Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Neomi
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2011
Játékidő: 42:29
Értékelés: 4.5/5
A Neomi is azon zenekarok közé tartozik, akiket nyugodt lélekkel sorolhatunk azok közé, akiknek az egészséges szlovén zenei „mainstream” alapjait kellene lerakniuk – már ha a pénzbeli befektetések helyett a zenei lelkesedés és a „tisztességes harc” szabná meg a játékszabályokat, ahol az együttesek egymás közti versenyében csak az számít, milyen minőségű a saját artizmusuk kifejezése. Illúziókban élek, igaz? Aki a hatvanas vagy hetvenes években élte a „tinédzserkorát”, biztosan nem értene velem egyet. De hagyjuk a 2012-es emberi civilizáció fejlettségi fokán való merengést, és beszéljünk inkább a Neomi „Poglej” című elsőlemezéről.
A hetes tisztán organikus hangzásvilágra épít. A Neomi nem bonyolítja túl a dolgokat. Vezérmotívumuk az egyszerű hangzatosságú hangkollázsok sorjázása, rövid, velős, jól eltalált húzásokkal, oldott karakterrel, ami az első hallgatásra ragadósan hat. A dalok rendkívül rövidek, gyakran alig három perc fölöttiek. A Temno modro például egyszerűen egy jazzes gitárszólóval ér véget, pedig a szerzeményben bőven lenne hely legalább még egy refrénismétlésre.
Az első, ami megragadja a figyelmet a Neomi zenéjében, Saša Vipotnik énekesnő sajátos hangja. Hangszínében van valami babásan gyermeki, ami néha „mézédesnek” hat, máskor viszont pontosan erősíti a törékeny lányosságot és a makulátlan, sóvárgó hangvételt, amelyet egy ilyen hang ad a dalok kifejezésmódjának. Saša hangja remekül működik a teljesen organikusan felépített hangzásban, hiszen egy ilyen zenei kíséretben az énekes kifejezés érzékeny oldala még jobban kidomborodik. A finom, kifinomult verseléshez társuló érzékiség különösen intenzíven szikrázik egy olyan dalban, mint a To bitje, ahol Saša hangja gyakorlatilag „meztelen”, csak zongora kíséri. Éppen ez a „meztelenség” a refrén dallamában megtalált remek megoldással együtt a kulcsa az album zárlata rendkívüli, érzékeny fokozásának! Ha nem a zongora, mint a nyugodt Poglejben, amely az „élj és hagyj élni” üzenetet hirdeti, akkor a Hammond-szerű orgonahang ölelő melege szólal meg a Luči so ugasnile című dalban. A számok a versszak–refrén szerkesztés tömörségét követik, olyan megoldásokkal, amelyek a jazz, a blues és a sanzon felé hajlanak (Luči so ugasnile). De ez nem feltétlenül kötelező. Éppen ezért nagyon érdekes a Neomi zenéje: már az elsőlemezen, a „Poglej”-on ott van a jól felismerhető, mondjuk inkább úgy, „másság” jegye. Maga a címadó dal ideális példa, amely egy fedél alatt egyesíti a Neomi zenéjének minden jellegzetességét. Vagyis egy kis saját artizmust, valamint a jazzből és a bluesból merített inspirációk hatását.
Hol van ez a másság? Elsősorban kétségkívül abban, hogy a refrének dallamai kiválóan működnek, és az éneklő hang kifejezésének sajátosságaira épülnek (ebben a tekintetben már a nyitó „Čudovito” is magával ragad). A „Razglašeno” olyan típusú dal, amit például sehova nem tudsz betuszkolni, egyetlen műfaji fiókba sem. A zenekar főleg a refrénben ér el kiváló dallamos karaktert, a gitár pedig ebben a számban különösen hatékonyan használja ki a kíséret pozíciójában felszabaduló teret, és tömör, egyszerűen elhelyezett mozdulataival, néhány díszítő hanggal különleges bájt ad a dalnak. Éppen ez a puszta trükkökre építő, igénytelen gitárjáték (ilyen például az Odpri oči refrénjének kozmetikai, „floydos, gilmouros soundscape-je”) a maga rugalmasságával hatékonyan használja ki a hangzás hátterét, és a vezető ének mellett ez teszi még különlegesebbé a Neomi kifejezésmódját.
Az album másik rendkívül különleges pillanata az „Opica”, ahol a zenekar kifejezőerejének zömét a ritmikai textúrák kialakítására tette fel, amelyeket a refrénben még további ütőhangszerekkel is megtámogat. Az „Opica” a „Začarana” mellett az a fajta szerzemény, amely ideális a rádióhullámokon való pörgetésre. Remekül ötvözi a jól hallgathatóságot és a zenekar ravasz artizmusának eredetiségét, amelyet Saša Vipotnik énekesnő sajátos vokális teljesítménye irányít.
Az album általában álmodozóan lezser, de mélyen érzéki karakterét a funk-jazzes színezetű „Začarana” rázza fel, ahol a hangzókép melegébe a „fretless” basszusgitár aktív játéka is belopózik. Ez az a fajta zeneszerzés, amit mi, szlovének jól uralunk. Főleg a zeneileg képzettek. A jazz és a rock, vagy a jazz és a funk fúziója („Začarana” esetében) mindig jól ment nekünk. A szárnykürt beépítése és a kísérő vokálok párbeszéde a vezetőénekkel a refrénben az album egy rendkívül különleges hangulatú, art karakterű pillanatát teremti meg. A „Začarana” az egyik legszebb bizonyíték a zenekar tagjainak sokrétű zenei képzettségére, széles körűen felfogó zenei intellektusukra, rugalmas ravaszságukra abban, hogy a zenei információ átadásának más elveit keresik, és akik elsősorban (ami a legfontosabb) nem titkolják nagy kifejezőképességű zenei tehetségüket.
A Neomi különc társaság. Már az elsőlemezzel kialakítják felismerhető zenei kifejezésmódjukat. Mindenképp kiérezhetők a jazz-, blues- és soulzene kiindulópontjai, valamint a sanzon elemei, de ez jellemző arra a zenei környezetre, amelyben sok szlovén zenekar próbálkozik. A Neomi a dallamok terén rendkívül erős csapat. A vezérdallamok „szlovénul” hatnak, mégis másképp, és ez adja azt az art elemet, ami elválasztja őket a többi szlovén zenekartól, vagyis azoktól, akikre csak a sikeres másolás jellemző, és ennek következtében a generikusság tengerében elveszítik a karakterüket. A Neomit mindenképp ellenőriznetek kell. A „Poglej” elsőlemez könnyen befogadható dalok gyűjteménye, olyan egyértelmű eredetiséggel, hogy magára vonja a figyelmeteket. Érdekes lesz azoknak is, akik igényes hallgatók, és már a hangárnyalatok minimális ingadozása is megüti a fülüket, és azoknak is, akik nem törik túl a fejüket, és csak az „első hallásra” jól hallgathatóságot keresik.
Felállás
Saša Vipotnik – ének
Erik Marenče – billentyűs hangszerek
Tadej Košir – gitár
Jernej Kržič – basszusgitár
Anže Žurbi – dobok
Urban Sever – kísérővokál
Katja Sever – kísérővokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Miha Koretič – akusztikus gitár a 3. dalban
Jan Štangelj – cselló a 9. dalban
Igor Matkovič – szárnykürt a 10. dalban
Produkció
Jernej Kržič
