Szerző: Rok Klemše
Előadó: Spreading Dread
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: year_month
Játékidő: 49:41
Pontszám: 2.5/5
A cseh metalszíntér legalábbis az én ismereteim szerint nagyjából így néz ki: 30% grindcore banda, ezek háromnegyede a porn és gore grind vizeken evez (vagyis baszás, bukkake, ódák az emberi kiválasztásról és dalocskák az ürülékről), 20% black metal banda, 20% furcsa folk metal csapat és 20% tényleg gyenge deathcore, a maradék 10%-ot pedig a többi műfaj teszi ki. De még ezekben is elképesztően kevés a jó. A cseh metalszíntér legjobbja is csak a Brutal Assault fesztivál, hehe. Azért akad néhány fényes kivétel, és az egyik ilyen a prágai thrash metal formáció, a Spreading Dread, amely az idei év elején adta ki első nagylemezét … Sanatorium …
A cseh négyes ezen a lemezen modern thrash metalba csap, ami az alacsony elvárásaimhoz képest egész szolid és tisztességes muzsika. A Spreading Dread a java részt közepes tempójú dalokhoz göteborgi metalos hatásokat kever, vagyis a thrash-ük bőségesen át van itatva dallamokkal és harmóniákkal, amelyek fő hordozója a technikailag nagyon jól képzett gitáros. Ehhez a dallamossághoz modernebb hozzáállás társul, ami leginkább az olyan amerikai újhullámos bandákra emlékeztet, mint az Arsis és a Revocation (bár ezek színvonalát a Spreading Dread közelébe sem éri), ebbe a stílusba illik a durva, nyers „félgrowl” is, ami időnként a „death metalos” korszakbeli Testament-es Chuck Billyt idézi. A … Sanatorium … elsősorban a kiváló produkciójával tűnik ki, amely épp elég tiszta ahhoz, hogy ne legyen túlpolírozott, ugyanakkor épp elég koszos ahhoz, hogy megőrizze az igazi thrash-pátoszt. A gitárok élesek és hangosak, az ének áthatoló, a basszus pedig pont annyira recseg, amennyire kell. A produkció egyetlen hibája a dobhang, ami a basszusvonalakhoz képest erőtlenül és sovány módon szól. Sajnos a Spreading Dread erényei itt véget is érnek, mert minden egyes újabb számmal egyre inkább beleszürkülnek az átlagba. Valószínűleg a legnagyobb „bűnös” ebben éppen a technikailag kiváló gitáros, aki az egész lemezen úgy szólózik, mintha fogadást kötött volna. A zenekarnak azonban ezzel nem tesz szívességet, inkább az ellenkezőjét. Egyrészt rossz, hogy a riffek a megszámlálhatatlan szólókirándulás között nem elég körülhatároltak és kidolgozottak, a dalok pedig emiatt is túl hasonlóak és egyhangúak. Másrészt az is baj, hogy amikor a zenekar láthatóan nem tudja pontosan, mit akar mondani egy számmal, unalmas „breakdown” részekbe menekül, és ami még rosszabb, a többi tag nem tud felérni a gitároshoz. A túl hosszú szólók alatt különösen hallatszik, hogy a dobos technikailag messze lemarad a másik három tagtól, mert a dobolás unalmas és kiszámítható. Ez szépen kiderül a tizenegy perces instrumentálisnál is, ami végül nem több egyetlen hosszú, elnyújtott, ismétlődő szólónál.
A Spreading Dreadnek az első lemezén sikerül megmutatnia a helyes irányt, de az még hosszú, kanyargós és tövises út. A cseh csapatból még sok a zeneszerzői véna hiányzik, még inkább pedig jobb és változatosabb ötletek, amelyek kiemelnék őket az átlagosságból. Ehhez azonban sajnos még elég sok minden hiányzik. Vagy ha cseh kulináris hasonlattal élek: az utopencéket még egy kicsit áztatni kell az ecetben.
Felállás
Miroslav Korbel – ének
Šimon Kotrč – gitár, ének
Michal Pejznoch – basszus
Karel Šafarik – dob
Produkció
Honza Fuka és Dodo Doležal
Számlista
1. World Consuming Itself
2. Losing Time
3. Bastard Brain
4. Sanatorium
5. Doubts
6. Revelation of Dreads
7. Repentance
