Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Demolition Group
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 51:56
Értékelés: 4.8/5
Az év csúcsteljesítménye ez, vagy sem? Ezzel a dilemmával néztünk szembe, miután tíz évig teljes zenei csend honolt, és a zenekar lusta, mély álomba merült. Ez alatt az idő alatt gyökeresen megváltozott, és átrajzolódott a „reális” és a „képzeletbeli” világ és univerzum körvonala is, az alkotás folytatása iránti vágy azonban végül mégis fellobbant. A Demolition Group kétségkívül jelenség a szlovén zenei színtéren: a némileg másfajta szerelemről és vágyakozásról szóló költészetével az alternatív zene egyik fő támasza az Alpok ezen oldalán. Közel három évtizednyi, különféle megtestesüléseken átívelő működésükkel Brežicét felvitték a nálunk zajló legfontosabb és legígéretesebb zenei események térképére – azokból az időkből kezdve, amikor még Gast’r’bajrt’s, Temni angeli usode voltak, egészen a kreatív felforgatás végső formájáig, a Demolition Group közös név alatt. Soha nem voltak kereskedelmi irányultságúak, a maguk lázadó módján viszont mindig követték a világ és a gondolkodás tektonikus elmozdulásait, és a punk ihlette ellenállás és művészi lázadás saját útját járták. A Planet starcev lemez sem kivétel: az alapvető vezérfonala ezúttal a tudatosan vállalt stúdiófeszültségbe való elmozdulás, és az, hogy a zenekar elmondja nemtetszését a kapitalista elvetemültség és a kiüresedett eszmék világával szemben.
https://www.youtube.com/watch?v=7oUrbOwA_sM
Ahogy Matjaž Pegam, a Demolition Group háttérembere, vagyis a saját DG-univerzumuk hat uralkodójának egyik teljes jogú eminenciása egy interjúban fogalmazott: „A Demolition Groupnak lemezeket felvenni a maga módján stresszes. A kreatív folyamatban összecsapnak a vélemények, ahogy az ego-tripek érvényesülni akarnak. Nem azért fogtunk bele az új albumba, mert ezt valami nagy célként tűztük volna ki magunk elé. Nem. A dalok elkezdtek megszületni, és kialakult az igény, hogy egységes egésszé csomagoljuk őket. Nem vagyunk az a banda, amely betartaná a rock’n’roll szabályát, hogy kétévente ki kell adni egy lemezt. Nem akarunk skatulyát.” Ezt támasztja alá az is, hogy önkényesen visszavonultak a különös névtelenség és csend biztonságába, egész tíz évre. Eljött a rock’n’roll ideje, és ebben az ősi érzésben, a gátlástalan impulzusoknak való teljes önátadásban az újjáalakult, két új taggal megerősített felállás összekovácsolódott, és a hallgatók elé tárhatott egy „szerencsétlen” tizenhárom dalt, amelyekkel visszatérnek a hangzás vitathatatlan despotáinak alternatív trónjára.
Ha az ifjúság a lázadás, a berzenkedés és a hangos ellenzékiség ideje, az öregkor pedig a konformizmusé, a megrekedt pillanatban az örök status quóban való rothadásé, sokan könnyen azt hihetnék, hogy a Demolition Group engedett az öregedés bűvöletének, de ezt egyszerűen nem lehet alátámasztani. Majdnem hat keresztet cipelnek a vállukon, a Demolition Group mégis hangos és frissen hangosan kiabáló lényt présel ki magából, amely lángolva, a lehető legjobb és legőszintébb módon mondja el nemtetszését a körülötte lévő világgal szemben. A Neovangelij a decibelmérő mutatójának ugrálásában a legközelebbi rokon a diszkográfiájukból, mert az önjelölt urak, istenek, korporációk és eszmei rabszolgatartók elemi megkérdőjelezése ezúttal úgy van felépítve, hogy ördögien nehéz lesz figyelmen kívül hagyni vagy meghallani. Az alapstratégia a nyitódallal, a Gospodarral bontakozik ki, amelyben a zaklatott szabadulásvágy bizonyul. Ahogy az énekes, Goran Šalamon fogalmaz: „a szabad ég a szabályok, törvények és a felfoghatatlan méreteket öltött klónozás világának antipódusa. A kapcsolatok már csak a törvényi szankcionálás alapján oldódnak meg. A szabályoknak ebben a zavaros erdejében bezárul a nyitott, szabad ég fölöttünk.” Ami meggyőz majd Tomi Gregel zsíros basszusjátékával, amelyet kiválóan és nyersen egészít ki a tehetséges dobos, Ivica Gregel izmos tónusa, és a régi, mindenki által jól ismert vadállat múltból hozott teste, az az, hogy a Demolition Group megfiatalodott, és még élesebben szól, mint korábban. Az egykori basszusgitáros mágust és hosszú idők harcostársát, Nikola Sekulovićot szinte nem is hiányolod, bár az igaz, hogy a kollektív tudat ezúttal egy kicsit másként, átkozottul fűszeresen szól együtt. A Nimam rad boga folytatja a kiválóságok sorát, ahol a látszólagos ateizmus, a vallásos normák istenkáromló megkérdőjelezése a hagyományos istenségeknél inkább a világ elvakult palettáját állítja pellengérre. A vallás a nép ópiuma, írta egykor Marx, a Demolition Group pedig kilövésre jelöl minden intoleranciagenerátort: a korporációkat, a törvényeket, a politikai törtetőket és a gurukat. A Dan dolgih sanj fokozza a szorongást, ami átkozottul jól áll nekik, és amit ebben a formában hiányoltunk. Bojan Fifnja szaftos gitárhangzása, Jože Pegam sikoltó szaxofondallamai és az (úgy hallatszik) csuromvizes énekes, Goran Šalamon morgó hangja úgy egészíti ki egymást a punkos-funkdelikus forma- és tartalomjátékban, hogy táncra kényszerít, a tánc csúcspontja pedig a Stokrat című dal.
