Előadó: Rock Shock
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 36:48
Értékelés: 2.5/5
A szlovén Rock Shock kvintett a nyolcvanas évek hard rock zenekarainak újkori hagyományát viszi tovább Szlovéniában. Erről a kompozíciók típusa és maga a stúdióhang kialakítása is azonnal meggyőz. A srácok az elsőlemezükkel betekintést adnak a saját potenciáljukba, ugyanakkor félreérthetetlen jeleit is mutatják a kezdőkre jellemző nagy adag naivitásnak, vagyis annak, hogy időnként elveszítik a helyes irányt a cél felé vezető szilárd úton (értsd: a saját zenei irányvonaluk követését).
A szerzés elve időnként erősen belehúz a kacérkodásba olyan stílusokkal, mint a Mary Rose (Glej me v oči, majd Ne poznam te, vagy különösen az Igra című szám), a Pop Design idejéből ismert, elérzékenyült romantikus Vili Resnik (Vračam spomine), illetve a Shank Rock (a Ti ne veš refrénje, a Gremo na pir refrénje).
A produkció egydimenziós, egy pillanat alatt lelő a szlovén rock vagy a nyolcvanas évek pop rock mainstreamjének hangzásával. Ilyenként túl keveset törődik a zene egyes építőköveinek kiemelésével (billentyűk, gitárriff, gitárátvezetések – egyszólamú díszítő dallammotívumok) azokon a pontokon, ahol ezek átvennék a vezető szerepet az alapmotívumokban. Ez nagy mínusz az album dinamikájának kibontakoztatásánál, illetve a hangzás hullámzó mozgalmasságának elérésénél. A produkció így nagy adósa marad a drámai pillanatok kiemelésének is a számok bizonyos részein, ahol ezt biztosan ki lehetett volna fejleszteni. A számok alapvető sokszínűsége ellenére a stúdiós hangzáskezelés ezt nem követi, ezért a zenekar zenei kifejezésmódjának potenciálja a stúdióban nincs optimálisan kihasználva. 2009-ben ez nagy adósság, tulajdonképpen kár érte.
Persze felmerül a kérdés, mit akart a zenekar, mi történt a csapat munkakémiájával a stúdióban. Egyáltalán nem életszerűtlen a gondolat, hogy a srácok remekül megértették egymást, kiváló érzésük volt mindennel kapcsolatban, amíg a stúdióban voltak. A végeredmény azonban kissé más képet mutat. Gyakran megesik fordítva is: a stúdióban borzalmas a hangulat, az album mégis dicsőséget hoz, mert a zenei tömegek egészen másként érzékelik, mint maga az előadó. De ezek csak elmélkedések, olyanok, amelyek remélhetőleg megkönnyítik néhány, az elemzés további részében következő tény magyarázatát.
A srácok bizonyítják, hogy kiváló zenészek, hogy tehetségesek. Az album egyes részei nagy potenciált mutatnak. Először a lemez legértékesebb részeit emelem ki. A Zdaj letim refrénje dallamosság és kompaktság terén annyira kidolgozott, hogy a bolygó nagyobb AOR/melodikus hard rock zenekarai sem szégyellnék. Csakhogy ez a hatás elvizesedik, ha végighallgatjuk a számot elejétől a végéig. Ez a nyitószám, amelyből hiányzik a kinyújtott bevezető rész, ami úgy csalogatja a hallgatót, ahogy az orchidea nektárjának mámorító illata a falánk poszméhet. A szám szaggatottan indul. A vezető riff azonnal lecsap, és pár másodperc múlva már be is szállnak az énekek. Az ilyen típusú kompozíció sokkal jobban érvényesülne például a lemez legvégén. A záráshoz is intenzitás kell. A szám bátor, kidolgozott és elég intenzív. Minőségileg ilyenként kiemelkedik az albumon. Sajnos azonban olyan változatot kapunk, amelyet könnyebb lenne megérteni, ha „radio edit” lenne a neve mellett. Hiányzik tehát a fokozatos hangulatépítés, amit minden modern rocklemez eleje megkövetel. A Heroj nyolcvanas évekbeli billentyűhangon vezetett bevezetője már megad egy ötletet, hogyan közelíthetett volna a zenekar az album nyitószámának intrójához.
A Heroj is az album minőségileg kiemelkedő pillanata. A zenekarnak itt szerencsésen sikerült egyesítenie az előrefrén és a refrén építőköveit az összes átvezető résszel. A szám drámai fokozást kínál, amely a refrénben éri el a csúcspontját, főleg a nagyon sikerült átvezető résznek köszönhetően (három egymás utáni sor, amely így kezdődik: „Hočeš, da te vzamem…). A Zdaj letim mellett érdemes elgondolkodni rajta, amikor a Rock Shock kislemezjelöltjeit választják. Szuper pillanata a lemeznek a Glej me v oči refrénje is, ahol nagyon fontos láncszem a gitár zajosabb, riffelős feltámadása. A zenekar nagy potenciálját mutatja a Čakam te is. Közepes tempójú szám, amelyben a zenekar bátran beleszőtte a klasszikus zongora hangját, amelytől aztán a refrénben a gitár rockosabb, torzított zaja veszi át az elsőbbséget. Fokozódik, és megmarad a dallamos kompaktság érzése az előrefrén és a refrén között. Itt van a Ne poznam te is, amely meggyőzően bontakozik ki a drámai színház szellemében, és a zenekar sikeresen megismétli az előző mondatban leírt tulajdonságokat.
