Mike Sary a RockLine-nak nyilatkozott (2008)
Helyszín: Sesto San Giovanni (Milánó), Olaszország
Az interjú dátuma: 2008. 11. 30.
A French TV legendás amerikai formáció, amely a nyolcvanas évek elején kezdett alkotni, amikor kialakulóban volt a Rock in Opposition mozgalom amerikai változata. Az évek során egy csomó remek albumot adtak ki, de sajnos még a kísérletezőbb zenék kedvelői körében is meglehetősen homályban maradtak. Az olaszországi Altrock fesztiválon az egyetlen eredeti taggal, Mike Sary basszusgitárossal beszélgettünk.
Rockline: Tetszik a fesztivál?
French TV: Persze. A legtöbb zenekart ismerem, úgyhogy nagyon vártam. Otthon megvan a legtöbbjük CD-je, de még soha nem láttam őket élőben.
Rockline: Mennyire vagy elégedett a fellépéseddel?
French TV: Voltak gondjaim. Elvesztettem a hangolómat, így tegnap elég hamisan szólt a basszusom. Játék közben kompenzálnom kellett, de egyre rosszabb lett.
Rockline: Ez egyébként nem tűnt fel.
French TV: Örülök. Általában sokkal aktívabb vagyok a színpadon. Többet mozgok, ugrálok, de mivel hamis volt a basszusom, alkalmazkodnom kellett, és óvatosnak lenni.
Rockline: És mi a helyzet ezzel a turnéval? Elégedettek vagytok vele?
French TV: Igen. Nem a legjobban indult, de aztán beindult, és egyre jobban megy nekünk. Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy alakult. A közönség csodálatos volt. Veszik a CD-inket, és sört vesznek nekünk. Nagyon kedvesek voltak velünk.
Rockline: A billentyűs és a dobos végig veletek volt a turnén?
French TV: Igen.
Rockline: És mi van a French TV eredeti tagjaival?
French TV: Az évek során sokat változott a felállás. Szerintem a második album megjelenése tájékán lettem a zenekar vezetője. Bár French TV a nevünk, valójában ez az én zenekarom, ezért olyan embereket kell találnom, akiket be tudok csapni, hogy ilyen zenét játsszanak. Az Egyesült Államokban van egy állandó dobosom, de dolgoznia kellett, és nem tudott csatlakozni a turnéhoz. Aztán megtaláltam Michaelt (Michael Aznavour), és megkérdeztem, lenne-e kedve velünk játszani.
Rockline: Szóval ismerted a Sotost?
French TV: Hogyne. Megvan a Sotos második lemeze (Platypus) és a Zaar.
Rockline: Elégedett vagy a két új taggal?
French TV: Nagyon. Paolo (Botta) valójában már másodszor van velem turnén, úgyhogy tudtam, mire számíthatok tőle. Van egy myspace oldala, ahol King Crimsont, Magmát, Sotost és Zaart játszik. Ahogy néztem, tudtam, hogy gyorsan fog tanulni. Ösztönösen éreztem, hogy nem lesz vele gond, de sosem lehetsz biztos, amíg nem vagytok együtt egy szobában.
Rockline: Az újoncok kottából játszanak, vagy van némi improvizáció is?
French TV: Nehéz megmondani. Szerintem nagyjából úgy játszanak, mint az albumon. Itt-ott játszanak valamit másképp. Ami a billentyűket illeti – az albumon sokat élünk azzal, hogy több billentyűs réteget veszünk fel. Néha három különböző dallam szól egyszerre a billentyűkön, ezért Paolónak ki kell választania a legerősebbet, azt, amelyik a legjobban kifejezi a szám mondanivalóját. Vegyes a dolog, de nincs sok improvizáció. Ha valaki talál valamit, amivel elégedett, ahhoz tartja magát.
Rockline: Szóval amikor stúdióba mentek, kihasználjátok a stúdió minden lehetőségét, még akkor is, ha tudjátok, hogy élőben ezt nem tudjátok megismételni?
French TV: Pontosan. Ez egyébként nincs eltervezve. Amikor stúdióba mész, olyan, mintha édességet vásárolnál. Sok mindent akarsz, de amikor turnéra indulsz, elkezd fájni a pocakod.
