Sajtótájékoztató Joan Jett-tel (2011)
Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Sölvesborg / Svédország
Az interjú dátuma: 2011. 06. 07.
Joan Jett érdekes előadó, akit a szélesebb zenei közönség az „I Love Rock N’ Roll” óriásslágerről ismer, pedig ennél sokkal több. Pályáját a The Runaways alapító tagjaként kezdte, ez volt az első sikeres női rockzenekar, majd a hetvenes évek végén belevágott a mára már hosszú múltra visszatekintő szólópályájába. Kifejezésmódjában a csábító női vonásokat a punk rock és a hard rock elemeivel keveri, így egyedülláló jelenségként van jelen a zenei térképen.
A Sweden Rock nyitónapján Joan Jett a zenekarával, a The Blackhearts-szal (a koncertbeszámolót itt olvashatjátok) sajtótájékoztatót tartott, és a section sátorban, az √∫jságírók területének közepén sok √∫jságírót gyüjtött maga köré. A jól néhány perccel fél óránál rövidebb, laza társalgáson a Rockline is ott volt!
Sajtó: Tavaly jelent meg „The Runaways” címmel egy életrajzi film a hetvenes évekbeli zenekarotokról. Mennyire vagy elégedett vele, részt vettél a film készítésében?
Joan Jett: Igen, részt vettem a film alkotófolyamatában. Meg kell értenetek, hogy egy film elkészítésében sokkal több ember vesz részt, mint mondjuk egy album létrehozásában, ahol csak egyetlen főnök van. Kenny Laguna és én is a film társproducerei voltunk. Bevontak minket, az egykori Runaways-lányokat, Cherie Currie-t, engem… Sandy sajnos elhunyt, úgy ő természetesen nem lehetett ott. Mindannyian találkoztunk a rendezővel, ahol az emlékeinkről beszélgettünk, arról, hogy mit szeretnénk megmutatni a nézőknek. Szerintem a színészek kiválóan végezték a dolgukat. Kristen Stewart nagyszerű volt, igazán jól beleélte magát a szerepembe. Ez volt a véleményem már a forgatás alatt is, és ugyanezt mondta a családom és a barátaim is, akik velem növekedtek fel, amikor a film megjelent. A testbeszédem, a mozgásom, Kristen mindent eltalált. A film jól foglalja össze a The Runaways karakterét, munkáját és hangulatát, ezért szerintem sikeres volt a küldetés.
Sajtó: Cherie Currie most éppen új szólóalbumot készít. Érdekel, van-e bármi esély a The Runaways visszatérésére?
Joan: Személy szerint Sandy halála miatt ezt lehetetlennek tartom. Vele együtt hoztuk létre a zenekart, és el sem tudom képzelni, hogy most hozzunk egy másik dobost, az nem lenne ugyanaz. A Runaways az volt, ami volt, és hagyjuk is meg annak.
Sajtó: A filmben megjelenik Lita Ford, Cherie Currie és Joan Jett alakja, a basszusgitárosnak viszont kitaláltatok egy fiktív karaktert, Robin Robinst. Miért?
Kenny Laguna (régi menedzser): Jackie Fox-ot és az összes többi lányt is be akartuk venni a filmbe, de a Runaways-nél az volt a probléma, hogy a pálya során elég sok basszusgitáros váltotta egymást. Jackie eleinte nagyon lelkes volt az együttműködésre, de a producerekkel hosszadalmas volt az egyeztetés, ezért egy napon levelet írt, hogy kiszáll a projektből. A forgatás előtt egy héttel aztán felvette a kapcsolatot a producerekkel, és megengedte nekik a neve használatát, de ők simán elutasították. A hollywoodi producerekkel nem lehet packázni. Ezért úgy döntöttek, hogy kitalálnak egy fiktív karaktert, aki az összes basszusgitárost képviseli: Peggy Foster-t, Laurie McAllister-t, Victory Tischler-Blue-t… A fiktív Robin nem a mi döntésünk volt, Joan is, Cherie is kérte, hogy Jackie Fox nevét használják, de a kitalált Robin már benne volt a forgatókönyvben, ezért nem mentek bele.
