Szerző: Rok Klemše
Előadó: Disbelief
Kiadó: Dynamic Arts Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 48:09
Értékelés: 3.5/5
A német Disbelief, amely legutóbbi, Navigator című albumát 2007-ben adta ki, 1990 óta viszi a színpadokra a sludge-dzsal, groove-okkal és atmoszferikus részekkel színezett death metaljét. Idén pedig megérkezett a nyolcadik stúdiólemezük, a Protected Hell.
A Disbelief a Protected Hellen már a baljós nyitány, a Hell intro óta bizonyítja, hogy tizenöt évnél is hosszabb pályafutás után sem fogytak ki az ötletekből. Az albumot az első másodperctől komor, depresszív hangulat lengi át, amely a középtempós death metallal és Karsten Jäger gyötrődő énekével (ez időnként az At the Gates-es Tompa Lindberg pszichopata orgánumát juttatja eszünkbe) hatásos egésszé áll össze. A Protected Hellt összetéveszthetetlen, közepes tempójú death metal jellemzi, rajta a Disbelief egyedi bélyegével: sok groove, sludge-részek, hatalmas gitárriffek, amelyek időnként a doom metal hatását is felszínre hozzák (némelyik a Paradise Lost régebbi lemezeit idézi), és vastag, romboló dobok. A melankolikus agónia világába rögtön az első szám, az A Place to Hide taszít bele minket, amelybe fantasztikus riffek vezetnek be, és ezek a Nevermore morbid, sötét világát juttatják eszünkbe. A riffek kifejezetten az album erős oldalát jelentik, olyan hatásosak, hogy a szólók hiányát észre sem veszed – a Disbelief talán inkább elrontaná, mint feljavítaná őket velük. Bár az igazi death metal gyökerei már régen elrothadtak, a műfaj maradványai leginkább a nyers, de érthető growlokban lapulnak, miközben a zene teljesen groove-má alakult át. Ez viszont szerencsére messze áll holmi metalcore-os átlagtól, mert változatos és fertőző, a groove fő célja pedig az, hogy a számokat még erősebbé és felismerhetőbbé tegye. Bár a dalok szerkezetileg elég hasonlítanak egymásra, és többnyire középtempóra fékezettek, mégsem untatnak, mert a Disbelief melankóliája egyedi, a sludge/atmoszferikus részek pedig eléggé változatosak ahhoz, hogy ne ismételjék önmagukat. Azért nem bánnám még egy-két gyorsabb rohamot a remek Hell Goes On stílusában, amelyben Karsten fenomenális énekteljesítménnyel, a gyors dobok és a riffelés támogatásával valóban kinyitja a pokol kapuját. A Disbelief célja továbbra is az, hogy hallucinogén, klausztrofób, komor és morbid metalt csináljon. A németeknek ez nagyon jól megy, és jó, hogy ezen az úton haladnak tovább!
A Protected Hell nem különbözik sokban elődeitől, a Navigatortól és a 66Sicktől, de a Disbelief a kijelölt úton halad tovább, és minden új kiadványával bizonyítja, hogy a dalszerzésben egyre jobb.
Felállás
Karsten „Jagger” Jäger – ének
Witali Weber – gitár
Jochen „Joe” Trunk – basszusgitár
Kai Bergerin – dob
Számlista
1. Hell (Intro) 02:11
2. A Place To Hide 04:56
3. Hate/Aggression Schedule 04:07
4. Nemesis Rising 04:05
5. The Return Of Sin 05:01
6. Hell Goes On 03:33
7. S.O.S. – Sense Of Sight 03:51
8. One Nation‘s Son 04:38
9. Trauma (Instrumental) 01:01
10. The Dark Soundscapes 05:16
11. Room 309 (Kraftprinzip) 04:26
12. Demon‘s Entry 05:04
