Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Zmajev rep
Kiadó: Sanje
Megjelenés: 2007
Pontszám: 3.5/5
A Zmajev rep négy fiatal zenész Bistrica ob Sotliból, akik harmadik lemezükkel, a „Sanje podob”-bal (főleg szlovén viszonylatban) rendkívül szolid és leplezetlenül ambiciózus anyagot tesznek le az asztalra a minőségi, mondanivalóban gazdag instrumentális zene minden rajongójának. Bár a zenéjük műfajilag nem korlátozható, stílusban én a jazz rock fusionhöz sorolnám a legszívesebben, egy-egy rövidebb improvizációra helyezve a hangsúlyt. Ez a jazzre épülő hozzáállás egyébként a nálunk sajnos igen ritka, progresszív irányba mozduló zenekarok szép részére jellemző: ők elsősorban a saját örömükre játszanak, nem törődve a művészi keretekkel és a mai agresszív, turbókapitalista zenei piac kereskedelmi egérfogóival, ahol a csomagolás számít, nem a tartalom.
A „Sanje podob” zenéje rengeteg érdekes hangszeres variációt és szabad formát tartalmaz, amelyek néhány különc hang ellenére többnyire végig megmaradnak a dallamos háttér mellett, így a lemez sikerrel szórakoztat, bármit csinálsz is hallgatása közben. A címe ellenére a hangulata kevés teret hagy az ábrándozásnak, mert a Zmajev rep az energikus motívumokkal alaposan meg tudja tüzelni a hallgató talpa alatt a talajt. Az egyes zenészek szép adag virtuozitással rendelkeznek, csiszolt dallamérzékkel párosulva, és ezt tényleg dicsérni kell. Andrej Boštjančič-Ruda gitáros egyaránt szereti a szellemes szólókat és a különc futamokat, mondhatnám, ő gondoskodik a zenéjük fő rockos elemeiről, de közben korántsem válik dominánssá. Dicséret illeti Ambrož Božiček billentyűst is, aki többnyire az alaphangzásnál és a dallamos hangszerelések megalkotásánál marad, de néha szívesen elkalandozik a szólós szellemeskedés felé. Vid és Jošt Drašler ritmusszekciója szintén nagyon szolid, igazi jazziskola. Jošt basszusa szinte végig kulcsszerepet játszik a feszült hangulat és a hangszeres mozgalmasság megteremtésében.
A lemez egyes darabjai a tagok belső érzéseit jelenítik meg, amelyek a felvétel alatt töltötték el őket, így a zenét nem lehet hiteltelenséggel vagy spontaneitás hiányával vádolni. A szerkezetek egymástól végig érezhetően eltérnek, főleg a zenekar tagjainak számos érdekes, mozgalmas és szellemes szólóbetétje miatt. A „Misel na begu” például egy szellemes billentyűs futammal vár ránk, a „Padec po stopnicah” szinte klasszikus jazz fusion, az „Oprostite” pedig megint elég különc darab, ahol a nehéz hangok lassan könnyedebb formákba váltanak át. Nagyon kiterjedt improvizációkat a Zmajev rep nem kínál, és a teljesen professzionális hozzáálláshoz még kell némi munka. A zenéjük viszont a legtöbb hasonlóan kísérletező hazai zenekarral ellentétben végig teli tüdővel lélegzik, és úgy sugározza a spontaneitást, mintha az ötletek menet közben, a felvétel során születtek volna. A fusion jazz rock legendás bandái közül náluk leginkább John McLaughlin, a nagy „guru” és Mahavishnu Orchestrája hatása érződik, ami egy fiatal zenekarnak mindenképp nagyon jó útravaló.
A produkció meglehetősen élő hangzású, és érezni, hogy a számokat élőben, első vagy második nekifutásra rögzítették. A Zmajev rep állítólag ugyanis egyenesen a konyhában vette fel a lemezt. Emiatt a „Sanje podob” zenéje tényleg magán viseli azt a felszabadultságot és otthonosságot, amelyben megszületett. A Zmajev rep nagyon szolid anyagot készített, amely a mi szegényes zenei életünkbe, ahol folyamatosan hiányoznak a progresszív zenekarok, amelyek a zenéjükben az újításra, a változatosságra és a mondanivalóra helyeznék a hangsúlyt, legalább egy csepp szükséges frissességet hoz, még ha a minőségi nemzetközi jazz fusion tengerében, amely főleg a 70-es években virágzott, csak jelentéktelen kis köpés is a tengerben. A Zmajev rep sok olyasmit tud, ami ma a legtöbb hazai zenei kísérletezőből hiányzik (azzal, hogy kizárólag instrumentális zenét döntöttek csinálni, nagyon jó húzást tettek, mert a legtöbb szlovén (prog) rockénekestől, függetlenül attól, milyen nyelven énekelnek, nekem gyakran hányingerem lesz). A kiterjedt hangszeres tudásukat sikerrel ötvözték azzal a spontaneitással, amely általában a szabad csoportos „jam”-ekből nő ki. A srácoknak elég jó ötletük van, és egy szempontból kár, hogy a mi tájainkon az obskúrus margóra és az instrumentális fusion maroknyi rajongójára lesznek utalva. Külföldön a hangjuk biztosan sokkal messzebbre jutna, mint a mi szlovén tyúkfarmunkon, ahol az emberek inkább olyan „zenének” hódolnak, amely butító primitivizmusával rágja az agysejteket, miközben a maradék elhal a különféle valóságshow-k nézése közben.
Felállás
Andrej Boštjančič-Ruda – gitár
Jošt Drašler – basszusgitár
Ambrož Božiček – billentyűk
Vid Drašler – dob
Produkció
Andrej Hrvatin
Számlista
1.) Begne
2.) Prva soba
3.) Mravlje
4.) Tara Didlova
5.) Misli na begu
6.) Padec po stopnicah
7.) Oprostite
8.) Preobrazba
9.) Maske v preoblekah