Rockline: Akkor minden azon múlik, hány ötletetek van, amikor stúdióba mentek, és mennyit akartok közülük felhasználni a zenében?
French TV: Így van. Még ha élőben pontosan úgy el is tudnánk játszani a lemezt, ahogy stúdióban felvettük, hiányozna valami. A különbség olyan, mint a könyv és a könyvből készült film között.
Rockline: Tegnap mesélted a pénzügyi gondokat, amikor Európában turnéztok. Akkor miért vágsz neki egyáltalán a turnénak, ha ennyi a nehézség?
French TV: Szeretem a zenészek közötti bajtársiasságot. Bizonyos értelemben a CD felvétele olyan, mint egy tudományos projekt. Amikor viszont élőben lépsz fel, kiderül, hogy a zene a gyakorlatban is működik-e. Ez nagyon boldoggá tesz. Az is jó, hogy megszabadulhatok a CD-s dobozoktól, amelyek a házban hevernek.
Rockline: A CD-ket saját kiadónál jelentetitek meg. Mikor döntöttetek így, és miért?
French TV: Nem sok kiadót érdekelt ez a fajta zene. Az üzlettársam, Steve Roberts nálam sokkal jobban értett a progresszív zenekarok terjesztéséhez. Elmagyarázta, hogy ezt az ember saját maga is meg tudja csinálni. Ha valaki felajánlaná, hogy kiadja a CD-inket, elfogadnám. De sok zenekart ismerek, amely évekig várt, mire a kiadó végleges választ adott, és ha a válasz igen volt, a kiadó beleszólt a zene tartalmába. Jó lenne, ha valamelyik kiadó érdeklődne irántunk, de szerintem ez inkább több problémát jelentene, mint előnyt. Az orosz Mals kiadó megkérdezte, megjelentethetik-e a lemezeinket Kelet-Európában, és igent mondtunk nekik.
Rockline: És mi a helyzet a Cuneiform kiadóval? Náluk nem próbálkoztatok?
French TV: Az első három albumnál mindig megkérdeztük őket, érdekli-e őket a dolog. Szerintem (Steven Feigenbaum) kedves volt. Mindig azt mondta, hogy a menetrendje már évekre előre tele van. Szerintem nem voltunk számára elég érdekesek.
Rockline: Hallottam már, hogy használod a „progresszív” kifejezést. Néhány avantgárd zenekar nem szereti ezt a szót. Téged miért nem zavar?
French TV: Szerintem egy kicsit buta dolog felháborodni azon, hogyan címkéz fel valaki egy zenét. Együtt kell éreznem a hallgatókkal, hiszen őszinte kérdésről van szó: milyen zenét játszik ez a zenekar? Szerintem a „progresszív” kifejezés elég tág ahhoz, hogy sok árnyalatot lefedjen. Sok szempontból persze értelmetlen is a szó. Ha progresszív rocknak címkéznek, az azt jelenti, hogy úgy hangzol, mint az Univers Zero vagy az Arena? Ha azt mondod, progresszívek vagyunk, valamivel jobban elmagyarázod, mit játszunk. Végső soron a kifejezés semmit sem jelent, úgyhogy nincs értelme felhúzni magunkat rajta.
Rockline: Rokonszenveztél a Rock in Opposition mozgalommal, amikor elkezdtétek?
French TV: Persze! Ismertem a Samla Mammas Mannát, az Univers Zerót, az Etron Fou-t, a Henry Cow-t és a többieket. Az akkori üzlettársam, Steve Roberts, akinek terjesztői boltja volt, jobban értette ezt a világot. Rengeteg független progresszív zenekart megismertetett velem, köztük RIO-t is. Néhány zenekar már az első hallásra a világ legjobbjának tűnt. Kellett egy kis idő, mire mindegyik a szívemhez nőtt, de ma azt mondanám, hogy a progresszív zenén belül ez az alműfaj érdekel a legjobban.
Rockline: Ezt már tegnap megkérdeztem. Elmondod, milyen basszust játszol?
