Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Anderson, Ian
Kiadó: Zyx Music
Megjelenés: 2005
Játékidő: 102:32
Értékelés: 4/5
Ian Anderson, a legendás, fél lábon álldogáló fuvolás mennydörgő a meglehetősen felesleges kereskedelmi projekt, a »The Jethro Tull Christmas Album« (2003) után többé-kevésbé lezárta a Jethro Tull mint aktív stúdióegyüttes történetét, miközben az ugyanabban az évben megjelent »Rupi’s Dance« szólóalbum jó pár bónuszpontot hozott neki önálló előadóként. A határvonal a Jethro Tull és a szólókarrierje között mindig is rendkívül vékony volt, és gyakran átlépték: a szólóanyagot sokszor a Jethro Tull koncertjein is eljátszotta, és fordítva.
Így nem túl meglepő, hogy egy szép napon úgy döntött: a szólóturnéja keretében a Frankfurti Filharmonikus Zenekar közreműködésével, John O’Hara vezényletével adja elő a szólómunkáit és a Jethro Tull számos kedvelt klasszikusát. O’Hara a későbbi Tull-billentyűs és harmonikás. A német zenekart vezénylő sokoldalú O’Harának Ian kísérőegyüttesében két társa volt: David Goodier basszusgitáros, egy újabb leendő Tull-tag, valamint Ian fia, James Duncan dobos, aki médiaokokból nem akarja használni az apja vezetéknevét. A legfőbb különbség a Jethro Tull és Ian szólómunkái között mindig a legendás gitáros, Martin Barre hiánya volt, akit ezúttal a fiatal bajor gitárgyöngyszem, Florian Opahle váltott.
Ian a szólóturnéja során O’Harával és a zenekarral 2004 és 2006 között bejárta Európa és az Egyesült Államok nagy részét. Az együttműködés végterméke a dupla koncertalbum, a »Plays the Orchestral Jethro Tull« lett, amely régi Tull-kedvencek és Ian szólóklasszikusainak zenekarra újrahangszerelt változatait tartalmazza. Az új köntösben rendkívül vonzóan szólalnak meg, a pazar szimfonikus hangszerelések mellett pedig semmit sem veszítenek rockos ütőerejükből. Opahle ugyanis kiváló gitáros, és több mint méltó „pótlék” Barre helyén, a „vén motorosok” pedig Ian vezényletével a várakozásoknak megfelelően verhetetlenek. Ian hangján karrierje ezen szakaszában, a közelgő hatvanadik születésnapja táján már látszottak a kopás jelei, de még nem annyira, hogy az feltűnő lenne.
Ezen az estén a multiinstrumentalista Ian a megszokott hangszerein játszott: fuvolán, bambuszfuvolán és akusztikus gitáron. Az egyes zenekari hangszereléseket Ian közreműködésével O’Hara, Elizabeth Purnell, a hosszú ideig Tull-billentyűs, mára már rég nem a zenekar tagja Andrew Giddings, a »Bouree« átdolgozását pedig David (ma Dee) Palmer, egy másik egykori Tull-billentyűs vezényletével játszó zenekar mintájára készítették.
Az első lemezt Ian szólóalbumairól, a »Rupi’s Dance«-ről, a »The Secret Language of Birds« (2000) és a »Divinities: Twelve Dances of God« (1995) című korongokról származó sztenderdek újrahangszerelt változatai fűszerezik. Közülük különösen jól sikerült a nyitó »Eurology«, az »In The Grip Of A Stronger Stuff« és a »Boris Dancing«, a néhai orosz elnök, a hivatásos iszákos Boris Jelcin hangszeres paródiája. A Tull-klasszikusok, köztük pár kellemes meglepetéssel, például az »Up The Pool«, a »Wond’ring Aloud« és a »Cheap Day Return«, az orkesztrális rendezésben teljesen új hangszíneket kapnak, méghozzá jó értelemben. A számok közti bemondásokat hagyományosan Ian humora fűszerezi, ami végig segít fenntartani a pozitív, játékos hangulatot.
A második lemezen a »The Jethro Tull Christmas Album« két sztenderdje, a »Pavane« és a »God Rest Ye Merry Gentlemen« mellett négy remekül, szimfonikusan újrahangszerelt Tull-örökzöld szerepel: az élen az »Aqualung« és a »My God« rendes változata, valamint a fenomenális »Budapest«, amelyet Ian különleges hévvel énekel el. A kötelező lezárás a »Locomotive Breath«, amely szimfonikus ruhában sem veszít semmit a megszokott, várt kemény rockos élességéből.
Ian a fia, három új haverja és a frankfurti zenekar segítségével ismét ékesszóló bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Jethro Tull klasszikusai mindig remekül olvadtak össze az orkesztrális hangszelésekkel, ami nem is meglepő, hiszen a zenekar gyökerei a blues rock, a folk és a jazz mellett a klasszikus zenéből is táplálkoztak. A felvételen végig hallatszik, hogy Ian nagyon élvezte ezt az orkesztrális projektet, amely elsősorban a régi hívekhez szól: a vitathatatlan minőség és a kiváló technikai kivitelezés, valamint Ian védjegyének számító színpadi karizmája ellenére korántsem megkerülhetetlen lemez, amelyet föltétlenül magunkkal kellene vinnünk a lakatlan szigetre. A »Plays the Orchestral Jethro Tull«, amelyet 2004. december 8-án vettek fel a németországi Mannheimben, DVD-n is megjelent.
Felállás
Ian Anderson – fuvola, bambuszfuvola, akusztikus gitár, ének
James Duncan – dob, ütőhangszerek
David Goodier – basszusgitár, glockenspiel
John O’Hara – billentyűs hangszerek, harmonika
Florian Opahle – elektromos és akusztikus gitár
VENDÉGZENÉSZEK:
Kathrin Troester – fuvola
Sibylle Wähnert – fagott
Astrid Cienia – oboa
Produkció
Ian Anderson
Számlista
CD1:
1. Eurology
2. Calliandra Shade (The Cappuccino Song)
3. Skating Away on the Thin Ice of the New Day
4. Up the Pool
5. We Five Kings
6. Life Is a Long Song
7. In the Grip of Stronger Stuff
8. Wond’ring Aloud
9. Griminelli’s Lament
10. Cheap Day Return
11. Mother Goose
12. Bourée
13. Boris Dancing
14. Living in the Past
CD2:
1. Pavane
2. Aqualung
3. God Rest Ye Merry Gentlemen
4. My God
5. Budapest
6. Locomotive Breath
