Előadó: Mahtrak
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Játékidő: 41:17
Értékelés: 4/5
Szamba! Biztosan ez az első zenei asszociáció, amely Brazília hallatán eszünkbe jut (pedig a szamba gyökerei valójában az afrikai zenéig nyúlnak vissza). A Mahtrak nevű jazz-rock zenekar azonban azon dolgozik, hogy Brazíliában a jazz-rock és a progresszív rock színtere is életre keljen. Példaképeik a Return to Forever, a Mahavishnu Orchestra, a Weather Report, a Caravan és a Soft Machine; mint látjuk, ezek az együttesek Európából vagy Észak-Amerikából származnak. A Mahtrak ezért – ahogy az idolok is – szeretne a saját kontinense, Dél-Amerika jazz-rock zenéjének szinonimájává válni.
A „Panorama” album így tökéletesen betölti azt az űrt, amely a jazz-rock címke alatt tátong a dél-amerikai zenei kultúrában. A „Panorama” felvétele már 3 évvel azután megtörtént, hogy Antonio Rodrigues gitáros, Cris Oliveira dobos, Fabio Cesar basszusgitáros és Paulo Viana billentyűs egymásra talált, és úgy döntött, hogy olyan felállású zenekart alapít, amilyen ma is működik; végleges formájában a „Panorama” csak 2009-ben jelent meg. A Mahtrak az albumon hű marad a múlt század hetvenes éveinek ősi jazz-rockjához, főként a Hammond, a Mellotron és a Rhodes hangjaival kísérletezik, ezt pedig a klasszikus rockos, ódivatú elektromosgitár-hangzással ötvözi. Kellemes meglepetés az is, hogy a zenészek nem esnek túlzásba a lemez hosszával, ahogy az „progresszív” szokás – a „Panorama” „mindössze” jó 40 perces.
A zenekar lenyűgözően rakja le az album alapjait a remek nyitó fejezettel, a „Tempestade”-del. A gitár és a billentyű hihetetlen manőverben működik együtt. Viana ugyan csak néhány akkordot ismételget a billentyűkön, de fenomenálisan illeszkedik Rodrigues utolérhetetlenül érzéki szólózásához. Így épp ez a két zenész áll az előtérben, akik remekül építik a szerkezetet, a megfelelő pillanatokban fokozzák a feszültséget és tartanak szünetet. A feszültség az őrült gitárhang és Rodrigues időnkénti hihetetlen „bendjei” miatt mindig tetőponton van. A „Breeza” szép billentyűs közjáték, amely valahogy összeköti az első és a harmadik számot, és csak átvezetés kettejük között. A „Tempestade” eposzi hangulata a dúr hangnemű „Nachos y Tequila” humorába fordul át. A vidám jazz-rock buli nagy felszabadulás a nehezebb részek előtt, a Mahtrak egy-egy pillanatra már a diszkózene funkos vizeire téved. A szerkezet azért továbbra is klasszikus jazz-rockos, vagyis eléggé progresszív a nehezebben kielégíthető fülek számára is.
A „Sinestesia” ismét billentyűs fókuszú szám, amely a Mellotron hangját mutatja be. A gyönyörű dallam minket – akárcsak korábban a „Breeza” – az 5. számba, a „Mantrába” kalauzol. Ez ismét a jazz-rock költészet fenyegető vizeibe süllyed, progresszívebb rockos alapú billentyű- és gitárhangzatokba. A szám haladása erősen emlékeztet a Brand X-re. Következik a címadó „Panorama”, amely valóban összefoglalja az album témáját: a gyönyörű kék eget, a rajta úszó felhőket és a gondtalan bámészkodást. Valószínűleg ebbe fektették a legtöbb munkát, hiszen egyben az album egyik leghosszabb alkotása. Természetesen itt is az érdekes gitárhang áll előtérben, amely a billentyűkkel együtt megteremti ezt a „panorámás” hangulatot.
Az album a „Frankenstein goes to Disneyland” című számmal fordul át a második felébe. A felvezetés kemény, fenyegető atmoszférát teremt, amelyet valóban kaotikus gitárhang kísér. Érdekes, ahogy Rodrigues ezt a kaotikus effektet funkos gitártémákkal ötvözi, amelyek valahogy a szám címének „Disneyland” részét képviselik, míg az összhangzás fenyegető jellege a „Frankenstein” rész. Teljesen eredeti szám, amelyben nincs egyetlen már hallott elem sem (ez egyébként eddig a Mahtrak egyik legerősebb erénye is: a dalok sokfélesége, amely mégis valamiféle vezérfonalat alkot). Egy ilyen horror után persze billentyűs átvezetésnek kell jönnie, ahogy megszoktuk – az „Il Tamburo Spaziale” pontosan ez. Viana a számban továbbra is igen fenyegető billentyűhangot használ, amely tematikusan folytatja az előzőt, a „Frankenstein goes to Disneyland”-et, a vége felé pedig felvezetést teremt a kilencedik számhoz, a „Crystal Canyon”-hoz. A zenekar ismét kedvesebb oldalát kezdi mutatni, mert a „Crystal Canyon” lerázza magáról az előző számok sötétségét, és szebb, eposzibb irányokba kanyarodik. Ez a hang folytatódik a „Panorama” utolsó előtti számában, a „Venus”-ban is. A számot átjárja egy már-már kissé édeskés dallam, amely méltó a gyönyörű Vénusz megidézéséhez. A két szelídebb szám adja az alapot a Mahtrak záróakkordjához a „Panorama” albumon, az „Oraculo”-hoz. A szám megmutatja, hogyan érett be az egész lemez alatt minden zenész. Bár Rodrigues gitáros és Viana billentyűs volt leginkább előtérben, Oliveira és Cesar sem maradt sokkal le, amit az „Oraculo” remekül bizonyít. Az eredmény egy már-már szentimentális lezárás egy több mint tisztességes brazil jazz-rock debütálásához.
A Mahtrak így már az első lemezével felhívta magára és zenei víziójára a figyelmet. A zenekar híre gyorsan elterjedt Brazíliából Észak-Amerikába és Európába, ahol a zenészek már egész szép rajongótábort gyűjtöttek. A progresszív zenei múltba való kiváló belenyúlás és ennek modern értelmezéssel való keverése rendkívül aktuálissá teszi a Mahtrakot a jazz-rock és a progresszív rock zene kedvelői körében, egyedi ötleteikkel pedig egyedülálló zenekarrá válnak. Főleg nem görcsölnek a progresszív számok és következésképp az albumok „elengedhetetlen” hosszán, ami manapság már igazi ritkaság. Viszonylag rövid idő alatt megteremtik a megfelelő hangulatot a hallgatónak, és addig tartják fogva, ameddig az érdekes – valóban ismerik a hallgató „igényeit”. Éppen ezért nagyok az elvárások a folytatással szemben, az ígéretes brazilokon pedig a sor, hogy teljesítsék őket, és valóban beírják magukat a brazil zenei kultúra történetébe.
Felállás
Paulo Viana – billentyűs hangszerek
Cris Oliveira – dobok, ütőhangszerek
Fabio Cesar – basszusgitár
Antonio Rodrigues – elektromos gitár
Produkció
Mahtrak
Számlista
1. Tempestade (7:01)
2. Breeza (1:32)
3. Nachos Y Tequila (3:51)
4. Sinestesia (2:39)
5. Mantra (2:41)
6. Panorama (5:35)
7. Frankenstein Goes To Disneyland (3:58)
8. Il Tamburo Spaziale (1:10)
9. Crystal Canyon (4:48)
10. Venus (2:51)
11. Oraculo (5:11)