https://www.youtube.com/watch?v=-v4Pz-4A5dY
Nincs benne szándékos radikalizmus vagy túlzás. Mintha a Demolition Group tudatosan megszabta volna a kísérletezés maximumát, és ezúttal egy kevésbé stresszes, de mindenképp kihívó organikus keveredést választott volna: öt elem és vérnektár közös kehelyben – de bevált, nem forradalmi adagolásban. Az újdonságok a fiatal rajongók dolga, a kinyilvánított megállás a szaftos, régi vágású retró hangulat szféráiban pedig messze van attól, hogy untasson, fárasszon, vagy fölöslegesen rabolja az idődet. Szinte mint a Odpisani című filmből, úgy szól a kiváló Romantika felvezetése, hogy aztán a Še in več című dalnál elringasd magad a tökéletes jazz-punk ködében, amely gyorsulással akarja áttörni a mentális falakat. „Pri belem dnevu kradem ti prihodnost / Bašem se grabim lažem v oči / Mirim te gladim in nekoč tolažim / Tako kot jaz lahko boš tudi ti …” – szól a refrén, amely akár a nyugdíjreform retorikáját is kísérhetné. Nem kínál kevesebbet a Kriv sem za vse kiválóan ritmikusan felborzolt játéka, amelyet a Demolition Group a maga módján itat át cinizmussal és humoros keserűséggel. Így megy ez tovább: repülés az egyik végletből és mámorból a másikba, a csak átmeneti megnyugvás pillanatáig. A lemez íratlan, meghatározhatatlan csúcspontját a Planet starcev felvezetése gyújtja be – az addig csak futólag leírt állapotok kiváló vignettája, amely a fájdalom fokozódásán és a felgyorsult szívverésen át ködként oszlik el a címadó dal szavainak szilárd és határozott vágásán. Az elmúlás érzése és sejtelme újabb búcsút jósol, amelyre a Ljubiva za svet álmodozó balladai csókja teszi fel a pontot az i-re. Ennek a rothadó világnak a megváltása csak a prokreáció és a nemzedékek egymásutánja lehet – az újjászületés, amelyet csak őszinte, izzadt testiséggel és fáradozással érhetünk el.
https://www.youtube.com/watch?v=Qq2_aBZaTmA
A szex, a dugás és a csípőringatás költészete az elpusztíthatatlan fiatalság szenvedélyét és nektárját magasztalja, a lemez pedig az öregedésről és a lét törékenységéről drámát ír, és örök tavaszt hív, amiért érdemes élni, lüktetni és még többre vágyni. A Planet starcev első ránézésre talán nem hoz sok újdonságot, egészében viszont magabiztos, friss, és a minőségi zene legigényesebb rajongóit is kielégíti. A Demolition Group minden várakozást felülmúlt! Pontosítok: csak megerősítették a zenei elit státuszukat, amellyel nálunk csak kevesen vehetik fel méltóan a versenyt. Stílusban és alkotóerővel, amelyről csak remélni tudjuk, hogy soha nem apad el!
Felállás
Goran Šalamon – ének
Bojan Fifnja – gitár, theremin
Ivica Gregel – dobok, ének
Tomi Gregel – basszusgitár, ének
Jože Pegam – tenorszaxofon, baritonszaxofon, ének
Matjaž Pegam – hang, pénzügyek, káderek
Produkció
Demolition Group
Számlista
1. Gospodar
2. Nimam rad boga
3. Dan dolgih sanj
4. Stokrat
5. Nisva tu
6. Romantika
7. Še in več
8. Kriv sem za vse
9. Kak dan
10. Nujno ni
11. Planet starcev – intro
12. Planet starcev
13. Ljubiva za svet
