Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Hamo & Tribute 2 Love
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2017
Pontszám: 3.5/5
Már nem újdonság, hogy Matevž „Hamo” Šalehar az a figura, akinek sikerült tökéletesen lesíelnie egy szlalomverseny kivételes második futamát, amivel szinte mindenki szívét behálózta, és látható helyet vívott ki magának a mai szlovén középáramú zene képében. Erős szlovén rajongótábort szerzett, akik követik őt, és akiknek soraiban a 15 és 22 év közötti lányok vezetnek, de megnyerte a szlovén kritikai közvélemény bölcs fejeinek széles körű „józan eszét” is, azokét, akik hivatottak eldönteni, mi a jó, és végső soron mi a rossz zene. Persze Matevž mindezért évek óta keményen, nagyon keményen dolgozott, és az értékes tapasztalatok alapján kifejlesztett, majd magáévá tett egy kivételes diplomáciai nyelvet, amellyel mindig sikeresen egyensúlyozott azon a vékony választóvonalon, amely egyesíti a zenei artizmus hitelességét (művészi integritás) és a „csillogás és giccs” elért határértékét (még ízléses adag), azzal a szándékkal, hogy általánosan tetsszen a nagyközönségnek. Vagyis kommerszé akar válni, vagy egyenesen szólva „poppá”. Ez kis doktrína, a vizsgát pedig csak kevés szlovén előadó állta ki, akiknek sikerült kézzelfogható art-esszenciát popos megközelítésekkel becsomagolni. Summa summarum, Hamo és társasága a népszerűség jelenségévé nőtt, a szélesebb szlovén közönség egyértelmű támogatásával, ezért nem kell előre kitervelt rendezői trükkökhöz nyúlniuk, amikor zenei ürességet, felszínességet és megjátszott tökéletességet csomagolnak, amitől még a pukid is vaníliaillatú. Ettől a hamisságtól a szlovén zenei mainstream még mindig határozottan túlterhelt, de kit érdekel? A fogyasztóknak így vagy úgy nincs idejük szétválogatni a szemet a pelyvától.
A kemény munka elvezette Hamót és csapatát a harmadik stúdióalbumhoz, a „3p”-hez. Mivel az első két lemez megcementezte a zenekar zenei fülkéjét, a harmadiknál lerázta magáról az elődök imázsának terhét, bár egyértelmű, hogy az új lemez költészete legalábbis nem elégíti ki a sikongó kislányok korosztályának fogékonyságát, akik az új albumnál is természetesen a zenekar első számú szövetségesei maradnak. Jobb, ha az egészséges zenei környezetbe való bevezetésükkor Hamót hallgatják, nem Severinát. A borító is ennek megfelelően van kialakítva.
Ahogy már a cím is elárulja, a „3p” 3-p-oden album. Szó szerint. A srácok kikapcsoltak a magasabb sebességfokozatokból. Beveszed az „album-tablettát” (értsd: betolod a lemezt a „lemezfonba”), és „3-pan” leszel! Minden dal kifejezetten nyugodt ritmikus kulcsokban bontakozik ki. Örvendetes, hogy az albumon mindössze nyolc szám van, ami erősíti az érzést, hogy a formátum egyértelműen kidolgozott karaktert, kompaktságot és azonnal érzékelhető művészi fókuszt hordoz. A figyelem középpontjában természetesen ki más állna, mint Hamo, immár „általánosan népszerűvé vált, dörmögő megszólításával” (tetszőleges torokhangú nehézkességgel, miközben a cockeres „acélműves érdesség” teljesen elpárolgott). Mindent az alkotás puszta örömének keresése vet alá, amely az eredeti érzések új hanghordozóra való átáramlásakor születik. Ez a lényeg, és ez a „feeling”-rezgés mindent felülír. Vele a Hamo & Tribute 2 Love gyorsan újra a maga oldalára állít.
Az album semmiképp sem zenei csúcsteljesítmény, ha a rock’n’roll és a blues világtörténete mellé állítod. Gyorsan feledhető és jelentéktelen is. Más a helyzet, ha a hazai zene mércéjével méred. Ebben a tekintetben nagyon minőségi termék, mögötte kiváló, tapasztalt zenészek csapata áll, akik nem csupán rutinnal uralják a dolgukat, hanem tömör zenei vízióval, amiből azonnal kiolvasható, hogy tudják, mit csinálnak, és tudják, mit akarnak létrehozni.
