Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Cancel
Kiadó: Radio Študent
Megjelenés: 2011
Játékidő: 65:27
Értékelés: 5/5
A Cancel olyan zenekar, amelyből Szlovéniában egyszerűen kevés van. Abszolút különcök. Alkotói értelemben sikerül nekik a saját zenei útjukat járni, teljesen függetlenül és súlyok nélkül. A zenéjük szabadon lélegzik, hatalmas elmeéllel és szaftos intellektussal. Mennek a maguk sávjában, és prédikálnak. Féktelenül prédikálnak. Igen. Köntörfalazás nélkül. De erről később.
A zenekart 2008-ban éppen a Radio Študent kiadó támasztotta fel. A Radio Študent fennállásának 40. évfordulóján a Cancel összeállt, egyetlen fellépés erejéig. Legalábbis eredetileg így tervezték. A fiúk azonban ez alkalommal, az újbóli összecsiszolódás – a próbatermi „kalibrálás” – idején megértették, mekkora az igazi súlya és értéke a Cancel lényegének, és adtak maguknak még egy esélyt. Az érzéseik nem csaltak. Három év alatt így született meg a második stúdióalbum, amelyet szinte szétfeszít a szellemes alkotói energia, hiszen a zenekar kreatív géniusza több mint láthatóan felforrósodott a megfelelő munkahőfokra.
A Cancel zenei lenyomatának karizmatikus vibrációja a „hip hopolás” intelligens keveréke, amelyet rendkívüli fókusz támaszt alá: a tömören „megfunkizott”, ragadozóan dinamikus ritmikára épít, a dobok és a basszusgitár szikrázó, mélyen egymásra hangolt párbeszédére, amely tulajdonképpen előre hajtja a Cancel kerekeit. Persze határozottan kiugranak a jazz vizei felé (Meganog), a metal felé (Uboga gmajna, Rabljeva sodba, Začaran krog), a szabad zenei improvizáció felé (Evolucija), egy csipetnyi üdvös és igencsak kívánatos kiszámíthatatlansággal! A „groove”, amelyet a Cancel teremt, kivételes, és ma Szlovéniában kevés zenekarnak sikerül ilyen erővel, kézzelfoghatóan ritmikus, tömegében is megtapasztalható bájjal meggyőznie, mint éppen a Cancelnek.
Az erős üzenetek, amelyek egy szempillantás alatt beágyazódnak a hallgató tudatába, az (olykor) torzított effekteken keresztül azt az érzetet keltik, mintha az utcáról harsogna egy vad, tekintélyt parancsoló hang megafonon át, és a fiúk éppen ezt a hatást akarták elérni. Laganee mindenesetre mestere a szakmájának, akinek az ilyen üzenetközvetítés a bölcsőjébe volt letéve. Az énekes rendkívül hajlékony és éleslátású a helyenként már egyenesen apokaliptikus, hátborzongatóan baljós, de zömében szándékosan csípős, határtalan intelligenciával gúnyolódó, szarkasztikus költészetében. A „lublanščina” (a „Ćefurizmok” használata nélkül!) elég „dallamosan” barátkozik a hip-hopolással, a rapelés pedig több mint mesterien ágyazódik be a zenei kíséret és a zenekar ritmikai váza szövetébe. A gitármunka finoman, csiszoltan van elhelyezve, a hangkép hátterét optimálisan kitöltve. A gitár által használt frázisok szerkezete mozgalmas, a kiválasztott helyeken rugalmasan (még) kifinomultabb. Ezzel a tevékenységgel mélyíti az egyes hangulati állapotok intenzitását, amelyeket a zenekar sorjáztatni és a fogyasztóhoz közelebb hozni kíván.
A példák világosak. A sokszor visszafogottabban elvitt versszakot kitörés követi a refrénben. A gitár persze kettősen viselkedik. A versszakban a hátteret egyszerűen letett tiszta „acid” akkordokkal tölti ki, ezt pedig a refrénben torzított riffstruktúrák burjánzása követi, ami a Cancelnek metalos árnyalatot is ad. Tulajdonképpen minden zenei építőelem az intenzív és kontrasztos hangulati hullámzást követi. A basszusvonalak nem titkolják bölcs játékosságukat, a tonalitások közti szabad lebegést. A dalok aljának meleg, bársonyos hangzású, magvas és lekerekítetten zúgó (fretless is) basszusvonalakkal (versszakok, hangszeres részek) való kitöltése a következő pillanatban (a zenekar többi elemével egyidejűleg) átcsaphat feltekert, csörömpölő tépésbe (refrének) vagy „slapelésbe”. Külföldi párhuzam? T.M. Stevens, „glavom i bradom”. Ezek a váltások a versszak és a refrén között sokkolóan hatnak, erőteljesen hangsúlyos meglepetéselemet hordoznak, sőt némi kiszámíthatatlanságot is.
