Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Thunder
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 51:19
Értékelés: 4/5
A brit hard rock veteránjai, az egyetlen és megismételhetetlen Thunder két év után új, tizenegyedik stúdióalbumával, a »Rip It Up«-pal térnek vissza. Pár éve még úgy tűnt, hogy a zenekar végleg lezárta a pályafutását, legalábbis ilyen hivatalos bejelentéseket kaptunk a »Bang!« (2008) megjelenése után. Őszintén szólva a »Bang!« tényleg kissé fáradtan szólt, a banda ötletek terén pedig enyhén kifulladtnak tűnt, bár összességében szilárd lemezről van szó. A kreatív szünet nyilván sokat segített a zenekarnak. 2011-ben a Thunder a rajongók nagy örömére újra összeállt. 2015-ben meg is kaptuk a kiváló visszatérő albumot, a »Wonder Days«-t, utódja, a »Rip it Up« pedig sikeresen megőrzi azt a remek alkotói hangulatot, amely az érett évek ellenére is uralkodik a csapatban.
A Thunder azon zenekarok közé tartozik, amelyek a szívükben láthatóan nem tudnak megöregedni. Még mindig azt a lucid hard rockot játsszák, tele egy marék szikrázó fekete humorral, amely a Naprendszerben abszolút egyedi, és csakis Nagy-Britannia talaján születhet meg. A szövegeket tekintve a Thunder ebben nagyon közel áll régebbi példaképeikhez, a Deep Purple-höz. A gondok mindig ugyanazok: az egyén lépten-nyomon kísértésekkel vívott csatái, az alkohol, a drog, aztán persze a nők sokasága, akik összekuszálják a mindennapi élethelyzeteket. A Thunder egyébként tele van öniróniával, és kifejezetten szívmelengetően tud gúnyolódni saját magán. A humoruk valóban mérgező és ragadós. Ilyen a lustán ringatózó, egy csipetnyi popkarizmával megszépített záró There’s Always a Loser, ez az elem a She Likes the Cocaine-t sem kerüli el, maga az album pedig szintén ilyen stílusban nyit: a No One Gets Out Alive fertőző, életvidám kis csipkelődése lenyűgöző vezérgitártémával indít. Danny Bowes hangja is kicsit megvékonyodott az évek során, és időnként enyhén emlékeztet „hírhedt” honfitársára, Ian Gillanre a nyolcvanas évek Deep Purple-jének idejéből, a hangszín inkább Steve Overlandhez (FM) áll közel, az énekstílus és az interpretáció viszont egészen más tészta.
A »Rip it Up« is tizenegy gondosan válogatott, elrendezésében tömören kidolgozott dalt tartalmaz, a versszakok és refrének között kiérlelt átkötésekkel, és minden rész békésen simul a másikhoz. Hihetetlenül gördülékeny és dinamikus lemez. A produkció megőrzi a szerves hangzás és az őszinte koncertvibrálás erényét, mintha a zenekar a stúdióban egymás után, élő fellépés módjára játszotta volna le a dalokat, és csak egyetlen próbálkozása lett volna rá, ahogy a régi időkben vettek fel, amikor még csak analóg szalagok léteztek. A számokba ismét érezhetően beleszövődik a blues eleme, amelyet a zenekar már réges-rég mesterien átemelt a kifejezésmódjába az „white blues boom” örökségéből, amely a hatvanas évek végén igazi tüzet gyújtott nemcsak Nagy-Britannia földjén, hanem a világ más tájain is. Egyúttal a Thunder ismét csordultig van magasan intelligens muzikalitással, és ebben remekel is, miközben keresi a megfelelő megoldásokat, amelyeket gondosan a kompozíciók megfelelő pontjaira helyez. Vannak pillanatok, amelyek a Free-re idézik (Another Life), még inkább pedig a Led Zeppelinre, mint például a The Enemy Inside vezérmotívuma, és hálával tartoznak az említett rock’n’roll óriásoknak az ihletért a Heartbreak Hurricane két átvezetésénél is, ahol tulajdonképpen évődve, szándékosan a Led Zeppelin-klasszikus Kashmir záró részének vezérmotívuma felé kanyarodnak.
Melankólia, gúny és »party time« kivételes párbeszédben, vérbő békülékenységgel. Végig ott az őseredeti rock’n’roll ütőerő, tökéletesen kiegyensúlyozva a melankolikus visszafogottság pillanataival, amelyeket lágyabb szerzői megoldások fűznek egymás után. A Rip It up kiválóan megfűszerezett, ötletgazdag és szerzeményeiben markánsan kidolgozott új album, amely az egyetlen és megismételhetetlen Thunder zenei receptjének minden igazi védjegyét felvonultatja: expresszív, fertőző hatást.
Thunder – No One Gets Out Alive (hivatalos videó):
Felállás
Danny Bowes – ének
Luke Morley – gitár
Chirs Matthews – gitár
Chris Childs – basszusgitár
„Harry” James – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Lynne Jackman – vokál, tambura és kiegészítő ének a 3. dalban
Heather Findlay – vokál
Susie Webb – vokál
Produkció
Luke Morley
Dallista
01. No One Gets Out Alive
02. Rip It Up
03. She Likes The Cocaine
04. Right From The Start
05. Shakedown
06. Heartbreak Hurricane
07. In Another Life
08. The Chosen One
09. The Enemy Inside
10. Tumbling Down
11. There’s Always A Loser
