Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2011. december
Producer: Jernej Kržič
Az album hossza: 42.29 perc
Stílus: Indie Rock / Art Pop
Értékelés: 9.0 / 10
A Neomi egy újabb olyan zenekar, akit nyugodt szívvel sorolhatunk azok közé, akiknek a szlovén zenei „mainstream” egészséges alapjait kellene építeniük – már ha a játékszabályokat nem a pénzbefektetések, hanem a zenei lelkesedés és a „tisztességes küzdelem” szabnák meg, ahol az együttesek versenyében csak az számít, mennyire minőségi a saját művészi kifejezésmódjuk. Illúziókban élek, igaz? Akik a hatvanas vagy hetvenes években éltek „tinédzserkorukat”, biztosan nem értenének velem egyet. De hagyjuk a 2012-es emberi civilizáció fejlettségi fokán való elmélkedést, és beszéljünk inkább a Neomi „Poglej” című debütalbumáról.
A hetes tiszta, organikus hangzásvilágra épít. A Neomi nem bonyolítja túl a dolgokat. Náluk egyszerű összhangzatú hangkollázsok követik egymást, rövid, velősen megkomponált, lazára hangolt húzásokkal, amelyek már az első hallgatásra ragadósan hatnak. A dalok rendkívül rövidek, gyakran alig durván három percesek. A Temno modro például egyszerűen egy jazzes gitárszólóval ér véget, pedig a komponálásban még bőven maradt volna hely legalább egy újabb refrénismétlésre.
Az első, ami megragadja az ember figyelmét a Neomi zenéjében, Saša Vipotnik énekesnő egészen sajátos hangja. A hangszíne babásan gyermeki, ami lehet „mézédes”, de pontszerűen erősíti a törékeny, szűzies, tiszta vágyakozó hangot, amelyet egy ilyen vokál ad a dalok kifejezésmódjának. Saša hangja remekül működik a teljesen organikusan felépített hangzásban, mert ilyen zenei környezetben még jobban kidomborodik a vokális kifejezés érzékeny oldala. A verssorok kifinomult előadásának érzékisége különösen intenzíven csillog egy olyan dalban, mint a To bitje, ahol Saša hangja gyakorlatilag „meztelen”, csak zongora kíséri. Éppen ez a „meztelenség” a refrénben megfogott, melodikusan kiváló megoldás mellett a kulcsa annak, hogy az album zárlata ilyen rendkívül érzékeny és intenzív! Ha nem a zongora, mint a békés Poglejben, amely az „élj és hagyj élni” üzenetét hirdeti, akkor a „Hammond like” orgonahang öleli át melegen a hallgatót a Luči so ugasnile című dalban. A dalok a versszak–refrén szerkezet tömörségét követik, olyan felütésekkel, amelyek a jazz, a blues és a sanzon felé törnek (Luči so ugasnile). De ez nem feltétlenül így van. És éppen ezért olyan érdekes a Neomi zenéje, mert már a „Poglej” debütalbummal is egyértelműen magán viseli a felismerhetőség, mondjuk inkább úgy: a „másság” bélyegét. Maga a címadó dal az ideális példa, amely egy fedél alatt egyesíti a Neomi zenéjének minden jellegzetességét. Vagyis egy kis saját művészi hangot, valamint a jazz és a blues inspirációinak hatásait.
Hol van ez a másság? Elsősorban kétségkívül abban, hogy a refrének dallamai remekül működnek, és a főének sajátosságaira épülnek (ebben már a nyitó „Čudovito” is magával ragad). A „Razglašeno” olyan dal, amelyet például nem tudsz sehová betenni, egyetlen műfaji fiókba sem. A zenekar főleg a refrénben hoz ki belőle kivételes dallamos karaktert, a gitár pedig ebben a dalban különösen hatékonyan használja ki a kíséret pozíciójában felszabaduló teret, és tömör, egyszerűen elhelyezett mozdulatokkal, néhány díszítő hanggal ad különleges báját a számnak. Éppen ez a nem hivalkodó, egyszerű trükkökre építő gitárjáték (ilyen például a pinkfloydos, gilmouros „soundscape” a Odpri oči refrénjében), amely rugalmasságával hatékonyan használja ki a hangzás hátterét, a főének mellett a Neomi zenéjének másik egyedi ismertetőjegyévé válik.