Joan: Mindenkit bele akartunk venni, de Jackie úgy döntött, ahogy döntött, és ezt nem vitathatom.
Sajtó: Hogy megy most a turné, hogy már túl vagytok a film megjelenésén?
Joan: Szerintem most többen tudnak pályafutásom ről ezért a részéről, azok, akik a Runawaysről talán csak hallottak, most több érdeklődést mutatnak a zenekar iránt, például sok tinédzser, akik ugyanannyi idősek, mint mi voltunk, amikor játszottunk. Szerintem a film sok nézőt megszólított, a koncertjeimen sok lány jelenik meg a közönségben, sok gitárosnő, akik saját zenekarban játszanak, ami nekem igazán izgalmas. A koncerteken természetesen mindenki felismeri a The Runaways-számokat, amiket eljátszom.
Sajtó: Igaz, hogy a férfiak uralta rock’n’roll világában „kurvának” bélyegeztek, és ki tudnád emelni egy ilyen hírnév jó és rossz oldalait?
Joan: Igen, kurva voltam, ribanc, utcalány… aminek csak nevezni akarsz. Persze ez folyton bosszant és nyom. Te csak zenélni akarsz, nem csinálsz semmi rosszat. Az emberek nem voltak felkészülve rám, az ilyen becenév pedig csak bizonyíték arra, hogy jól csináltam. Az emberek börea alá másztam, elgondolkodtattam őket, ami a rock’n’roll lényege is. (spontán, lelkes taps a jelen lévő újságírók körében)
Sajtó: A következő kérdés a zenekar többi tagjának szól. Milyen Joan Jett-tel dolgozni, főleg a pályafutásához kapcsolódó mítoszok és legendák fényében?
Dougie Needless (gitáros): Zenéléssel foglalkozni hivatásszerűen csodálatos dolog, és Joannal dolgozni nagyszerű, mert nem viselkedik úgy, mint valami felfuvalkodott főnök. Nem akarok egy másik zenekar tagja lenni, Joannal jó buli, és ennek a csapatnak a tagjának lenni a világ legszebb dolga.
Thommy Price (dobos): Joannal már olyan régóta dolgozunk együtt, hogy számomra több, mint barát, több, mint testvér. Joannal és a csapattal olyanok vagyunk, mint egy család. Nem tudom, mit csinálnék nélküle. Ő a világ legjobb gitárosa, pedig elhiheted, hogy már sok kiváló gitárossal játszottam.
Kenny: Thommy tudja, miről beszél. Thommy Billy Idollal felvette az összes slágerét, Patty Smyth-szel a Scandalben játszott, stúdiózenészként rengeteg nagy rádiós slágert vett fel, több mint ötvenet. Szóval elhiheted, hogy Thommy tudja, miről beszél.
Sajtó: Nemrég kiadtál egy albumot a legnagyobb slágerekkel. Mikor számíthatunk új stúdióalbumra?
Joan: Néhány dolog már kész van, úgyhogy a nyár vége felé stúdióba vonulunk. De albumra nem gondolunk, valószínűleg egy EP-t adunk ki néhány számmal.
Sajtó: Kíváncsi vagyok, hogyan jutottál a neved második feléhez, a „Jetthez”. Eredetileg Larkin volt a neved, aztán Joett lettél? Honnan jött ez?
Joan: Tinédzserként sok időt töltöttem egy klubban, ahol az akkori glam rockot játszották, Davida Bowie-t, Gary Glittert… sok zenész már akkoriban nevet váltott. Amikor magam is zenész lettem, egy zenekar tagja, a vezetéknevemnek nem volt semmi töltete, ezért elkezdtem egy művésznéven gondolkodni, ami még nemesítené a nevemet. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha is olvastam bárhol a Jett szót. A „jet” szóhoz hozzáadtam még egy T-t, így született meg a Jett összetétel, ami fantasztikusan hangzott. Joan Jett! Király!
Sajtó: Vendégként sok zenész albumán szerepeltél. Van olyan együttműködés, amire különösen büszke vagy?
