Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés dátuma: 2021. 9. 10.
Produkció: Steve Newman
Az album hossza: 56.32 perc
Stílus: AOR/Melodic Rock
Pontszám: 9.0/10
A Newman brit AOR- és hard rock formáció, amely mögött a kilencvenes évek közepe óta az alapító, zeneszerző, producer, énekes és multiinstrumentalista Steve Newman áll. Steve az utóbbi években csordultig van kreatív frissességgel és új ötletekkel. A legutóbbi, „Ignition” című album ugyanis tavaly március végén jelent meg, és – mint sok korábbi Newman-lemez – a mi magazinunktól is elismerő kritikát kapott.
A legújabb, „Into The Monster’s Playground” című album ugyanezt a víziót követi, amely tulajdonképpen nem sokat változik, csak egyre érettebb lesz. Évről évre. A Newman ma már egy ideje olyan csapat, amely bármikor színpadra állhat, de sok víznek kellett lefolynia a Dunán, mire Steve a stúdiós „one man band” projektből annyi figyelmet tudott terelni a kiadók és a zenei terjesztők felől, hogy a dolog ennél is nagyobbra nőhette ki magát.
Több mint megérdemelten. Aki ismeri legalább az utolsó három Newman-albumot, az „Ignition”t (2020), az „Aerial”t (2017) és/vagy a „The Elegance Machine”-t (2015), tudja, mire számíthat az új „Into The Monster’s Playground”on. Az új lemez nagyon-nagyon hasonlít a kiváló elődre, az „Ignition”re, és egészen elképesztő, hogy Steve Newman ilyen rövid idő alatt képes összeszedni annyi kézzelfogható zenei ötletet, amelyek aztán nagyon színvonalas dalok alapjául szolgálnak, ahogy az új album is bizonyítja. Steve Newman megint mindent maga csinált. Mint mindig. A produkciót is beleértve. Csak a dobokat játszotta fel neki a stúdióban megbízható stúdiós haverja, Rob McEwen. Itt nem tíz új dalról és alig több mint 40 percnyi zenéről beszélünk, hanem tizenkét új számról és egy jó órát alig kitevő albumról, amelyen Steve Newman megint nem követett el egyetlen hibát sem. Se produceri, se hangszerelési téren. A rutin az rutin. Énekesként is óriásit fejlődött zenei pályafutásának utolsó évtizedében.
Az „Into The Monster’s Playground” tehát ismét a bevált, működő receptet hozza, és szigorúan kijelölt zenei formulájában, ravasz újrahasznosító fogásokkal megint olyan zenei anyagot tesz le az asztalra, amelyben ugyan már réges-rég elhangzott minden, mégis újra meg újra lenyűgözi az AOR műfaj rajongóit, és semmiképp sem hagyja őket hidegen.
Üdv hát a nyolcvanas években! Az összes dalt – ahogy az AOR-szabvány megköveteli – ismét ravaszul megspékelték teátrális, többszólamú vokális dallamokkal, amelyekkel a Newman újfent mesterien bánik. A hangulati csúcspontok mind bombasztikusan illeszkednek a refréndallamokba, amelyek elsőre, nagyon gyorsan bemásznak az ember bőre alá. A balladáktól – mint az album vége előtti remek Shadows of Love –, a többségében középtempós dalokon át, ahol az AOR-esztétika csomagolásának atmoszférikusságát külön feldobják a nyolcvanas évek szintetizátorainak suhogó hangfüggönyei, egészen a pörgősebb pillanatokig, ahol a gitárfutamok is magukra vonják a figyelmet, az „Into The Monster’s Playground” az AOR műfaj minden esszenciális elemét felvonultatja, és ebben Steve Newman látnoki alakja brillíroz. A fickó nem tér el a bevált, gyújtó receptől. Abban, amit csinál, első osztályú mester és a szakma varázslója, egyike azoknak a nagy matadoroknak, akik a poszt-millenniumi időkben is életben tartják a brit szigetek élénk AOR-színterének örökségét, amely a rock and roll történetében (a nyolcvanas években) igen különleges helyet vívott ki magának.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1 Start This Fire
2 Timebomb
3 Hurricane Sky
4 I’ll Be The One
5 Icon
6 Don’t Come Runnin’
7 Lightning Tree
8 Give Me Tonight
9 The Monsters’ Playground
10 Spirit Cries
11 Shadows Of Love
12 This Life Alone
Felállás:
Steve Newman – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Rob McEwen – dob, ütőhangszerek