French TV: Egy 5 húros Steinberger. Eredetileg érintős volt, de miután tanulmányoztam Percy Jones basszusát, azt mondtam magamnak, hogy komolyan el kell kezdenem gondolkodni az érintő nélküli basszusjátékon. Akkor eltávolítottam az érintőket. Valójában ez az első turné, amikor érintők nélkül játszom. Évek óta gyakoroltam érintő nélkül, és stúdióban is játszottam ilyen basszust, de élőben nem éreztem kényelmesnek. Egyelőre elégedett vagyok az eredménnyel.
Rockline: Miért pont ezt a basszust választottad?
French TV: Nagyon kicsi és könnyű. Turnén arra kell gondolnod, hogy minél kevesebb helyet foglalj. Egyébként ez a basszus 1994 óta nálam van.
Rockline: Mindig magaddal vitted turnéra? Már akkor is, amikor még érintős volt?
French TV: Nem. Van 5 vagy 6 basszusom, és meglepő módon minden turnén másikat játszottam. Amikor legutóbb Európában voltam, egy Cort 6 húros basszust játszottam. Csak az utóbbi két évben játszom érintő nélküli basszust, de szerintem még sokáig ezt fogom használni.
Rockline: Mesélnél valamit a készülő albumról? Hogyan fog szólni?
French TV: Az előző album után kilépett a billentyűsünk és a szaxofonosunk. Nem sokkal később a közelembe költözött egy billentyűs. Steve Katsikas a neve. Van egy másik progresszív zenekara is, Little Atlas a neve. Összességében hagyományosabb zenész, mint Warren. Ha csak Steve döntene, csak zongorát, orgonát és mellotront játszana. Hajlamos sokkal jobban kitölteni a teret akkordokkal, mint Warren, akinek konfliktusosabb dallamvonalai voltak. Steve alapvetőbb zenész, de szerintem mindig is kísérletezőbb dolgokat szeretett volna játszani. Nagyon szórakoztatónak találta, hogy az új számokon dolgozhat. Az utolsó négy albumon elküldtem a ritmusvonalat Warren Dale-nek, de Steve-vel most együtt dolgozunk, és közösen alkotjuk meg az egyes részeket. Így megmondhatom neki, mikor tegye el a mellotront.
Rockline: Most már állandó tag?
French TV: Nem. Csak a stúdióra. Nem bízik eléggé a képességeiben ahhoz, hogy élőben is le tudná játszani a hangzásokat és a dallamokat. Sajnos. Meg tudná csinálni, ha lenne rá ideje, de sajnos nincs. Ami a kompozíciókat illeti, nagyon boldog vagyok azzal, amit a másik dobossal, Jeff Garddal közösen alkottunk. Nem szívesen mondom, hogy a zene összetett, mert az azt sugallná, hogy a bonyolult zene jobb. De a témákat jóval jobban sikerült kibontanunk. Nehéz megmondani, miért egyedi az új anyag. Szerintem azonnal hallani fogod, hogy ez a French TV.
Rockline: Tehát hallhatók azok az ismerős French TV-elemek?
French TV: Igen. Sok a váratlan rész.
Rockline: Vicces dalcímek?
French TV: Azok is.
Rockline: Ezt is meg akartam kérdezni. A közönség nem igazán volt fogékony a humorotokra. Hogy élted meg ezt?
French TV: Európában néha megtapasztalja ezt az ember. Emlékeztetnem kell magam, hogy az emberek 80%-ánál nyelvi akadályról van szó, de benned egy rész azt gondolja, hogy amit mondasz, nem vicces, és csak az időt pazarolod. Ezért most nagyon rövid felvezetéseim voltak, mert láttam, hogy amit mondok, nem hat, nem elég szórakoztató.
Rockline: Az USA-ban valószínűleg elég más a reakció, nem?
French TV: De igen, de Európában is. Nem tudom előre megjósolni, hogyan fog reagálni a közönség. Néha minden vicces, és működik. A viccek mellett szeretek kis történeteket is mesélni. Az európaiaknak ez néha nagyon tetszik. A megfelelő pillanatokban nevetnek. Máskor olyan érzés, mintha verset szavalnál. Jobb lenne, ha kiszámíthatóbbak lennének a reakciók.
Rockline: Köszönöm az interjút.
French TV: Szívesen.
Képgaléria



