Előadó: Waite, John
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Értékelés: 3.5/5
John Waite legendás brit énekes, akinek sikeres szólókarrierjét elsősorban érinthetetlen albumok határozzák meg: a melodikus rock gyémántjai, a „No Brakes”, az „Ignition”, a „Rover Return”, a „Temple Bar” és a „Mask Of Smiles”. A Missing You Waite örökzöld slágere a nyolcvanas évek aranykorából, amelyet a mai napig szívesen játszanak a rádiók. A fickó tagja volt a Bad English szupergroupnak is, két kiemelkedő Journey-taggal, a volt The Babys-os cimborájával, Jonathan Cainnel és a gitárvirtuóz Neal Schonnal együtt, és a Bad Englishsel még két verhetetlen hard rock albumot adott ki.
Az utóbbi években bőven lefolyt a víz a Dunán, mire megszületett Waite új stúdióalbuma. A „Rough And Tumble”-re is jó sokáig, egy egész évtizedig kellett várnunk. Az évek óta az Egyesült Államokban élő brit származású zenész pedig természetesen az előadásmódját tekintve is érik.
Az új lemezbe rendkívül élő, nyers hangzást lehelt, minden csiszolgatás nélkül. Szándékosan. A fickó tapasztalt és edzett, az évek során olyan előadóvá vált, aki pontosan tudja, mit akar kiemelni alkotói szempontból. Bármely adott pillanatban. És meg is valósítja. Hatékonyan. Ezzel az éréssel és a megtett zenei kilométerekkel az új dalok felszínére tör az a fajta zene iránti szeretet, amelyen maga John Waite nőtt fel gyerekkorában, és amelyben fejlődött. Valami hasonlóra utalt már a 2007-es „Journey Of A Heart” is, Waite pályájának újraértelmezett dalaival.
Nincs riadó a zenei elhajlások miatt! Csak szeretném figyelmeztetni mindazokat, akik melodikus hard rock AOR-gyöngyszemre számítotok, hogy ezúttal mással kell megbékélnetek. Az Egyesült Államokban töltött hosszú évek természetesen az új lemez dalain is meglátszanak. Az album amerikaiasan szól. Átitatja a blues eleven érintése. John Waite tehát egy lecsupaszított hard rock albumot tett le az asztalra, amelyen világosan kiemelkedik a rockzaj ütőereje, az egész lemez fölött pedig kiváló éneke uralkodik teljes, domináns fényében. Ahogy azt ettől a remek énekestől már megszoktuk.
Ebben az újradefiniált zenei környezetben Waite vastag, húsos hangja úgy találja meg a helyét, ahogy Coverdale-é a legjobb időkben, amikor a Moody/Marsden páros állt mellette. Ne vedd szó szerint az összehasonlítást. Tekintsd inkább támpontnak, hogy merre fúj most a szél. Kyle Cook a válasz a kérdésekre. A volt Matchbox Twenty-gitáros az a tényező, aki a legtöbb nyomot hagyja az új Waite-albumon. Egyes dalok társszerzőjeként és természetesen az előadásmódban is. Különleges figura. És ez rendkívül üdvös. Különleges album áll ugyanis előttünk. Különleges karizmával, különleges szellemmel, egy igazi John Waite-lemez. Átjárja Waite magabiztos előadásának bája, a maga ízét pedig egyes gitárbetétek, gitárfrázisok is hozzáadják.
Az album minősége azonban ingadozik. Az eleje a legerősebb: a címadó nyitódal a melodikusság és a nyers rockközvetlenség ügyes keveréke, majd sorban jön a Shadows Of Love, az Evil és az If You Ever Get Lonely (kiváló, fülbemászó refrénnel), valamint a Skyward. Pörgős a menet, a dinamika mindenhol rendben van. Az album itt szorosan magához köt minden hard rockos lelket.
Itt van aztán Tina Turner Sweet Rode Island Red című számának feldolgozása, amely igazolja, milyen zene esik jól Johnnak Waite-nek érett korában. Különösebb művészi benyomást azonban nem hagy maga után, így nem sorolható az album jobb pillanatai közé. Azt sem érdemes várni, hogy a Mr. Wonderful „új időknek” szánt újragondolása, amely Waite „Ignition” albumáról való, felülmúlná az eredetit. Az érinthetetlen marad. Érdekes megfigyelés, hogy a Hanging Tree és a kiváló Better Off Gone némileg több pop-rockos szónoklattal foglalkozik; utóbbi a refrénjeivel emelkedik ki az albumról. Itt még a Waite klasszikus „Temple Bar” albumával vont párhuzam sem helytelen. A többi anyag a középszerűségnél kevésbé izgalmas marad.
A „Rough And Tumble” nagyon jó minőségű hard rock termék. Bemutatja John Waite-et és védjegyének számító hangját, amelyet lecsupaszított, közvetlen, bátor hard rockos harapósság vesz körül, időnként a bluesos elemekkel való egyértelmű kacérkodással. A hosszú szünet ismeretében érdekes, hogy Waite-nek egy régebbi saját dal újrafeldolgozását és egy Tina Turner-feldolgozást is fel kellett tennie a lemezre. Az ember azt gondolná, hogy ennyi idő alatt jó pár konkrét ötlet összegyűlik, így viszont a „Rough And Tumble” ugyan mindenben méltó módon megüti a magas minőség szintjét. Waite aranykorának önálló stúdióalbumainak mércéjét azonban semmiképp sem éri el.
Felállás
John Waite – ének
Kyle Cook – gitár, vokál, programozás, basszusgitár
Luis Maldonado – gitár
Shayne Fontayne – gitár
Mike Webb – Hammond B3 orgona
Tim Hogan – basszusgitár
David Sanots – basszusgitár
Roger Carter – dob, ütőhangszerek
Fred Eltringham – dob, ütőhangszerek
Billy Wilkes – dob, ütőhangszerek
Produkció
John Waite & Kyle Cook
Dallista
1. Rough And Tumble
2. Shadows Of Love
3. Evil
4. If You Ever Get Lonely
5. Skyward
6. Sweet Rhode Island Red
7. Love’s Goin’ Out Of Style
8. Better Off Gone
9. Further The Sky
10. Peace Of Mind
11. Mr. Wonderful
12. Hanging Tree
