Előadó: Magma
Kiadó: Seventh Records
Megjelenés: 1981
Értékelés: 4.6/5
Az 1978-as Attahk album után a Magma úgy döntött, pihen egy kicsit. Valójában inkább az élő fellépésekre koncentráltak, a stúdiómunka pedig háttérbe szorult. Így az 1980-as évek elején belevágtak a Retrospektiw sorozat kiadásába, amely a legismertebb, de néhány kevésbé ismert szerzeményüket is bemutatja. A Retrospektiw I-II-n ezek közé a kevésbé ismertek közé tartozik a Theusz Hamtaahk, amelyet addig sosem adtak ki (sem élőben, sem stúdiófelvételen). Christian Vander ehhez a vállalkozáshoz ismét hatalmas létszámú zenészgárdát gyűjtött maga köré, olyanokat, akikben élőben a legjobban megbízott. A kiváló felvételek alapján nem csalódott bennük.
A koncert a Theusz Hamtaahkkal indul, amely a Mekanik Destruktiw Komandoh (harmadik felvonás) és a Wurdah Itah (második felvonás) mellett a trilógia első részét hivatott alkotni. A szerzemény időnként kifejezetten szokatlan a Magmától, hiszen meglepően sok benne a szimfonikus és a space rock rész. Azt gondolnád, ez nem igazán a zenekar asztala, de ezeket a részeket úgy játsszák el, mintha évek óta ebben a műfajban mozognának. Számomra a Theusz Hamtaahk a zenekar egyik legjobb darabja. Végig nagyon változatos és a szokottnál kevésbé repetitív, a vokális részek megint kiemelkedőek, a hangszeresek pedig első osztályúak. Vander szólóénekes betétjeivel még nagyobb izgalmat teremt. Megint végigveszi a stílusok sorát – scat, falsetto, sikoltozás… Bár itt elég sok az újdonság, a hangzás még mindig felismerhetően az övék. A basszus végig dübörög, a billentyűk természetesen nagyon hatalmasak (három billentyűs), a legfeltűnőbbek viszont az énekhangok. A többi hangszer sem marad le semmit.
A második lemezen a Magma a Mekanik Destruktiw Komandoh kissé másmilyen változatát játssza. Először Vander franciául recitál (afféle bemutatkozás a filozófiájába), majd bombasztikus értelmezés következik erről a kultikus (első) zeuhl albumról. Az előadás rendkívül erős és első osztályú, a fúvósokat azonban szintetizátor váltja fel az albumról. Alapvetően eléggé szkeptikus vagyok az ilyen húzásokkal szemben, de ez most egész jól működik. Az effektek több mint kielégítőek, bár még elégedettebb lennék igazi fúvósokkal. De úgy tűnik, az 1980-as évek elején a Magmánál is megjelentek az anyagi gondok, így nem engedhettek meg maguknak mindent, amit szerettek volna. Valamivel az előadás fele után abbahagyják a kottából játszást, és a szám átbillen a Mekanik Zainbe, improvizációkba a Mekanik Destruktiw Komandoh témájára. Az improvizációk egyébként a Topove De Future basszustémájával indulnak (Üdü Wüdü), aztán a Live/Hhai-n hallotthoz hasonló előadás következik, csak rövidebb. Ismét ott van a kiváló hegedű, és csak csodálkozom, hogy Vander nem használta fel Didier Lockwoodot valamelyik stúdiófelvételén. Valószínűleg arról volt szó, hogy Lockwood kiváló improvizátor, Vander viszont a stúdiólemezeken szigorúbban megkomponált számokat akart.
A Retrospektiw első albumán (vagyis az első két lemezen) Vander ismét csupa kiváló zenészt gyűjt maga köré. Paganotti basszusgitáron tovább fejleszti fülsiketítő stílusát. Vander a megszokott csúcsminőségű dobolás mellett szóló vokális betéteket is hozzátesz, amelyek minden dicséretet megérdemelnek, a gitár ezúttal még feltűnőbb (ez különösen igaz a Mekanik Destruktiw Komandohra), a billentyűk most kicsit szintetizátorosabbak (bár az elektromos zongora is fontos, ami afféle Magma-védjegy), a hegedű néhány kivételes improvizációt kínál, a legerősebb láncszem pedig megint a többrétegű (szinte kórusszerű) ének.
A Retrospektiw I-II az együttes csúcsformában készült, első osztályú élő felvétele. Nehéz lenne két jobb darabot találni egy élő bemutatkozáshoz. A Mekanik Destruktiw Komandoh természetesen a Magma klasszikusai közé tartozik, a Theusz Hamtaahkból pedig klasszikus válhatna, ha Christian Vander stúdióban rögzítette volna. Mindkét szerzemény tele van energiával, és olyan meggyőződéssel és lelkesedéssel játsszák őket, hogy a hallgatót is magával ragadja. Az viszont zavar, hogy az album két lemezen jelent meg, hiszen nyolcvan percnél rövidebb, és gond nélkül kiadhatták volna egyetlen lemezen is. Így viszont dupla album áráért adhatják. De a keserű szájíz teljesen eltűnik, ha meghallgatod ezt a remek koncertet.
Felállás
Klaus Blasquiz – ének (1,2)
Stella Vander – ének (1,2)
Liza Deluxe – ének (1,2)
Claire Laborde – ének (2)
Maria Popkiewicz – ének (2)
Didier Lockwood – hegedű (1,2)
Gabriel Federow – gitár (1,2)
Jean-Luc Chevalier – gitár (2)
Patrick Gauthier – billentyűs hangszerek (1,2)
Benoit Widemann – billentyűs hangszerek (1,2)
Bernard Paganotti – basszusgitár (1,2)
Christian Vander – dob, billentyűs hangszerek, ének (1,2)
Produkció
Uniweria Zekt
Számlista
CD1:
1. Theusz Hamtaahk (36:05)
CD2:
2. Mekanik Destruktiw Kommandoh (40:04)
Az album hossza: 76:09