A lemez többi része kicsit lemarad. Főleg a záró szakaszból hiányzik a töltet. A Hladna balladája, utána a felgyorsított Druga stran vagy a Gremo na pir elvesznek az általánosságban és a saját arculat keresésében. Olyan az érzés, mintha homokot markolnál, ami kicsurog az ujjaid között. Nehéz kihámozni ezeknek a daloknak a lényegét. A Gremo na pir az előrefrénben sokkal többet ígér, mint amit később a naiv refrén ad, amely a számot minőségileg teljesen lerontja, és emlékeztet rá, hogy ez is csak egy újabb „európodalpocska” album, amelyeknek az ambícióiból nem telik rá, hogy kimozduljanak a szlovén rock egyedülálló oázisának ígéretes mainstreamjéből. Ez a pillanat két arcát mutatja a zenekarnak. Az egyik az, amelyben megvan a potenciál, hogy a zenekar sokkal többet arathasson, a másik viszont az, amely csak az európai kontinens néhány négyzetméternyi darabjának akar tetszeni. Ezért íródtak a szövegek is szlovénul, ami tovább rontja, hogy a kompaktul megírt dalok dallama nem használható ki maximálisan, és nem is emelhető ki. Lyuk tátong a kísérőének-aláfestésnél is. Főleg a rockosan kiemelt refrénekhez elengedhetetlen ennek konkrétabb hangszerelése, mint amit ez a kiadvány nyújt. Matej Zalar kiváló éneke az a láncszem, amely az albumot végig talpon tartja. Az énekének kifejezőerejét minden bizonnyal sokkal jobban ki lehetett volna használni, ha angolul énekelne, és ha több támogatást kapna a stúdióban jobban „megfaragott” kísérőénekektől.
A gyengébb lezáráson túl olyan pillanatokba is belefutunk, mint a Ti ne veš vagy a Vračam spomine, ahol még könnyebben érezhető, hogy a zenekar még nem tudja pontosan, mit akar. Vagy általános tetszést akar aratni a szlovén kritikusi tömegnél, és valójában visszafogja magát, nem engedi szabadjára azt az erőt, amelyet a rock ifjúi lázadásának kellene diktálnia, és amely talán külföldre lendítené őket. Ahogy mondom. A Rock Shockban megvan erre a potenciál. De visszafogják magukat. Óvatosan. Kiért? Végül magukért. Az eredmények ehhez mérten alakulnak. Az ólmos idők már rég mögöttünk vannak, amikor a zenekarok boldogok voltak, ha olcsó másolatokat vehettek a nagy világmárkák hangszereiből. Úgy gondolom, a Rock Shock nem érdemli meg ezt a mesterséges visszafogottságot, önmaguk megszorítását, a zenei kifejezés korlátozását. Ahogy a zenekar neve is mondja. Rock dilettantizmusnak, arroganciának és a minden kompromisszumra való rá nem esküvésnek kellene áradnia belőlük.
Hogy belépnek-e a teljes popba, a gitárok szempontjából könnyedebb popba, vagy elengedik a bestiát a láncról, és belevetik magukat a melodikus hard rock vagy az AOR rock igazi szférájába, az az ő döntésük. Szerintem az utóbbi a zenekar helyes útja. Nincs mit vesztened, sokat nyerhetsz. Ha emellett döntenek, elengedhetetlen a külföldi támadás, jobb feltételek keresése a stúdióhang kialakításához, a névváltoztatás megfontolása, mert jelenleg könnyen összetéveszthető a Šank rockkal, egy rosszabb fiús, „bad boys” külső kialakítása és hasonlók… Ha az első irányt választják, az elsőlemezükkel tulajdonképpen már el is mondták a teljes történetet. Pop vagy rock, srácok? Döntsetek minél előbb.
Felállás
Matej Zalar – ének
Janko Tomšič – gitár
Andrej Rovan – billentyűk
Marko Turk – basszusgitár
Aleš Mekinda – dob
VENDÉG:
Tanja Veselič – kísérőének
Produkció
Toni Jurij
Számlista
1. Zdaj letim
2. Ti ne veš
3. Heroj
4. Glej me v oči
5. Vračam spomine
6. Čakam te
7. Igra
8. Ne poznam te
9. Hladna
10. Druga stran
11. Gremo na pir
