Előadó: Suicide Silence
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2009
Játékidő: 37:52
Értékelés: 3.5/5
A Suicide Silence a fiatalabb bandák közé tartozik, és az extrém metal modern ágának legforróbb csapatai között van az élvonalban. A kaliforniai Riverside-i (USA) srácok a „The Cleansing” (2007) című stúdiódebütálás után két évvel folytatják zenei mesterségük történetét.
Az új album zenei irányvonala nem hoz különösebb elmozdulást az elsőlemezhez képest. Főleg amikor megbirkózunk az új lemez első két számával, a Wake Up-pal és a Lifteddel. Két megvadult, végtelenül zajos dokumentum ez, amely 110%-os vágtába rúgja az albumot. A banda hű marad a death, grind és thrash core keverékéről alkotott elképzeléséhez, ahol a kiváló, izzóan élő produkció és a két gitár masszív riffmocska mellett a Suicide Silence nevű zajgyár egyik legizgalmasabb, legkarakteresebb eleme még mindig Mitch Luker hangja. A „cookie monster” (death growl) morgás és a dühödt corebeli visítás közötti váltogatás továbbra is fenomenálisan él együtt a versszakok egymásutánjában. Luker énekben meggyőzően fékezhetetlen, agresszív és brutális. A produkcióból érdemes kiemelni a pergődob fémes hangzását, amely a Metallica egykori klasszikus pergőhangját idézi. Szuperül szól a teljes hangképben, ahogy az új Suicide Silence-hang formálódik a stúdióban.
A Suicide Silence az elmúlt két évben rengeteg időt töltött koncertszínpadokon. Ezalatt sok tapasztalatot gyűjtöttek, kicsit felnőttek és érettebbek lettek. A számok felét a srácok turnékon rakták össze és írták meg, néhányat közülük, például a Wake Up-ot, már jó ideje élőben is játszottak, jóval az album megjelenése előtt.
Miután lepörög az első két szám, némileg melodikusabb elemekkel találkozunk, amelyeket a két gitár az irgalmatlan riffek mellett épít be az új dalok képébe. Mindezt azonban a riffek félhangos görbülete tartja kordában, amelyet helyenként technikailag magasan vezetett dobbástya szakít fel, és amely rengeteg teret talál, hogy kiterjeszkedjen, megmutatva a teljes tudását és mesterségbeli bravúrját. A Suicide Silence tehát teljes gőzzel okád, és egy percig sem érezni, hogy meg tudnának állni. A Something Invisible, a címadó dal és a Suffer nem titkolja a grindirányzatokkal való kacérkodást. Ezeken a pontokon élvezhetitek a bátor párbeszédet a kutakodó dobok és az átvezető részek igen érdekes díszletei, a tempóváltások, valamint a merev irányú, mégis mérgező, félhangos riffmészárlás ütései között, amely vérzésre készteti a füleket, és amelybe ízlésesen illeszkedik a vokális visítás és a growlolás kombinációja.
A banda legnagyobb kísérlete az …And Then She Bleed, amely lecsendesíti az albumot, így ezen a ponton a dinamika leesik. Az ugrás az első hat tépős számhoz képest akkora, hogy kifejezetten zavaró, és az a kompromisszumok nélküli mészárlás-íz, amelyet a zenekar a hallgatónak kínál, felhígul. Ez tehát nem volt a banda legokosabb húzása. A kevésbé érdekes Wasted után a Suicide Silence az Your Creationsszel visszatér azokhoz a jegyekhez, amelyeket elvárunk tőlük, abba a nyelvbe, amelyet az album első fele ért és követ. Az viszont érdekes, hogy az utolsó két szám nem törekszik az album nyitányának pusztító képére, pedig ezt várnánk, ezért a lemez zárlata nem tartogat különösebb intenzitást.
A „No Time To Bleed” alkotói szempontból fordulópont, hiszen a zenekar fejlődésben érettebb folytatást tett le az elsőlemez után. Különösen a számok nagyobb változatosságával büszkélkedhet elődjéhez képest, ami arra utal, hogy a banda több zenei kísérletezésre vágyott. Ez azt jelenti, hogy az album talán nem fog tetszeni mindazoknak, akik a zaj és az agresszió kompromisszummentes manifesztációját várják, és hallgatás közben az egyszerű, kézenfekvő megoldásra hajtanak. Így viszont az új lemez kevesebb súlyos érvet kínál, mint amilyenek az elsőlemezt jellemezték, amely csupán racionális lábnyomkövetés volt a Despised Icon, az All Shall Perish vagy a Carnifex nyomdokain. Éppen ezért az új album több saját felismerhetőséget is nyújt, ami helyesen irányzott fejlődési lépés előre.
Az az érzésem tehát, hogy ez az album nem olyan támadó, pusztító és kompromisszumok nélkül odavágó, mint az elsőlemez. Más oldalról viszont éppen a szerzemények egy hangyányival nagyobb kidolgozottsága, különösen az egyszólamú gitárdallamok hozzáadása miatt más arcú albumot kapunk, amelynek továbbra is örülni fog a banda minden rajongója, valamint a leírt extrém metalágak fúziójának minden kedvelője.
Felállás
Mitch Lucker – ének
Chris Garza – gitár
Mark Heylum – gitár
Dan Kenny – basszusgitár
Alex Lopez – dobok
Produkció
Machine
Számok listája
1. Wake Up
2. Lifted
3. Smoke
4. Something Invisible
5. No Time To Bleed
6. Suffer
7. …And Then She Bled
8. Wasted
9. Your Creations
10. Genocide
11. Disengage
