Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Motorfire
Kiadó: Metal Tank
Megjelenés: 2014
Játékidő: 42:10
Értékelés: 4/5
A Motorfire egy olyan zenekar, vagy inkább írjuk úgy: egy olyan zenekar volt, amely a klasszikus heavy metal iskola és a hard rock elemeit ötvözte. Vagyis a revival képviselői. Működésük alatt, ami jó három évig tartott, 10 számot sikerült összehozniuk (a bevezetővel együtt 11-et), és ezek kerültek fel a „Rising Fire” című stúdió-debütalbumra. A lemez ez év áprilisának közepén jelent meg. Az album alig egy hónappal azután érkezett a szerkesztőségünkbe, hogy a zenekar hivatalosan bejelentette a feloszlását, és világosan, leplezetlenül mutatja meg a kobjeglavai heavy metal / heavy rock kvintett nagy tehetségét, jó kilátásokkal a jövőre nézve. De hát? Sose mondd, hogy soha. Talán visszatérnek. Nem lennének az elsők, és nem is az utolsók, ha visszavonnák (minden bizonnyal idő előtti) zenei nyugdíjba vonulásukat.
A Motorfire teljes odaadással hódol a nyolcvanas évek örökségének. A számok felépítésében és szerkezetében, a vezérmotívumok és vezérdallamok stíluson alapuló megválasztásában egyaránt. Az ének hagyományosan a dallamos pragmatizmusnak van alárendelve, a refrének ennek megfelelően fennköltek. A zenekar a hagyományos NWOBHM-mesterség mintájára sorolja a gitárfrázisokat. Eközben sem a vakmerőségét, sem a tehetségét nem titkolja. A „Rising Fire” albumot tetőtől talpig élvezet hallgatni, a dalok pedig már csak azért is megállnak a lábukon, mert a zenekar olyan nagy szívvel állt a létrehozásukhoz.
Ez az összességében nagyon szép és szolid stúdió-debüt néhány hibát is hordoz, amelyeket a jövőben érdemes lenne kijavítani. A zenekarnak jobb metrikai szövegelosztást kell kialakítania a versszakokban, vagyis több figyelmet kellene fordítania a versszakok egyszerűsítésére, hogy az énekből ennek következtében még több dallamosságot hozzon ki. A másik, amit érdemes fejleszteni, az angolul énekelt sorok helyesebb kezelése. A zenekar bizonyára odavan a klasszikus Def Leppard-albumok produkciójáért. Ez érződik a kísérővokálok hangzásával kapcsolatos próbálkozásokon, és helyenként a pergődobon is, amelyet a Miss You című ütős balladában kifejezetten „mélyre hatóan” hangsúlyoztak. Szerintem a Rising Fire „túl klasszikusan” metalosan szól, és túl kevéssé klasszikus hard rockosan vagy akár AOR-osan az ilyesfajta produkcióhoz képest, noha a kísérővokálok elvileg a refrénekben teljesen tisztességesen működnek, a vezetőének pedig, pontosabban a színe, az énekstílus révén megkapta a kívánatos sötét teatralitás felhangját, ami teljesíti azt a műfaji elvárást, amelyhez a Motorfire tartozik. A vokális harmóniákkal való pontszerű díszítés mindenképpen jólesik, de ebből az elemből túl sok van az aranyalbumon, azaz a zenekar túlzásba viszi. Közben nem lehet elmenni amellett – nemhogy tagadni lehetne –, hogy a kvintett kivételesen nagy szívvel, lendülettel és bizonyítási vággyal dolgozik, ami természetesen végig a pozitív eredmény felé billenti a mérleget, ha a stúdió-debütről esik szó. A „Rising Fire” szép stúdió-debüt, tele ügyes hangszerkezeléssel és komponálással, még ha a kezdők naivitásának jegye érezhető is.