Ahogy várható volt, az album egyértelműen magán viseli a blues elemét, amelyet azonban a szlovén földrajzi származású, jól kidolgozott karakterű muzikalitás irányít. Organikus, élő, „ropogós” zizegést hordoz, kiválóan megtöltött hangképpel (a produkció ugyanis kiváló). A hangzás melegségét persze a bakelit analóg természete hangsúlyozza. A csapatban hatékony munkakémia és kölcsönös összhang uralkodik, ezért a lemez teli tüdővel lélegzik az interpretáción keresztül, és teljesen „koncertszerűen” hat. Mindeközben a Zabluzu című szám újabb főnyeremény, hiszen a kompozíciót egyenesen arra találták ki, hogy szóljon a legjelentősebb szlovén rádiófrekvenciákon. Hamo ezúttal sokkal bátrabban kipróbálja magát sanzonénekesként is, ahol meglepő pont az Uspavanka, amelyben a „dörmögése” és szinte „mormolása” Vlado Kreslint idézi. Ezt a „sanzonos” pillanatot idézi fel a lezárásban a nagyon hatásos Telo, ahol az elején és a végén zongora támogatja Matevž vokálját.
Hamo a költészetben ismét rendkívül hatásosan szólít meg. Érzelmek és szenvedélyek, a dolog működik. Egyes helyeken (Zabluzu, Govori mi grdo) a vokált az oldschool, ha úgy tetszik „presley-s” produkció visszhangja nemesíti, ami beleszivárog a álmodozó, de ritmikailag kacéran megalapozott dalképekbe, és elmélyíti a rockos retroklasszicizmus érintését. Egy ilyen nyugodt környezetbe remekül, ha nem egyenesen elengedhetetlenül és kedvesen simul bele a Hammond bársonyos hangjának kerekded melege, amelyet az új lemez ezúttal még nagyobb bőségben tolmácsol. A gitárjáték vonásai a billentyűkhöz képest semmivel sem kevésbé kifinomultak, ugyanakkor kifejezésmódjukban tömören minimalizáltak. Hamo hangja minden hangszerelési húzás mellett végig központi helyen marad. Bár a zenekar több ponton izgalmas jammé fejleszthette volna a dalokat, szándékosan nem teszi, hiszen az album elsődleges fókusza a hallgathatóság magas szintjének megtartása. A zenei gurmanok purizmusának, akik a szokatlanságot, a különcséget, a belsővé tett zenei géniusz folyamatos önkihívását keresik, ahogyan azt a művészi szabadság generálja, a „3p” bizonyára nagyon unalmas termék lesz.
A „3p” nem csupán az az album, amelyet a Hamo & Tribute 2 Love meg akart csinálni. Az az album is, amelyet meg kellett csinálniuk, hiszen művészi értelemben egyértelműen különbözik mindkét elődjétől, miközben megőrzi a zenekar kidolgozott, személyes zenei névjegyét, és elkerülték az ötletbeli kifulladás és az önismétlés csapdáját. Az „u izi” axiómája, a „kevesebb több” elvén alapuló, kiválóan becsomagolt hangszerelési megközelítéssel párosulva ezúttal határozottan felerősödött, és a „3p” két előző stúdiódokumentumtól való művészi eltávolodásában nagyon is üdvözlendő. Mindenekelőtt viszont jólesik, hogy kevés a szám, hogy a lemezen nincs „játékidő-lopás” (nincs minőségi hullámzás a dalok között). Ezért az album végig kézzel fogható zenei tartalom és fókusz kidolgozott esszenciáját hordozza. Egy biztos. Ilyen albumot a Hamo & Tribute 2 Love a karrierje során többé nem fog megismételni. Nem azért, mert ne tudná vagy ne lenne rá képes, egyszerűen nem akarja majd, hiszen a jövőbeli zenei víziójával már most is más művészi természetű kihívásokkal kacérkodik. Az evolúció tehát megy tovább. A „3p” csak egy ideiglenes megálló, és egyben új, sikeresen kimért lépés a zenekar művészi érésének útján.
Hamo & Tribute To Love – Telo (hivatalos lyric video):
Felállás
Matevž „Hamo” Šalehar – ének, gitár
Denis Horvat – billentyűk
Uroš „Spretan” Primožič – gitár
Uroš „Hipi” Škerl Kramberger – basszusgitár
Martin „Buco” Janežič – dob
Produkció
Drago Popovič, Denis Horvat & Matevž „Hamo” Šalehar
Számlista
1. Vreme za lubezen
2. Zabluzu
3. Govori mi grdo
4. Uspavanka
5. Gospod
6. Ona gre
7. Ti in mraz
8. Telo
