen új árnyalatait érinti. Itt van megint a híres »mindenhol jelen lévő úr«, Hamo is, aki a »…« című dalban duettben megy Rudi elé. Akusztikus bluesról van szó, amely nem fukarkodik az átélt vokális kifejezéssel, ugyanakkor megmutatja azt is, hogy Rudi hangszíne Hamo ismert átütőereje mellett alsóbbrendű jellegű (alárendelt helyzetben van).
A kóruszene iránti szeretet ezúttal sem hiányzik Rudiból. Az album ugyanis ezzel kezdődik és ezzel zárul. Azzal a különbséggel, hogy nyitányként a hagyományos isztriai De lete in pu című dalt választotta, az album zárlataként pedig saját szerzeményét, a Sem znala jes-t. Mindkettőt az Oktet Aljaž támogatásával adta elő. Tehát mindkettő vokális kórusdal. Az albumon van még egy hagyományos isztriai dal feldolgozása, a Kemu si dala rožice, amelyet Rudi a Vrhovke női énekkarral és az Aljaž férfikarral együtt ad elő, és amely valamivel kézzelfoghatóbb lenyomatát hordozza az áthangszerelésnek, ami különösen akkor érzékelhető, amikor a middle eight szakaszba „besurran” egy steel pedal gitáron játszott motívum.
Az Istrabend először a csipkelődő, felpörgetett folk-forgatagban lendül ki igazán, amelynek sokatmondó címe I(n)štrumentalna, a játékosság pedig a folytatásban sem lankad, ezt a Marija Ištriana tartja életben, ahol Rudi „ravaszul megfestette” a hangját a Vrhovke teljes női kórusával. A versszakok ebben a dalban kacérkodnak a legintenzívebben a hiteles isztriai nyelvjárással.
Rudi folk-etikájának első kacérkodását a poppal és a rockkal a Greva naprej, a Tisti ljudje és a Samo ti új verzióiban találjuk, amelyek a „Šentiment” középső részét adják. Az új rendezésben különösen intenzíven és megindítóan érinti meg a hallgató szívét a Samo ti új változata, hiszen kivételes bemutatója Rudi vokális érzékenységének. Különleges helyet foglal el az albumon Rudi és Lea Sirk kiváló vokális duettje is az Ostala bova tu című balladában. Rendkívül sikerült duett ez, amelyben hitelesen csillog a sóvárgó törékenység és a szinte sebezhető lányosság az őszintén megélt érzelmekben. Különleges a csintalan „Skokica” is, vagyis Rudi esetében a Šaltinka, ahol a kabarészerű folk-nyüzsgésnek külön ízt ad Marko Črnčec, a jazz mesterének zongorája. Rudi vokális tolmácsolása ebben a dalban is egyszer több a vérbő, az isztriai nyelvjárás ortodox használatában uralkodik.
Az album három különböző helyszínen készült, ami azt jelenti, hogy Rudi nagy odaadással állt ehhez a munkához, és semmit sem bízott a véletlenre. Már maga a gračišcei Ražman tanya kiválasztása is amellett szól, hogy hiteles módon akarta átadni azt az energiát és vibrációt, amelyet egy-egy dal elérhet, főleg ha élőben, a megszületése, ha nem is helyszínén, de legalább eredeti környezetében szólal meg.
Rudi Bučar a kipróbált zenészekből álló csapatával ismét kiváló munkát végzett. Talán lehetett volna számítani egy több új dalt tartalmazó albumra, mégis. A számok csordultig vannak érzelemmel és kivitelezési, hangszerelési tökéletességgel. Élettel, izzással, dinamikával telnek meg. Magasan vibrálnak az átadott energiában és abban, ami Rudi alapvető gyújtópontja volt, vagyis a célzott fókuszban ennek az albumnak a megalkotásakor! A megélt érzelmek és szenvedélyek hiteles lenyomatának elérése az, amivel ez az album ilyen hatékonyan meg van terhelve. Valójában érdekes, hogy a dalok az új verziókban az érzelmek megfestését tekintve jelentősen másként reagálnak, mint az eredetik. Ez a „Šentiment” fő és alapvető vonzereje is.
Felállás
Rudi Bučar – ének, ütőhangszerek, gitár (a 2-től a 10-ig terjedő dalok)
Janez Dovč – harmonika, billentyűk, csengettyűk, kísérő ének (2 – 6 és 8)
Goran Krmac – tuba, topotalnik, billentyűk, kísérő ének (2 – 6 és 8)
Robert Pikl – gitár, charango, bouzouki, lap steel, bendzsó, kísérő ének (2 – 5, 8, 9)
Oktet Aljaž – kórusének az 1., 8. és 11. dalban
Vrhovke – kórusének a 3. és 8. dalban
Jure Rozman – dob, ütőhangszerek a 4. és 6. dalban
Lea Sirk – fuvola, ének a 4. és 9. dalban
Marko Črnčec – zongora a 7. dalban
Goran Farkaš – sopele a 3. dalban
Boštjan Gombač – bádogfurulya a 2. dalban
Tomi Purič – dob a 3. dalban
Nino Mureškič – ütőhangszerek a 2. dalban
Krkuča konekšn – kísérő ének a 3. dalban
Produkció
Gaber Radojevič
