Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Maillard, Brian
Kiadó: CD Baby
Megjelenés: 2014
Játékidő: 44:55
Értékelés: 4/5
Brian Maillard talán kevésbé ismert név a zenei univerzumban, de néhányan, akik kíváncsiak vagytok a zenére, és kifejezetten értékelitek a virtuozitást, azt, ahogy a gitárrock instrumentális varázsa kibontakozik az alkotói lendületében, mégis megismerhettétek ezt a gitárost. Legalábbis 2007. 06. 07-én, amikor a Dominici tagjaként a Dream Theater előzenekaraként lépett fel Zágrábban. Az utóbbiak akkori turnéjukon az éppen aktuális stúdióalbumukat, a „Theory in Chaos”-t (2007) mutatták be.
Brian Maillard klasszikusan képzett, akadémiai végzettségű zenész. Származását tekintve francia svájci, Delémont városából. A testvére, Yan dobos, és ő is fegyverben áll a sosem sejtett virtuozitással, ahogy azt a zenei világ neves alakjaival közös munkái bizonyítják. A Maillard fivérek egyúttal megalapították a SolidVision progresszív metal együttest, és két stúdióalbumot már ki is adtak, még mielőtt csatlakoztak a Dominicihez – ahhoz a formációhoz, amelyet a Dream Theater egykori tagja és első énekese, Charlie Dominici vezetett.
Brian Maillard új, összességében második önálló stúdióalbuma, a „Reincarnation” ismét teljesen instrumentális. Brian az összes gitárt egymaga játszotta fel, a basszusvonalak többségét és az összes billentyűs szólamot is ő tette hozzá, a bátyja, Yan pedig szinte az összes dobot ő játssza – kivéve a Bulldog Ants című dalt, ahol Yan mellett nem más ül a dobok mögé, mint Marco Minnemann. Ha már megemlítettük az „eszelősen odacsapós” The Aristocrats trió egyik nevét, nem kerülhetjük meg a kiváló basszusgitárost, Bryan Bellert sem, aki különleges vendégként basszusgitáron ezen az albumon is feltűnik, mégpedig az Another Life című dalban. Beller mellett az albumon basszusgitárral vendégeskedik még két kevésbé ismert név: Lorenzo Feliciati a címadó dalban, Max Gelsi pedig az Evergreenben.
Brian Maillard olyan zenész, aki nem forradalmasítja a gitárrock világát. Biztosra megy, ragaszkodik a dallamhoz. A dallam és a hallgatónak átadott zenei tartalom muzikalitása az alapvető kiindulópont, ennek rendel alá mindent. Ezért tartja össze az album minden dala a kompaktságot, és Brian nem enged meg magának ellenőrizetlen kitöréseket, amelyekben a dalok egy esetleges zenei kísérlet nyomán a motívumaikban „szétesnének”, ami a kompozíciók töredezéséhez vezetne. A „Reincarnation” könnyedén progresszív metalnak nevezhető, ahol Brian Maillard gitárnyelve veszi át az ének szerepét. Játéka érezhetően János Petrucci (Dream Theater) jellegzetességeire emlékeztet, ezért az album nemegyszer a Dream Theater instrumentális jam-próbájának hangulatába repít, a hangszerelés pedig a Symphony X-szel is párhuzamokat kínál. A dallamosan kidolgozott futamok, amelyek a „szólista szétszórtság” pillanatait vezetik vissza a kompozíciók kompakt formájába, Satriani kifinomultságának érintését viselik, miközben Steve Morse, sőt Steve Vai (Carnivorous Turtle) hatása is belopózik a gitárjátékba. Mindezek után tehát aligha lehet kétségünk afelől, hogy Brian Maillard az igényesebb zenei gourmand-oknak is a megfelelő zenei mannát szolgálja fel. A záró Hallelujah, Cohen eredetijének feldolgozása, nyugodtan szolgálhatná bármelyik tetszőleges film zenei aláfestését. Annak ellenére, hogy a zeneszerzők az évek során számtalanszor feldolgozták ezt a dalt, Brian verziója nagyon érdekes, különösen a modulációk miatt, amelyek fokozatosan építik a hangulatot a dal elejétől a végéig, az album végén ünnepélyes crescendóval zárva. Emellett szinte felesleges megjegyezni, hogy a szimfonikus elemek és a neoklasszicista megközelítések Maillard gitáros kunsztjaiban kötelező összetevői ennek az albumnak.
Bár Maillard „Reincarnation”-je semmi még nem hallottat nem nyújt, az olyan előadók mesterségbeli elemeit, akik tevékenységükkel örökre megváltoztatták a rock világát, rendkívül ízlésesen ötvözi. Maillard mindezeket az elemeket ügyesen gyúrta egybe egy dallamosan erőteljesen lenyűgöző és könnyen befogadható konglomerátummá, amelyet a csúcsvirtuozitás színes fűszerezése tesz kontrasztosan súlyossá. A tartalom a már ismert vonások vonzó újracsomagolása: progresszíven felfémezett és szimfonikusan megcifrázott gitárrock. Az igényesebb hallgatóknak és zenei gourmand-oknak azt ajánlom, hogy szenteljenek az albumnak egy kis figyelmet, mert cserébe biztosan hálásan megjutalmazza őket.
Felállás
Brian Maillard – gitár, basszusgitár, billentyűk
Yan Maillard – dobok
Marco Minnemann – dobok
Bryan Beller – basszusgitár
Max Gelsi – basszusgitár
Lorenzo Feliciati – basszusgitár
Produkció
Brian Maillard
Dallista
1. Debut De La Fin
2. The Pentagon
3. The Irish Times
4. Another Life
5. Evergreen
6. Carnivorus Turtle
7. Theory of Relativity
8. Reincarnation
9. Bulldog Ants
10. Hallelujah