Az ének kapcsán érdekes, és a szlovén színtérre nézve klasszikus megállapítás megint az, hogy az albumon az egyetlen szlovénul énekelt szám (a címe Demoni) elvonja a figyelmet az angolul énekelt dalokról. Ez az album legsötétebb száma, ahol az ének a legtöbb agressziót és fenyegetést hozza ki. Ez tehát újabb bizonyíték arra, hogy a szlovén nyelv használata az eredetiség nagyobb hozamának alapja lehet. Az albumon valójában nincs komponálási mellényúlás. A zenekar fő „dalszerzőinek” bevált, óvatosan kimért húzásairól van szó. Ebből a szempontból a többi számhoz képest minőségben csak a Miss You című szerelmes power ballada sántít, ahol a szövegben és a dallamokban is egy hajszállal túl sok a könnyes kitörés, és hallgatás közben az az érzése támad az embernek, hogy a szám a refrénismétlésekben sehová sem halad.
Az album kiemelkedő eleme a csábító riffek, amelyek elsőre megfogják a hallgatót, valamint a nagyon hallgatóságbarát gitárszólók, illetve a két gitáros párbajai, beleértve a gitárfrázisok többszöri díszítését tercharmóniákkal. A két gitáros kiváló érzékkel rendezi el a hangokat. Egyszerűen, és szükség esetén nagyon hatásosan követik a „kevesebb több” axiómáját is. Ebben a Motorfire igazi példakép lehet a szlovéniai műfajtársaknak, főleg azoknak a hard rock- és metalzenekaroknak és gitárosoknak, akik gyakran elfeledkeznek magukról, és a szólókban a DragonForce gitárosainak „közelítő másolatát” mutogatják, ahelyett hogy inkább az adott dal alapüzenete által diktált hangulat fenntartására koncentrálnának. A gitármunka és a gitárfrázisok, valamint a gitáraranzsmányok ötletgazdagsága valójában a „Rising Fire” album legnagyobb vonzereje. A produkció tekintetében is.
A klasszikus heavy metal himnuszok, fülbemászó dallamok és anthemek szerelmesei: itthon vagytok. A „Rising Fire” albumot mindenképp próbáld ki. Hiába hordoz az album némi kezdő naivitást, ami teljesen elfogadható, érthető, és a szlovén metalszíntéren éppen ezért már szinte megszokott, a Motorfire meggyőző módon mutatja meg vakmerőségét, elkötelezettségét és nagy kezdő lendületét. Ez egy olyan lemez, amely nem találja fel a spanyolviaszt, nem hoz zenei forradalmat, hanem a múlt darabjai közt kóborol, és szemérmetlenül kacérkodik a klasszikus, sőt úttörő rock- és metalzenekarokkal. A Motorfire inkább az NWOBHM iskolához hasonlítható, mint bármi máshoz. Az Iron Maiden hatását semmiképp sem lehet tagadni, és a klasszikus metal „revival” elemeiből érezhetően túlsúly van az albumon. Ennek ellenére a zenekar a kompozíciókon keresztül következetességet mutatott, és a számok között minőségi ingadozás nincs. Ez egyben bizonyíték arra is, hogy a zenekar már a legelején kialakított egy stílust, amely vitathatatlanul a klasszikus heavy metal műfajába, illetve annak revival-képviselői közé sorolja őket.
Annak ellenére, hogy a zenekar hivatalosan megszűnt, hiszem, hogy a fiúk meggondolják magukat, és a Motorfire történetét középtávon felélesztik. Vagy a romjaikon egy új zenekarral megalapozzák a karrier folytatását. A „Rising Fire” ugyanis a szlovén karszt öt megzabolázatlan csődörének lenyűgöző zenei vakmerőségét testesíti meg, akik remekül ismerik a klasszikus heavy metal örökségének arcát és mesterségét.
Felállás
Anej Marušič – ének, kísérővokál
Boštjan Pertinač – gitár, kísérővokál
Arian Krašna – gitár, kísérővokál
David „Dafko” Černic – basszusgitár
Miha „Polo” Polanc – dob, kísérővokál
Produkció
Matevž „Murva” Murovec & Boštjan Pertinač
Számlista
01. Rising Fire
02. Burnout (“Tire on Fire”)
03. Night Version
04. The Pride
05. Ghost Rider
06. Claws ‘n’ Fangs
07. Miss You
08. Metropolis of Dreams
09. Demoni
10. Motorfire
11. Free Your Burning Heart