Az album másik rendkívül különleges pillanata az „Opica”, ahol a zenekar kifejezőerejének zömét a ritmikus textúrák kialakítására tette fel, és ezeket a refrénben még további ütőhangszerekkel is megtámogatja. Az „Opica” a „Začarana” mellett az a fajta szerzemény, amely ideális a rádiós pörgetésre. Remekül ötvözi a jól hallgathatóságot és a zenekar éles eszű művészi eredetiségét, amelyet Saša Vipotnik énekesnő sajátos vokális előadása irányít.
Az album összességében álmodozón lezser, mégis mélyen érzéki hangulatát a funkos-jazzes színezetű „Začarana” rázza fel, amelynek hangzásába a fretless basszusgitár aktív játéka is belopózik. Ez az a fajta zeneszerzés, amihez mi, szlovének értünk. Főleg a zeneiskolát végzettek. A jazz és a rock fúziója, vagy a jazz és a funk fúziója (a „Začarana” esetében) mindig is jól ment nekünk. A szárnykürt beépítése, valamint a kísérőének és a főének párbeszéde a refrénben különleges hangulati állapotot és art jelleget kölcsönöz az album e pillanatának. A „Začarana” az egyik legszebb bizonyíték arra, hogy a zenekar tagjai sokrétű zenei képzettséggel és széles látókörű zenei intellektussal rendelkeznek, rugalmas éleslátással keresik a zenei információ átadásának másféle elveit – és mindezek mellett (ami a legfontosabb) nem rejtegetik nagy zenei kifejezőtehetségüket.
A Neomi különc társaság. Már az első albumán kialakítja a saját felismerhető zenei nyomvonalát. Természetesen érezhetők benne a jazz-, blues- és soulzene kiindulópontjai, valamint a sanzon elemei is, de ez jellemző arra a zenei közegre, amelyben sok szlovén zenekar próbálkozik. A Neomi a dallamos komponens kihozatalában rendkívül erős csapat. A főtémák „szlovénul” hatnak, de mégis másképp, és ez adja azt az art elemet, amely eltávolítja őket a többi szlovén zenekartól, vagyis azoktól, akikre csak a sikeres másolás jellemző, és ennek következtében elvesztik karakterüket az általánosság tengerében. A Neomit mindenképp ellenőriznetek kell. A „Poglej” debütalbum könnyen befogadható dalok gyűjteménye, és olyan egyértelműen eredeti, hogy magára vonja a figyelmeteket. Érdekes lesz azoknak, akik igényes hallgatók, és már a hangárnyalatok minimális ingadozása is szúrja a fülüket, de azoknak is, akik nem törik túl a fejüket, és csak az „első hallásra” jól hallgatható zenét keresik.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Čudovito (03:42)
2. Opica (04:50)
3. Brez besed (02:51)
4. Poglej (03:31)
5. Luči so ugasnile (04:31)
6. Razglašeno (03:27)
7. Odpri oči (03:38)
8. Temno modro (03:28)
9. Deklica v ogledalu (04:15)
10. Začarana (04:52)
11. To bitje (04:09)
Felállás:
Saša Vipotnik – ének
Erik Marenče – billentyűsök
Tadej Košir – gitár
Jernej Kržič – basszusgitár
Anže Žurbi – dob
Urban Sever – vokál
Katja Sever – vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Miha Koretič – akusztikus gitár a 3. dalban
Jan Štangelj – cselló a 9. dalban
Igor Matkovič – szárnykürt a 10. dalban
