Szerző: Rok Klemše
Előadó: Sanctity
Kiadó: Roadrunner Records
Megjelenés: 2007
A Sanctity meglehetősen új és ismeretlen név a metalszíntéren, leszámítva persze a hazai terepüket, az észak-karolinai Ashevillet, hiszen a zenekar 2000-ben alakult. Előttünk a bemutatkozó lemezük, a Road to Bloodshed, és már most nagy elismerést kapnak a régi és az új iskola híveitől egyaránt. A Megadeth főnöke, Dave Mustaine személyesen választotta ki a bandát a Gigantour második körének egyik fellépőjéül, a Trivium frontembere, Matt Heafy pedig annyira odavolt értük, hogy ajánlotta őket a Roadrunnernek, ahol tárt karokkal fogadták a fiúkat. Heafy a produceri székbe is beültette a Trivium producerét, Jason Suecofot.
Igen, a legtöbbetek valószínűleg már a Trivium említésére is összerezzen… Én is így voltam vele, de legyetek még egy kicsit türelmesek. A Sanctity ugyanis annak a bizonyítéka, hogy a tanítvány túlszárnyalhatja a mesterét (legyen ez most a Trivium). A Road to Bloodshed nagyon meggyőző debütáló lemez. A Sanctity sikeresen keveri az „old-school” Bay Area thrash metalt a modern, dallamos metallal, és a Megadeth találkozik a Triviummal párhuzam talán nem is áll messze az igazságtól. A igazi thrasherek már hegyezik a szögeket és ácsolják a keresztet, amelyre felszegeznek, de azért legyetek még egy kicsit türelmesek. A Road to Bloodshed a technikás thrash metal és a nagy nevek, például a Testament, a Slayer, a Megadeth és a Metallica thrashének erősen töményített keveréke.
Tele van staccato riffeléssel, ólomnehéz beatekkel és Jared MacEachern énekes „thrash growljával”. Csakhogy ezt a growlt (legalábbis az én ízlésemnek) túl gyakran váltja tiszta, kasztrált ének, ami annyira a Triviumot idézi, hogy végigfut tőle a hideg a hátamon. Ez a lemez legnagyobb mínusza. Ha a Sanctity szépen megmaradt volna a modern thrash keretei között, szívesen zengenék róluk dicshimnuszokat, de az időnként ennyire direkt Trivium-másolást és -utánzást egyszerűen nem tudom elnézni. Főleg mert a tiszta ének szinte úgy szól, mint a patetikus emocore-nyafogás. Bár a Trivium másolásáról beszélek, vicces, hogy a Sanctity „másolata” mégis jobban sikerül, mint az eredeti. A lemez ritmusa a teljes 45 percen át hullámzik, és néhány remek „groove”-ot is eredményez. Az érdekes és meglehetősen eredeti gitárrészek alaposan seggbe rúgják a Triviumot. Ha az utóbbiak szuper technikás, de teljesen eredetiség nélküli és lélektelen szólókkal okoznak csalódást, Zeff Childress a Road to Bloodshedön egész sor gyilkos riffel és hatalmas szólóval rukkol elő. Hosszú felvezetésekre, introkra és interlúdiumokra a Road to Bloodshedön nem akadtok, hiszen háromnegyed órás modern metalmaraton ez.
Mégis hiányzik valami az amerikaiak első lemezéről (a Triviumot most hagyjuk). Papíron a Road to Bloodshed jó lemeznek tűnik, de három-négy hallgatás után egy újabb metallemez lesz, amiről egyetlen dal sem marad meg a fejemben. Lehet, hogy ez az utóbbi időben túl sok meghallgatott új kiadvány számlájára írható. Engem, mint átlagos metállemezvásárlót, padlóra küldene? Talán. A fiatalabb metalgeneráció biztosan úgy kapaszkodik majd a Road to Bloodshedbe, mint részeg a kerítésbe. A lemeznek azért van némi vonzereje, és mindenképp sokkal jobb, mint a Trivium legutóbbi albuma. Felszínesen nézve a Road to Bloodshed jó lemez, de ti, metalosok, akik valami mélyebbet és eredetibbet kerestek… keressetek tovább. A szívem is a jó öreg, „igazi” thrash metalhoz húz. Nyugodtan nevezzetek „vén trottynak”, én mindig szívesen adok esélyt az új, fiatal bandáknak, de a Sanctity sajnos nem tartozik közéjük. Ha minőségi modern thrash metalra vágyom, a Nevermore-hoz nyúlok.
A Road to Bloodshed az iPod-generációra szabott metal. Ha ti is közéjük tartoztok, tárt karokkal fogadjátok majd a Sanctity debütáló lemezét.
Felállás
Jared MacEachern – ének, ritmusgitár
Zeff Childress – szólógitár
Derek Anderson – basszusgitár
Jeremy London – dobok
Produkció
Jason Suecof
Dallista
1. Beneath The Machine
2. Brotherhood Of Destruction
3. Road To Bloodshed
4. Laws Of Reason
5. Billy Seals
6. Zeppo
7. Beloved Killer
8. Shape Of Things
9. Flatline
10. Rift Between
11. Seconds
12. Once Again
