Kiadó: InsideOut Music
Megjelenés dátuma: 2022. 4. 1.
Produkció: Pattern-Seeking Animals
Az album hossza: 59.29 perc
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 9.5/10
Az „Only Passing Through” a remek progrock formáció, a Pattern-Seeking Animals harmadik stúdióalbuma, amelyen a kultikus Spock’s Beard jelenlegi és egykori tagjai szerepelnek. A szupergrupp mellékprojektként indult a sokoldalú producer, zeneszerző, gitáros és billentyűs, John Boegehold védnöksége alatt, és eddig két kiváló lemezzel nynyűgözte le a közönséget, így az „Only Passing Trough” megjelenése előtt elég magasak voltak a rajongók elvárásai.
A Pattern-Seeking Animals érthető módon hasonló dalszerzői és hangszerelési megközelítést alkalmaz, mint a Spock’s Beard, vagyis a komplexitás és a dallamosság harmonikus keverékére esküszik, azzal a különbséggel, hogy megenged magának néhány olyan kísérletezést is, amely a „spockszakállasokra” nem jellemző. Az „Only Passing Through” sem lazít: az elejétől a végéig lenyűgöz hangszerelésben, szövegben és hangulatban egyaránt erős kompozíciókkal. Az ötletgazda Boegehold már a Pattern-Seeking Animals megalakulásakor megígérte, hogy ha lehet, minden évben új albumot adnak ki, így nem meglepő, hogy az „Only Passing Trough” kevesebb mint két évvel a kiváló előd, a „Prehensile Tales” (2020, RockLine recenzió) után látott napvilágot.
Aki a Pattern-Seeking Animalstől harmadszorra is a modern progrock-revitalizmus újabb mesterművét várta, az nem csalódott, mert az „Only Passing Through” az elejétől a végéig élvezet hallgatni. A rövid, de csodás nyitány, az „Everdark Mountain” tele van finom és ütős pillanatok kontrasztjával, amelyek okosan kerekítik le a titokzatos hangulatot. Az „I Can’t Stay Anymore” című dalon, amely kislemezként is megjelent, már a nyitányban elvarázsolnak Meros telt basszusmenetei, amelyekre elhunyt példaképe, Chris Squire (Yes) sem lenne szégyenkezni való, miközben a karizmatikus dobmester, Jimmy Keegan, aki háttérvokálosként is közreműködik, a már-már közmondásos ritmikai változatosságával brillírozik. Boegehold eközben a billentyűkön ügyesen lavíroz a modernebb hangzású és a hagyományosabb szintetizátor-textúrák között.
Ted Leonard a mai progresszív rock egyik legkiválóbb énekese, ezt a Spock’s Beard és az Enchant rajongói már régóta nagyon jól tudják. A Pattern-Seeking Animals teljes kísérletező tehetsége megmutatkozik a tizenhárom perces, remek „Time Has a Way” eposzon, amely jó néhány óiskolás prog rock hatást hordoz, elsősorban a mellotronos szimfonikus hangszerelések révén. Ezen az epikus remekművön időnként kisebb meglepetések is felbukkannak, például a trombitás fúvós hangszerelés hirtelen betörése mexikói hangulattal. A legendás Chicago hatása itt félreismerhetetlen. Hasonló kísérletbe a Pattern-Seeking Animals az előző albumon is belefogott. Ennek ellenére az ilyen hangszerelések nagyon jól színesítik ezt az ambiciózus, hangulatban gazdag szimfoprogrock kalandot.
A „Rock Paper Scissors” című dalban, az album második kislemezén akusztikus alapokra épülő folkrockos hangszerelések és vonósszólamok szerepelnek, amelyek Ted énekével és a kiegészítő vokális harmóniákkal együtt rögtön a legendás Kansas egyes alkotásait idézik. A „Much Ado” az album azon pillanata, amikor a banda ügyesen megmutatja keményebb oldalát is, előtérbe kerülő, időnként már-már hard rockos gitárszólamokkal. A végeredmény egy újabb érdekes darab, amelynek előterében különféle szimfoprogrock elemek állnak, de egy csipetnyi a hetvenes évek végi arénarock hatásából is érződik, valamint olyan zenekarokéból, mint a már említett Kansas és a Styx. Utóbbiak hatása, amely a mai prog rockban amúgy ritka, az „Only Passing Through” néhány további dalán is érzékelhető, például a címadón, amelyben pont jó arányban keveredik a dallamosság és a komplexitás.
A „Said the Stranger” szimfoprog csemege, az album egyik azon ritka kompozíciója, amely több brit, mint amerikai hatást hordoz a progresszív rock régi iskolájából. Sajátos meglepetésről a középső rész gondoskodik, ahol elektronikus textúrák törnek be, amelyekre egy-egy nyolcvanas évekbeli újhullámos, mondjuk az Ultravox féle előadó sem lenne szégyenkezni való. A záró „Here With You With Me” romantikus és nosztalgikus hangulatú, csodás vokális harmóniákkal és többnyire jóindulatú szintetizátor-hangszerelésekkel. Bár hangzásban és hangulatban néhol a The Flower Kingsre emlékeztet, ez a szerzemény nem lesz túlságosan vidám és játékos. A két bónuszdal, az ütős „I’m Not Alright” és a vidám „Just Another Day at the Beach” is nagyon jól sikerült, minőségben pedig egy szinten van az „Only Passing Through” „reguláris” dalaival.
A Pattern-Seeking Animals az „Only Passing Through” albummal ismét bebizonyította, hogy nem puszta pótlék a jelenleg stúdiószempontból inaktív Spock’s Beard helyett, hanem rengeteg hangzásbeli önállósággal rendelkezik. Egyben azon kevés progrock-revitalista közé tartozik, akikre inkább a hazai (amerikai), mint a brit progrock-legendák hatnak. Minden olyan progresszívrock-rajongó, aki a komplexitás mellett ugyanúgy értékeli a dallamosságot, az „Only Passing Through” albumban, a szupergrupp eddigi legambiciózusabb vállalkozásában már az első hallgatásra felismeri a modern progresszív rock mesterművét.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Everdark Mountain (2:50)
2. I Can’t Stay Here Anymore (6:05)
3. Time Has a Way (13:15)
4. Rock Paper Scissors (5:01)
5. Much Ado (4:49)
6. Only Passing Through (4:19)
7. Said the Stranger (7:07)
8. Here with You with Me (8:14)
9. I’m Not Alright (4:17) *
10. Just Another Day at the Beach (3:32)
*…. bónuszdalok
Felállás:
Jimmy Keegan – dob, háttérvokál
Ted Leonard – ének, gitár
Dave Meros – basszusgitár
John Boegehold – billentyűs hangszerek
