Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Quiet Riot
Kiadó: 57 Records
Megjelenés: 2014. 06. 27.
Játékidő: 46:35
Értékelés: 2.5/5
Ez az album biztosan az idei év meglepetései közé tartozik, méghozzá több szempontból is. Egy dolog viszont mindennél fontosabb: a minősége. Kiállja a próbát, vagy sem? Ha belegondolsz, milyen viharos évek vannak a banda mögött, főleg azok az utolsó novemberi napok 2007-ben, amikor egy túl nagy adag kokain miatt összeroskadt a zenekar első és végső hangja, Kevin DuBrow, és átvonult az örök vadászmezőkre, kevesen hitték, hogy a Quiet Riot folytatni tudja a pályafutását. Sőt, alig valaki merte állítani, hogy hiteles utódlást egyáltalán fenn lehet tartani egy olyan kulcsfigura nélkül, mint amilyen Kevin DuBrow volt a zenekar történetében.
Mégis. Az egyetlen eredeti tag, a dobos Frankie Banali megkapta az áldást és a „felsőbb jóváhagyást” Kevin DuBrow családjától, akik arra biztatták, hogy vigye tovább a Quiet Riotot. Így vette át a kapitányi kormányt egy valaha igazán nagy hatású név, amely a metal és a hard rock világtérképén is ott van. A „Metal Health” a metal számára a mai napig hatalmas történelmi jelentőségű, korszakalkotó album, hiszen ez volt az első lemez a bolygón, amely heavy metal címkével jutott fel a Billboard lista csúcsára. Frankie Banali a sok énekescsere után 2013 második felében az évek óta rutinos Jizzy Pearlnél kötött ki (Love/Hate), akit néhány éve a Ronchi dei Legionari-i fellépésen láthattunk Tracii Guns L.A. Guns-verziójának tagjaként. A mai Quiet Riot másik két tagja 2010 óta a jól ismert baszszusgitáros, Chuck Wright, valamint Alex Grossi gitáros, akinek szintén kiváló korábbi együttműködések vannak a háta mögött (Bang Tango, Adler’s Appetite, Love/Hate,…).
A „Quiet Riot 10” kapcsán az a helyzet, hogy Banali csapata csak részben tudta elhárítani a kétkedés és a teljesen valós aggályok támadását a Quiet Riot DuBrow nélküli folytatásának értelmét illetően. Banali az új felállással úgy is vihette volna tovább a pályát, hogy új nevet ad a bandának, a koncerteket pedig a Quiet Riot-klasszikusok vasrepertoárjával tölti meg, ami garancia lett volna rá, hogy az emberek továbbra is szívesen járnak a bulijaikra. A „Quiet Riot 10” leginkább a „Rehab” (2006) elődjére hasonlít. Óvatosnak kell lenni, mert a „Quiet Riot 10” ugyanis „félig” koncertalbum. A „Rehab”-turné koncertfelvételeit tartalmazza, vagyis ezen a lemezen Kevin DuBrow hangját is hallhatod. Az új anyag letisztult hard rockos vázat kapott, amelyet folyamatosan bluesos elemek ízesítenek. A „Quiet Riot 10” ugyanis átvesz néhány jellegzetes elemet az öreg motorosok rockos látomásaiból, amelyeket az olyan úttörő zenekaroktól örököltek, mint a Led Zeppelin vagy a The Who. A srácok kézzelfogható mennyiségű ötletes megoldást is hoznak a gitárfrázisokban, amelyek köré húsos hangszerelést építenek, és ezzel folyamatosan megkapjuk a féktelen energia adagját, aminek köszönhetően az új dalok (a minőségi ingadozások köztük léteznek) egészen emészthetők..
Ebben a zenei közegben Jizzy Pearl jól érzi magát és jól érvényesül. Suhancos karizmája és a magasabb fekvésekbe törő, őrjöngő hangi kirobbanásai időnként megpróbálják felidézni Kevin DuBrow alakját, bár a két hangszín között nincs közvetlen hasonlóság. DuBrow-nak amúgy sem találsz párját.
Bár az album gyorsan és egyenletesen végigszalad az első három fülbemászó dalon, ezek a nyitó Rock In Peace, majd a Bang For Your Buck és a Bakcside of Water, az új anyag a Band Down és a Doghouse Alley riffjeinek állóvizében elveszít valamennyit a töltetéből.
Hat új saját szám egy EP-hez elég lenne. Mégis. Négy koncertfelvétel zárja a kiadványt, DuBrow-val az éneknél. Az első a „Quiet III”-ról a Put Up or Shout Up, utána két „Regab”-dal: a Free és a South of Heaven. Az album koncertrészét a Rock ‘N’ Roll Medley zárja, benne a Red Light Mama, Red Hot című számmal, amelyhez a zenekar a végén hozzácsap egy darabkát a Slade-klasszikus I Don’t Need No Doctorból, majd a tétel a galaxisunk számos hard rock bandájának megszokott koncertközhelyével ér véget (értsd: a agyonjátszott, kiszámítható Led Zeppelin-féle kiúsztatás a Whole Lotta Love-val). A felvétel 2007. július 13-án készült, amikor a Quiet Riot a Rocklahoma akkori kiadásán lépett fel.
Hát akkor minek? Ez marad a kérdés. A gond ugyanis az, hogy az új lemezről nem beszélhetünk igazi stúdióalbumként, inkább egy EP-ről van szó, amely minden erejével azon van, hogy minél kisebb stresszel foltozza be a nyolcéves stúdiókerülés okozta űrt. Tehát bármi áron. Ez a lépés csak az új tagság kreatív frissességének hiányát és a felelősségvállalástól való félelmet mutatja a Quiet Riot név megtartása érdekében, ami bizonyos fokig már szinte szánalmas. Az album szolid első fele tehát nem elég ahhoz, hogy az új lemez magasra szárnyaló dicséretet érdemeljen, pedig az elején jó úton jár.
A Quiet Riot esete nem egyedülálló a rock szent világában. A Thin Lizzy sok éven át működött Phil Lynott nélkül, végül észhez tértek, és nevet váltottak. Az energia alapján, amelyet ez az újabb, Quiet Riot név alatt megjelent hivatalos dokumentum megtestesít, Banalinak és társainak az volna a legjobb, ha nevet változtatnának. Amit a „Quiet Riot 10” kínál, az sem igazi stúdióalbum, sem igazi koncertalbum, hanem kihűlt, megsavanyodott marhahúsleves kanalazgatása.
Felállás
Jizzy Pearl – ének
Alex Grossi – gitár
Chuck Wright – basszusgitár
Frankie Banali – dob
koncertfelvételek:
Kevin DuBrow – ének
Neil Citron – gitár
Tony Franklin – basszusgitár
Produkció
Quiet Riot
Számlista
1. Rock in Peace (4:00)
2. Bang for Your Buck (3:52)
3. Backside of Water (4:18)
4. Back on You (3:24)
5. Band Down (3:17)
6. Dogbone Alley (4:29)
7. Put up or Shut Up (4:18)
8. Free (4:05)
9. South of Heaven (5:25)
10. Rock ‘n’ roll Medley (9:22)
