Kiadó: SPV/Steamhammer Records
Megjelenés dátuma: 2021. 9. 17.
Producer: Rage
Az album hossza: 50.02 perc
Műfaj: Power Metal
Értékelés: 9.5/10
A feltámadás napja. A nap, amelyre lázasan várunk. A nap, amikor minden lezárul, és az egyenlet mindkét oldalán egyensúly uralkodik, de egyúttal egy új kezdet előhírnöke is. És végül az a nap is, amikor a legendás hamburgi power metalosok, a Rage kiadják új, ilyen címet viselő stúdióalbumukat. Elég sok szimbolika van a címben. Hihetetlen ugyanis, hogy a zenekar alapítója és vezére, vagyis a fő dalszerző, énekes és basszusgitáros Peter ‘Peavy’ Wagner – a német metalszíntér legendás alakja, aki 1984 óta megszakítás nélkül működteti a bandát – a sok rossz és szép idő után, amelyet megélt, átvészelt és amelyeket ma is magába szív, még mindig szeret zenélni, fenntartani az alkotói lendületet, és életben tartani a zenekart. A „Resurrection Day” ugyanis – ne tévedj – a banda 25. stúdióalbuma, és ‘Peavynek’ már semmit sem kell bizonyítania. Mégis láthatóan a szenvedély és a nagy szív hajtja tovább. És ez számít.
A Rage olyan zenekar, amely számos „kis halált” és reinkarnációt, azaz újjáéledést élt át. Több olyan korszakot is megélt, amelyekben drasztikus stílusváltások is voltak. Ezt a megjegyzést főleg azok értik majd, akik soha nem felejtik el azt az érát, amikor Wagner a fehérorosz zenei varázslóval, Victor Smolskival dolgozott együtt. Ez azonban régen lezárult történet, a banda pedig utána fokozatos átalakulásba kezdett, amelyben ismét a gyökereivel kezdett kacérkodni, és a legutóbbi négy év rendkívül rövid idején belül három új stúdióalbumot rakott le az asztalra. Közülük a legutóbbit, a „Wings Of Rage”-et (RockLine kritika) pont tavaly adták ki.
Nos, ez volt az az év is, amikor a zenekart megrázta a felállás végtelen rotációjának egy újabb fejezete. Peter ‘Peavy’ Wagner tavaly nyáron azt a hírt osztotta meg, hogy a banda ismét kvartettként működik. Két új gitárost vett be a csapatba. Az első Stefan Weber (ex-Axxis) volt, aki Marcos Rodriguezt váltotta, pár héttel később pedig csatlakozott hozzá a második gitáros, Jean Bormann (Angel Inc, Rage & Ruins). A negyedik tag továbbra is a dobos Vassilios “Lucky” Maniatopoulos, aki 2015 óta ül a Rage dobjai mögött.
A zenekar így ismét háromnegyed részben német felállású lett, és közvetlenül az (újra)alakulás után felvette, majd kiadta (még tavaly júniusban) a „Black In Mind” klasszikusának, a The Price Of Warnak az új változatát The Price Of War 2.0 címmel. Bónuszdalként megtalálod az új album különleges (korlátozott példányszámú) kiadásán.
Igen. Ez kapcsolódik az előző bekezdéshez. A banda ugyanis az új albumon új zenei ötletek sorát vegyítette a két újonnan érkezett tag kreatív tehetségének frissességével, mert az új Rage munka- és alkotói kémiája teljesen új történet. ‘Peavy’, a régi gárda tapasztalt és ravasz rókája, ezt a tényt remekül kihasználta. Az új albumon ez alaposan meg is látszik: úgy duzzad az ihlettől, hogy szinte szétfeszíti a keretet, minden lépésnél ott a gúny, a tüskésség és a dühkitörések, valamint az okkult és a végzet pillanatainak ragyogó keveréke, ami remekül olvad össze a magas fokú zenei dallamossággal, amely a megragadó refrénekben éri el a csúcsát. Peavy ezt kereste mindig a zenekar alapvető kifejezésmódjában. Most ezt a receptet az új album valóban fenomenálisan testesíti meg. A „Resurrection Day”-jel a Rage tehát lezárta az átalakulás útját a kvartettként működő korszak felé, ez pedig a „Black In Mind” és az „End Of All Days” klasszikus Rage-albumainak kora. Persze azzal a ténnyel együtt, hogy a „Resurrection Day” az új korszak szörnyetege, amely, ahogy említettem, ragyogóan köti össze a zenekar régi DNS-ét az újonnan született kvartett mai zenei és alkotói genomjával. Úgy tűnik, az új felállás 75%-os „németsége” kulcsfontosságú a hitelesség eléréséhez, amely mindenben kiállja az összehasonlítást.
A „Resurrection Day” ragyogóan indul. Teátrális intró, majd ‘pofonok’ és ‘romboló’ dalok sora következik a zenekar villámgyors, mérgesen sziszegő power metal világából. Időnként a teuton thrash metal vívmányaira is rákacsintanak (Virginity, The Age Of Reason, Extinction Overkill), bár ezt nagyon jól elfedi az új dalok magas fokú zeneisége. Már nem újdonság, hogy ‘Peavy’ hangja az évek során drasztikusan lejjebb ment, de a fő dallamokban most is remekül harmonizál a kórusszerű vokálokkal, amelyek szükség szerint magasabbak ‘Peavy’ mostani hangterjedelménél. Az album, amely vágtat át tüskén-bokron, csak közvetlenül a vége előtt lassul le kissé, a Black Room az egyetlen enyhén nyugodtabb pont, de ezzel sem veszít a teátrális elszántságból, baljósságból és komorságból. A produkció ismét kiváló, élő, csíp és harap hihetetlen kitörő erővel, a banda pedig az újonnan „megélezett” kvartett képében, hagyományához híven, nem hanyagolja el az időnkénti kacérkodást a neoklasszikus figurákkal, amit zenekari hangszerelések beiktatásával fejez ki. Az első ilyen példa maga az intró, és rögtön utána az album címadó dala. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni a Traveling Through Time című számot is, amely Schiarazula Marazula klasszikus kompozíciójának ihletésére született, amelyet az olasz reneszánsz zeneszerző, Giorgio Mainerio alkotott.
Igen. Hihetetlenül hangzik, de ennek a hosszú életű és úgy tűnik, elpusztíthatatlan legendás német heavy metal zenekarnak a huszonötödik albumát is mindenben dicsérni kell. Kiváló, markáns, mindenízében igazi Rage-album, amely, ahogy mondtam, az újonnan született kvartett kémiájának szárnyain lélegzik és veszi a lendületet, és rendkívül képszerűen, ravaszul és hatékonyan kacérkodik a közel három évtizeddel ezelőtti alkotói időkkel. A régi és az új ütközésének albuma, a zenekar új korszakának albuma, és végül olyan album, amely a klasszikus Rage-korszak rajongóit határozottan nem hagyja cserben.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Memento Vitae (Overture) (1:14)
2. Resurrection Day (4:18)
3. Virginity (3:41)
4. A New Land (3:49)
5. Arrogance And Ignorance (5:00)
6. Man In Chains (4:36)
7. The Age Of Reason (4:22)
8. Monetary Gods (3:54)
9. Mind Control (4:14)
10. Traveling Through Time (4:13)
11. Black Room (4:49)
12. Extinction Overkill (5:52)
Felállás:
Peter ‘Peavy’ Wagner – ének, basszusgitár
Stefan Weber – gitár
Jean Bormann – gitár
Vassilios “Lucky” Maniatopoulos – dob, vokál
