Előadó: Los Explosivos
Kiadó: Working On Your Career
Megjelenés: 2012
Játékidő: 29:00
Értékelés: 2.8/5
Los Explosivos, a robbanékony mexikói négyes ismét itt van! A közel öt évük koronája az ötödik stúdióalbum, két kislemez és a világ körüli fellépések végeláthatatlan sora, közben pedig a srácok alaposan befészkelték magukat a szlovén közönség fülébe és lelkébe is, amely az idei Lenten a legendás honfitársak, a Tito And Tarantula előzenekaraként hallhatta őket. Hogy a hetvenes évek garázshangzása még mindig istenesen rúg, és hogy a csiszolt csúcsprodukció fényénél többet számítanak a koncerteken összegyűjtött kilométerek, az izzadság és a szívből jövő odaadás a kellően húsos ötletek és a zenélés valódi okai iránt, azt külön hangsúlyozni sem kell. Mégsem tekinthetek el attól, hogy a Satisfaction Woman nem éppen forradalmi, de átkozottul ízletes lemez, az újabb adrenalinos újítássorozatért pedig ezúttal mi magunk is okolhatjuk magunkat.
A szlovéniai vendégszereplés alatt Kaskónak, Sabunak, Carlosnak és Alonsónak maradt néhány szabad napja, így 2011 júniusában és júliusában beültek a ljubljanai Soundgranded stúdióba, és Matej Gobec közreműködésével nemcsak pár ötlet demófelvételét rögzítették, hanem – a azonnal átugró szikra és varázslat hatására – egy egész albumot, amelyen a korábbi nyers, szertelen gyöngyszemekhez képest jóval több az élesség és a világos elképzelés. A Satisfaction Woman olyan lemez, amelyen valóban megszólal a négyes élő ereje, csak éppen a színpadi deszkákon hullajtott verejtéküket és libidójukat ezúttal stúdiómikrofonok kapták el. Az eredmény egy remek keverék némileg rusztikus, dohos garázsrockból, amelyben Sabu és Carlos – minden felesleges effekttől megfosztott, barázdált kitárával – uralja a zenekar egész hangképét. A mexikói temperamentum ezúttal annyira amerikanizálódott, hogy Kasko dobjainak és Alonso basszusának ősi hangzása a gitárpárossal kombinálva olyan nevek palettáját idézi fel, mint a The Hives, a New Bomb Turks, a The Cynics, a Hollywood Sinners, sőt néhány korai The Stooges-szám is, a srácok viszont hűek maradnak a nyelvi hagyományhoz, és szinte az összes szöveget spanyolul éneklik.
A hatvanas–hetvenes évek garázsának értelmezése felnő a vetélytársakhoz, akik a múltban olyan hangzással és zenével vetették el a magjukat, amelynek hatalmas tökei voltak. A Los Explosivos a saját cojonesére tesz fel mindent, a maga módján, és nem foglalkozik a túlzott esztétizálással. Az A Toda Velocidad közvetlen ütés az érzékekre, öt akkord pedig bőven elég, hogy elmeséljenek egy teljes gőzzel vágtató száguldást, a négyes teljes sebessége viszont már a No Hay Vuelta Atras című számnál érezhetően lelassul. A rock’n’roll kontrasztok még mindig nyersek, Kasko éppen elég pimaszul koszos hangja mellett pedig főleg Sabu remek szólója vési be magát az emlékezetbe: csak tart és tart, és beleszövődik az éppen elég hamisan szóló dal egész vázába. A Los Explosivos nem balladaművészek vagy trubadúrok, így a The Litter számának feldolgozásával, az Action Woman-nel az alakzatok visszatérnek egy füstös klub vagy retroklub hangulatába, az egyetlen angol nyelvű szám pedig egyáltalán nem hat természetellenesnek vagy idegennek, hiszen az előadás minőségi, és nem rontja el semmilyen furcsa kiejtés, amely elárulná, hogy a srácok az Egyesült Államokat Amerika többi részétől elválasztó határ déli oldaláról származnak.
