Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rodoljubac
Kiadó: Slušaj Najglasnije!
Megjelenés: 2016
Játékidő: 65:41
Értékelés: 4.5/5
Rodoljubac visszatér! Az „1713” (2008) után új, összesen harmadik stúdióalbummal jelentkeznek. Amit a „Terrapija šoka” (2014) EP beharangozott, azt most megerősíti a zenekar új nagylemeze, a „Rodoljubac”. Ha végighallgatod az új album anyagát, nem kell Einsteinnek lenned ahhoz, hogy magadtól rájöjj: a tizenhárom dalt (és két bónuszt) felvonultató lemez rendkívül sűrű, információban gazdag munka. Ez pedig megerősíti, hogy a Rodoljubac, mint Szlovénia egyik legrégebb óta működő rock’n’roll zenekara, hihetetlen banda: kitart a régi iskolás punk rock béklyói mellett, úgy, ahogy azt a szlovének a fényesebb napjaikban főzték, de közben a műfaji kiindulópontját folyamatosan fejleszti és építi tovább. Valójában ebből a szempontból a Rodoljubac bizonyos mértékig mindig is progresszív volt. Művészileg fejlődnek, az artizmusuk pedig az alap punk rock’n’roll premissza mellett képes más műfajokat is elviselni (blues, stoner, hardcore punk, sőt metal), és egyetlen dalon belül több ritmusváltást is beépíteni. Ez utóbbi megfigyelés főleg az új albumra igaz, hiszen Rok Peršolja dobos érkezése igazi változást hozott a lemez arculatába, és ekkora pontszerű változatosságot Rok technikai felkészültsége nélkül biztosan nem érhetnének el.
A Rodoljubac mindenekelőtt továbbra is punk rockzenekar, hiszen most is velünk van Damir Mrak összetéveszthetetlen, átható hangja, tele maró, kesernyés, epével átitatott költészettel, a középső ujj abszolút felmutatásával egy olyan rendszer felé, amely elorozza az egyének identitását, és szürke, engedelmes egerekké festi őket. Itt vannak a kórusok, amelyek az utcai bandák ordítására emlékeztetnek, a közvetlen, garázsszerűen levetkőztetett, torzítva lerombolt, mégis zsíros hangzású gitár, amely vad és mocskosan punkos rock’n’roll stampedót hasít (az összehangolt riffekben gyakran féltónusos lecsapásokkal), és végül egy csomó indulószerű mars, amelyekhez kompromisszumok nélküli ritmikai lendület társul.
A középső részeket, a „mid-eight” szakaszokat gyakran motívumváltások érik, a fiúk mindig gondoskodnak ezeknek a dalrészeknek a kiváló adagolásáról gitárszólókkal és remek dobátvezetésekkel, ahol Domen vastag basszusvonala is zörgősen előtérbe kerül, és hangzásban kontrasztot teremt a dalok képével a dallamos változatosság keresésével. Davor Mrak hihetetlenül éleslátó gitáros hírében áll. A középső részben egymás után két (külön) szólót is lejátszik. Igazi gitárszólókról beszélek, egy olyan gitárostól, aki pontosan tudja, mit jelent szólózni, nem arról a félperces egy húron kitartásról és három felszínesen megszólaltatott hangról (amit a punk egyébként gond nélkül, könnyedén elviselne). Ezek az elemek is hozzátesznek a Rodoljubac történetéhez egy „fejlett”, vagyis „progresszív” punk rock karaktert.
A hatás? Egyedi, különleges, azonnal felismerhető. Mondhatni önmagából sarjadt, eredeti. Az album karizmát sugároz, amely éleslátó és egyedi art kultúrájával megőrzi a zenekar helyét Észak-Primorska alternatív rock-undergroundjának kultikus királyaként. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ma a Rodoljubac élő punk rock ‘n’ roll relikvia a régi iskola idejéből, amikor a Hic Et Nunc, Dicky B. Hardy már rég elsüllyedt. Az üzeneteikből nem hiányzik az éleslátás, a megvalósításból még kevésbé a lendület és a düh. A Rodoljubac teljes erőből, tökkel lő, és egy pillanatra sem lopja a hallgató idejét, hiszen tisztában vannak vele, hogy „szarból nem lehet várat építeni”. A kisember földhözragadt kiáltása ez az abszolút kontroll gépezete ellen, amely „biztonságot” kínál cserébe azért, hogy eladd neki a lelked. És hogy ne legyen félreértés: ezt a zenét ma olyan fickók csinálják, akik jócskán túl vannak a negyvenen, nem húszéves kölykök, akiktől ilyen zenei pózt és üzenetet várnál (ami utópia, hiszen a rock Szlovéniában egy „game over” nevű történet, amely csak csendben kihuny és eltűnik a környezetünkből).
