Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Eclipse
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 41:57
Értékelés: 4/5
Eltelt két év, és ideje egy új Eclipse-albumnak. A svéd melodikus rock-revitalisták tehát immár negyedszer csapnak oda. Ezúttal a „Monumentum” címet viselő lemezzel. Zenei monumentumról persze aligha beszélhetünk, de abban biztosak lehetünk, hogy ez egy újabb kiemelkedően jó album, amely csak megerősíti: a zenekar megőrizte kreatív lendületét, és rendkívül hatékonyan vitte át a gyönyörű előd, az „Armaggedonize” erejét az új stúdióalbumra.
Erik Mårtensson – első számú dalszerző, zeneszerző, producer, gitáros (hogy ne mondjam, multiinstrumentalista), és persze énekes – a sok projekt ellenére teljes vérrel az anyazenekarára koncentrál. Az Eclipse tehát mindig Mårtensson legjavát kapja. A legjobb ötleteket, a legjobb hangzást, kiváló vokális teljesítményt. Svéd perfekcionizmus, amelynek nincs párja. Mårtensson tehetsége mindebben továbbra is csodálatra méltó. Ilyen hiperproduktív zenészből ma nincs sok. Főleg nem a fiatalabb generációban, amelyhez Erik tartozik.
A „Monumentum” is megőrzi azt az ultramelodikus elbűvölő erőt, amely az Eclipse nevét jellemzi. Ez az az érzéki finomság, amely az ABBA korai idejétől kezdve árad Skandináviából, és számos műfaji formában, ütős refrénekben nyilvánul meg a zenei varázslat terén.
A „Monumentum” mindent tartalmaz. Sokféle hangulatot. A dalok különböző ritmusokban bontakoznak ki. A nyitány a várakozásnak megfelelően a Vertigóval indul, Mårtensson agresszív vokális megközelítésével, ami a legelején teljesen letaszít a lábadról. Az események magas dinamikáját a továbbiakban a rendkívül csábító Never Look Back tartja fenn, amelyből biztosan koncertkedvenc lesz a rajongók körében, és bekerül a zenekar állandó koncertrepertoárjába. Az album ezután a sötéten drámai, misztikus és ünnepélyes The Downfall of Edenbe lendül (a vezérmotívumban egy csipetnyi folk-kelta íz is van), majd a sóvárgón ütős Hurt balladájánál kicsit megnyugszik, és a Born to Leaddel visszatér a zeneileg ütős fülbemászóság keresésére, amely némileg a Wake Me Up acélos slágerének felvezetéséhez hasonlít. A decibelek mennyisége a folytatásban ismét nő, amikor a zenekar eljut az album egyik legkiélezettebb dalához, a No Way Backhez. Utóbbi kettőnek, vagyis a Born to Leadnek és a No Way Backnek is feltétlenül helyet kell találnia a zenekar új fellépéseinek repertoárjában.
Az Eclipse sajátossága a produkció, amely ahhoz képest, amit a melodikus rocknál általában megszoktunk, hihetetlenül élesen szólítja meg a hallgatót, mert előnyben részesíti a határozottan előretolt gitárokat. A riffek rendkívül hatékonyan ragadják meg az embert. Kompozíciós és ötletbeli áthatóságot hordoznak, ahogy az a tizenegy új dal is, amelyek között nincs gyenge pillanat. Ugyanakkor a zenekar gondoskodik a szintetizátorfüggönyök atmoszférikus hátteréről is, amely alig észrevehetően, de mégis nagyon fontosan járul hozzá a pompa és a bombasztikus hatás megteremtéséhez.
Martensson albumról albumra jobb énekes. Most is tovább nőtt a hangja áthatósága, zeneisége és tekintélye pedig megkérdőjelezhetetlen. A dalokon keresztül érezni a kvartett munkakémiájának kivételes hatékonyságát. Kiváló egymást kiegészítés és szívből jövő előadás. A kvartett lendülete és elkötelezettsége különösen az átvezető részekben érződik, ahol a dobok munkája bőségesen változatos, és végig hatékonyan használja ki a rendelkezésre álló teret a dinamikusan mozgalmas dobfutamok beépítésére. Mondanom sem kell, hogy Magnus Henriksson munkája ismét kirándulás a merész és extravagáns gitáros kalandok világába, amelyekből nem fogy ki a dinamit. A mester mester marad.
A „Monumentum” egy olyan album, amely azonnal magával ragad, olyan magas a dinamikája, és olyan sok színes hangulati váltást tartalmaz, amelyet a svédek oly sikeresen lehelnek a dalokba. Nemcsak az „Armaggedonize” legalább egyenértékű utódja, hanem művészi, kompozíciós szempontból még egy hajszálnyival érettebb, zeneileg pedig ismét erőteljesebb, behatóbb lemez, amely a „Bleed And Scream” (2012) szomszédságába sorolható. Tartson hát tovább és tovább a zenekar féktelen zenei evolúciójának kitörése. A „Monumentum” tehát egy újabb rendkívül jó album, amelyet a rajongók azonnal a szívükbe zárnak.
Eclipse – Never Look Back (hivatalos videó):
Felállás
Erik Mårtensson – ének, gitár
Magnus Henriksson – gitár
Philip Crusner – dob
Magnus Ulfstedt – basszusgitár
Produkció
Erik Mårtensson
Dallista
1. Vertigo
2. Never Look Back
3. Killing Me
4. The Downfall of Eden
5. Hurt
6. Jaded
7. Born To Lead
8. For Better or for Worse
9. No Way Back
10. Night Comes Crawling
11. Black Rain