A középső hangszeres részekben, vagy már magukon az átvezetéseken is, kitűnik a zenészek rendkívüli érzéke az improvizációs betétek iránt, ami tovább mélyíti a dalok kifejezőerejét. A Cancel nem áll meg az ötleteknél.
A „Kriza identitete” pontosan az, amit a cím sugall. A szlovén társadalom abszolút erkölcsi leértékelődésének tükre 2011-ben. A rímek és metaforák nagyon intelligens kombinációjának bombázása a versekben az album különleges bája, amely a lemez teljes, jó 65 percen innen, azaz a közel 66 percen át sakk-matt helyzetben tart. Felesleges időpocsékolás lenne (ebben az elemző kritikában) részletesebben elmerülni magában az üzenetben, hiszen az ismertetőből akár egy igazi regény is kerekedhetne, de legyen világos: a „Kriza identitete” végig határozottan ébren tart.
A Politični mon€yfest biztosan Milan Kučannak, a vitathatatlan legendának is örök emléket állít, annak az embernek, akinek az igazi súlyát csak most kezdjük felismerni, amikor már világos, hogy a „nyugdíjba vonulása” után a posztszecessziós állami rendeletekkel legalizált maffia kormányoz minket, amelyet a háború utáni kényelemben felnevelt, fekete és vörös színekkel terhelt harcosnemzedék fiainak és lányainak ivadéka határoz meg, olyasmivel, amiről a szlovén állam megalakulása után csak a legzavarosabb álmainkban tévelyeghettünk. Amikor a bíróság és a rendőrség a legalizált népgyilkosok nyílt védelmének eszközévé válik, akik maguktól is félnek. És ki fog akkor még bízni ebben az országban? Virágnyelv nélkül mondja ezt a Cancel! Egyenesen. Ilyen a társadalmunk tükre ma. A nép pedig hálásan hallgat tovább, csendben kapirgálja a penészes kenyérhéját, és eltűr minden újabb és újabb megaláztatást.
Az album csúcspontjait ezúttal teljesen magatoknak kell kijelölnötök, de külön ki kell emelni a záró Evolucijat, amely kicsiben megmutatja a Cancel művészi teljesítőképességének teljes képét 2011-ben. A „Kriza identitete” olyan album, amelynél a nevetéstől könny szökik a szemedbe a versek összefűzésein, ugyanakkor ez a sorjázás semmiben sem távolodik el a földhöz ragadt csalódás keserű felismerésétől a szlovén társadalom tudatállapota felett, amely az album bizarr pillanataiban hátborzongatóan apokaliptikusan hat, amire már az orwelli borítóterv is utal. A termék zseniális csomagolása (a tartalomtól a borítóig), és pontosan ez az egészséges rock n’ roll ősalapjának lényege! Éleslátó eltúlzás a szórakoztatásban és a lázadásban, amely kifejezésének mélységével teljes mértékben megérinti akár a legmegátalkodottabb fogyasztó lelkét is. A „Kriza identitete” mindent tud!
A kvartett előadói agilitásának alapjai mellett persze ott vannak a programozott samplerek, az ütőhangszerek használata, sőt olykor a mandolin beépítése is, amelyek abszolút a zenekar kifejezésmódjához tartoznak. Ezek mélyítik és dramatizálják a hangulatokat, egyúttal gondoskodnak a magas fokú szellemességről és szórakozásról, amelyet a „Kriza identitete” megtestesít. Mind a 14 dal üzenetében kivételesen gazdag, a hangszeres-vokális szövetség pedig a kontrasztok sorjázásában egymással kompatibilisen erősíti önmagát.
A Cancel a visszatérésével azt a űrt tölti be, amely olyan zenekarok távozásával keletkezett, mint a Miladojka Youneed vagy a 2.2.2.7. A „Kriza identitete” az önálló művészi arculatú zenekar rendkívüli szellemi intelligenciájának manifesztuma, az alternatív rockkultúra alkotói csúcsteljesítménye a szlovén zenei térben, világos és féktelen attitűddel, magas fokú kísérletező – haladó (progresszív) élességű éleslátással. Csont, amelyet még sokáig rágcsálhattok. Isten hozott otthon, fiúk!
Felállás
1. Laganee – ének
2. Jerč – gitár, mandolin, mandocselló
3. Demc – basszusgitár, fretless basszusgitár
4. Saš – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Simon Jovanovič – gitár a 14. dalban, ének a 10. dalban
Bor Jovanovič – ének a 14. dalban
Produkció
Saš
Számlista
1. Uboga gmajna
2. Slika za slepe
3. Samo zate
4. Danes je srečen dan
5. Politični mon€yfest
6. Lovke
7. Meganog
8. Rabljena sodba
9. Nastrojen
10. Začaran krog
11. sep ej edoR
12. Pozabljene zgodbe
13. Zadnji svoje vrste
14. Evolucija