A „Rodoljubac” album nem tűri a nagyképűséget, a púdert, a kozmetikai szépítgetést. A kvartett hihetetlenül tapasztalt, pontosan tudja, mit akar, ezért az új albumon is szilárdan kapaszkodik a zenei filozófiájába. Emellett a Rodoljubac kiválóan játszik. Négy remek zenész, akik hihetetlenül kiegészítik egymást, és az ötletek megvalósításában kölcsönösen kiteljesítik egymást. Tudni kell, hogy ez az album egy szobában, koncertelőadás mintájára készült, vagyis abban a stúdióban, ahol a Rodoljubac-számokat többnyire egy rántásra (egy nekifutásra, „in one take”) vették fel.
A kísérletezés, amely a zenekar pályáján már korántsem idegen, a legizgalmasabb pontokon ezúttal például a „V sobi je miš” pszichedelikus rock’n’rollerében ér el hozzánk, sőt futólag megérinti a legendás Buldožer karizmájának egy morzsáját is. Világosságban és leplezetlen szarkazmusban ezúttal sincs hiány, az album bőven el van látva velük. Különösen izgalmas a lemez záró száma, a Zbogom orožje, amely a maga sötét hangulatában még olyan körvonalakat is megrajzol, amelyek egy másik történetben a doom metal kereteit adhatnák.
A zenekar ismét rengeteg zenét hozott. Tizenhárom reguláris dal és két bónusz. A fiúk nyilván érzik, hogy a következő albumig megint sok víz lefolyik, ezért a „Rodoljubac” lemezre feltuszkoltak mindent, amit az utóbbi időben létrehoztak, és kéznél volt. És hihetetlen: a lemezen található 65 hosszú, vaskos perc zene egy pillanatra sem fárasztó és sem unalmas. Nemcsak a dalok ötletgazdag és szerkezetileg rendkívül változatos voltáról beszélünk, hanem a nagy előadói értékről is, és egy kiemelkedően kifejező, karizmatikus albumról a költészetet illetően. A zenekar ismét ügyesen bánik a szerb és horvát nyelvű szövegekkel is, ami a zenei pózuknak, illetve karakterüknek mindig is hihetetlenül jót tett.
Ha hitelességet keresel, és választ arra a kérdésre, hogy mi az igazi punk rock’n’roll a szó legtisztább értelmében, akkor feltétlenül fordulj a „Rodoljubac” albumhoz. Még a füled is vérezni fog, annyira átmossa a hallójáratokat! A régi jó iskolás punk rock hiteles energiájának szent haragja tehát leplezetlenül él tovább! És ha mondjuk Ljubljana már rég behódolt a korporatív kikészítésnek, vagy rákapott a „poszt-punkos” (jaj, „drone”) magasabb intellektuális szférák felfedezésére tett divatos kvázi pózokra, a félórás időegységre hangzásban elmanipulált, két hangon zúgó brummogásra, a soča-völgyi lázadók egyhamar nem adják meg magukat, és nem tagadják meg a punk rock hagyomány ősi lényegét.
Rodoljubac – Zbogom orožje (hivatalos videó):
Felállás
Damir Mrak – ének
Davor Mrak – gitár
Domen Jeriha Perinčič – basszusgitár
Rok Peršolja – dob
Produkció
Rodoljubac
Dallista
1. Glava
2. Sam
3. Promašeni slučaj
4. Mrtvaški valcer
5. Idiot
6. V sobi je miš
7. Odjebi prohibicija
8. Stampedo pizdarij
9. Zloba
10. Preko trupel
11. Budala
12. Zakrul & Zažagi
13. Zbogom orožje
14. Po šumama i gorama*
15. Lulam krvavo *
*… bónuszdal