Ugyanazon a vágányon, mint a lemez legelején, szólal meg ezután az Aguarras, és az album felénél már világos, hogy valami forradalomban, újrafelfedezett meleg vízben vagy az ismeretlenbe való ugrásban egyszerűen nem lesz részed. Valamivel szívhezszólóbb ritmust gyorsít fel a Creo Que Esto, amely néhány magányos ütemre, a gitár, a dob és az ének feszültségében a Tito & Tarantula fogásaira emlékeztet, de a hasonlóság hamar atomjaira hullik, mert a Los Explosivos jobban vonzódik a garázs amerikanizált víziójához. Ennek ellenére én személy szerint egy kicsit több ígért robbanékonyságot, dühöt, lázadó zajt és sokkal kevesebb konvencionális hízelgést vártam volna. A táncos tempó különben nem zavar, de a Quiza után, amely átkozottul emlékeztet a The Kinks You Really Got Me című slágerére, úgy tűnik, a mexikói kvartett zenei gépezetét már rég a legmagasabb fokozatba kapcsolták. A Miedo ernyedtsége után a húsosabb Me Quede Aqui igazi felfrissülés, ám az a The Hives fogásaiból táplálkozik, akik sokkal ismertebbek, és legalábbis egykor sokkal vitálisabbak voltak, bár a mexikóiak a neves svédekkel ellentétben kevésbé hajlanak a végletekre. Az ígért gyönyörű albumot kielégítően egésszé csomagolják egy olyan számmal, amely mintha a lemez legelejét hallanánk, a Se Apago tíz percnél rövidebb ideje után – spanyolul ez lehűlést jelent – a félórán belüli kirándulás a mexikói garázsba visszavonhatatlanul véget ér. Eljön a gondolatok összegzésének ideje, és a megzavarodottságból, megosztottságból itt nincs hiány.
A névtől és a robbanékonyságtól az ember torzítások és vad tempó kanonádját várná, a bombasztikus előadások helyett viszont a kiszámítható, ismétlődő petárdapukkanások minden vágy és magasra tett mérce tökéletes kielégítésétől messze állnak. Ha kissé engeded a szigorú kritériumokat, igaz, hogy a Los Explosivos ezzel a különben szimpatikus és ártalmatlan kiadvánnyal, amelyet egy pucér, kihívó csajszi díszít, olyan számcsomagot hozott létre, amelyre egy koncerten simán megiszol egy-két sört, táncolsz egyet, és remekül érzed magad. Szerintem viszont a srácok élőben lényegesen többre képesek, mint lemezen, és remélem, hogy a Satisfaction Woman magjában nem rejlik az összes szenvedélyük, tudásuk és ütőkártyájuk. A szlovén final touch végül is szlovén final touch, és mivel a végső masteringet teljesen önállóan Matej Gobec végezte, arra következtetek, hogy a végeredmény ezt a logikát követte: „Anyám, megint a pirosban tolja! Itt kicsit el kell venni, ott meg hozzátenni valamit…”, ezért a csomag kevésbé szenvedélyes és kevésbé ütős, a biztonságos meghúzódás a komfortzóna és a biztonság középső tartományában pedig minden, csak nem az igazi garázs-rock’n’roll lényege. Több szerencsét, merészséget és robbanékonyságot legközelebb, srácok, és akkor az átlagosság átváltozhat valami olyasmivé, amiben egy fél csepp több van, és a hozzáadott értékkel magabiztosabban lehet teleírni a zenekar egyelőre üres lapjait is. Mexikót mindig is a gasztronómiával kapcsolom össze, ezért legyen a záró megszólítás is inkább szakácsos: a gyorskaja és a puha, túlfőzött, ezerszer felmelegített virsli helyett legközelebb valami csípősebbet, egy kicsivel több chilivel, kérlek!
Felállás
Sabu – gitár
Kasko – dob, ének
Alonso – basszusgitár
Carlos – gitár
Vendég:
Matej Gobec – gitár a No Hay Vuelta Altras című számban
Produkció
Matej Gobec
Dalok listája
- A Toda Velocidad
- No Hay Vuelta Atras
- Action Woman
- Aguarras
- Creo Que Esto
- Gris
- Lo Que Me Excita
- Quiza
- Miedo
- Me Quede Aqui
- Se Apago