Joan: (hosszas gondolkodás…)
Thommy: Igen, arra gondol, amikor vendégszerepelt a szólóalbumomon. (az összes jelenlévő nevet)
Joan: Nagyon büszke vagyok a Bikini Killel való együttműködésre… Rögtön Thommy után, persze. (nevetés)
Sajtó: Kevésbé kicsapongó, vad ma a rock’n’roll, mint régen volt, és te kevésbé vagy vad, mint amilyen voltál?
Joan: Attól függ, melyik zenekarokról beszélünk, de általánosságban igen, a rock’n’roll sokkal „csiszoltabb” lett, mint volt. Régen a „rock”, a „rock’n’roll”, a „rocksztár” szavak erősek voltak, tényleg jelentettek valamit, sugároztak valamit, ma viszont ezeknek a szavaknak leértékelődött a jelentése. De én személy szerint nem foglalkozom ezzel. Ami engem illet, mondjuk úgy, hogy már nem bulizom annyit, mint régen, de ez nem jelenti azt, hogy már nem vagyok az, aki voltam. Inkább fordítva, ma még szilárdabban képviselem Joan Jettet, mert szilárdan hiszek abban, amit csinálok.
Sajtó: Te amolyan úttörő vagy a női rock’n’roll területén. Van ma olyan nő a rock vagy általában a zene világában, akivel azonosulni tudnál, vagy olyan, akiről azt mondanád, hogy a te példádat követte?
Joan: Hm… A már említett Bikini Kill igazi forradalmat csinált a női rock világában…
Kenny: Meg Miley Cyrus, aki rendszeresen játszott egy Joan Jett-slágerekből összeállított egyveleget, először elég meglepődtünk. Aztán találkoztunk vele, és láttuk, hogy csodálatos ember. Biztosan sokáig a zene világában marad. Hihetetlen, hogy egy ilyen sikeres zenész a saját slágerei mellett Joan Jett-számokat is játszik.
Joan: Igen, ez tényleg király. Magam is gondolkodtam rajta. Amikor felhívott, hogy lépjünk fel együtt, sokáig beszélgettünk, és akkor ismertem fel, hogy ő is igazán szereti a zenét és a rock’n’rollt, pedig egy ennyire médiaközpontú személyiségről ezt néha nehéz elhinni. Együtt léptünk fel, eljátszottuk a Bad Reputationt, a Cherry Bombot, az I Hate Myself For Loving Yout, és öröm volt nézni, ahogy Miley énekelte ezeket a dalokat.
Sajtó: Szerinted hogyan hatott az internet a zene, a rock fejlődésére?
Joan: Szerintem az internet csodálatos dolog. A színtéren esélyt kereső zenekaroknak lehetőséget ad, hogy bemutatkozzanak, hogy sok fülhöz eljussanak. Mi is a pályánk elején ötven ember előtt játszottunk klubokban, és nekünk ez a lehetőség nem volt meg. Ebben a kontextusban az internet felbecsülhetetlen. Régen eljátszottál egy jó koncertet, a helyi rockmédia írt rólad, és kaptál egy meghívást a rádióba, manapság viszont az internet miatt a rádió már majdnem elveszítette ezt a népszerűsítő szerepét, legalábbis Amerikában így van. Manapság a rádióban már nem hallani interjúkat ismeretlen előadókkal. Szóval, összefoglalva, az internet a zenekarok előtt tárt-nyitva a világ kapuit. Válaszoltam a kérdésedre, vagy olyan hálózatokra gondoltál, mint a Myspace, a Twitter és a Facebook?
Kenny: A közösségi hálózatok is jók a zenének. Persze nem azokra a hülye tweetekre gondolok, hogy „bementem a fürdőbe”, „most zuhanyozom” meg hasonlók, hanem arra, hogy új, érdekes előadókat fedezhetünk fel. Nincs szükség többé tonnányi CD-s dobozra, a zenekar csak elküldi a zenéjére mutató linket, és egy pillanat alatt ellenőrizheted, milyen zenét játszik.
Köszönjük szépen a beszélgetést!
Fotók: Alen Horvat (1-5), Martin Johansson (6-8)
Képgaléria







