Előadó: Incurabili
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 39.11
Értékelés: 2.5/5
Az Incurabili egy absztrakt zenei kísérlet, amely tavaly két rutinos hazai „underground” zenei figura fejéből pattant ki. Bruno Subiotto és Niko Novak edzett zenészvagányok, akiket láthatóan elcsépelt a Dicky B. Hardy, a The Spoons, a Borghesia és a Matchless Gifr alkotói környezetének rutinja – legalábbis a nemrég összerakott Incurabili-bemutatkozóból, a „Whenever You’re Ready”-ből erre következtethetünk, amely próbára teszi a türelmedet: otthonossá nem tehető, nehezen emészthető hangzásbéli macera, amelyet a blues távoli rokonsága sző át.
Bruno és Niko a bluest az amerikai Dél legeslegisten háta mögötti zugaiból húzza elő, vagy inkább úgy fogalmaznék, a legjobb esetben is azzal kínlódnak, hogy az alap bluesforma hívő reinkarnátorainak látszanak, akiknek a legnagyobb ütőkártyája a hagyomány iránti kiélezett érzék lenne. Oké, mielőtt bárkit igaztalanul blaszfémiával vádolnánk, számításba kell venni, hogy a duó rendkívül bátran tör új utat a blues saját, teljesen egyéni értelmezésével, amelynek nem idegenek a durva, szélsőséges hangzásbeli újítások. És bevallom, ilyen kiszámíthatatlan, fura bluest nem fogsz akárhol találni. Az Incurabili a Mississippi-lelkület megszólaltatásához recsegően előadott saját anyaggal próbálkozik, amely egyedi szókincsét félelmetes énekjátékkal építi: valahol a nyers morgás és a megfázott kutya ugatása között jár, hozzá magabiztosan tálalt, mindennapi tárgyak csörömpölése társul, amely lazán táncol az alapvető hangszerállomány – gitár, basszus, dob és szájharmonika – érdes talaján. A meglehetősen szokatlan hangszerkombinációnak a várakozásoknak megfelelően nem kevésbé szokatlan szerkezetű hangszerelések és egzotikus, punkos kiszámíthatatlansággal átgyúrt előadásmód társul. Eközben a duó megpróbál eligazodni a blues hagyományos irányvonalain, de őszintén szólva ezeket csak a torzítón átvezetett szájharmonika-hang és az időnként túlzottan lelkes, a legélesebb blueslicketeket szétszóró játék követi.
Az Incurabili elsőre talán még némi szimpátiát is össze tud szedni a véletlenszerű hallgatóból, legalábbis addig, amíg a szerencsétlen meg nem akad az alap bluesforma száraz forgatásán, amely Bruno és Niko kezében nem képes említésre méltó továbbfejlődésre. A duó lényegében nem csinál mást, mint folyamatosan zsonglőrködik a különféle blueskliséket. Ezek legszívesebben az egyszerű, gyakran egészen hihetetlenül banális szövegekben mutatkoznak meg, amelyek előbb nevetségessé teszik, majd végleg elássák az album amúgy is csekély potenciálját. Emiatt valószínűleg nehezen szabadulsz majd az érzéstől, hogy az Incurabili „a blues invenciózus újjáélesztése” mögött puszta hülyéskedés áll. A „Whenever You’re Ready” lényegében ennek logikus következménye: egy teljesen természetesen, spontán módon kiköpött minimalista hangzásmazochizmus, amely alig háromnegyed óra alatt és 13 számon át kristályosodik ki egy félresikerült blues-paródiává.
A „Whenever You’re Ready” nem ajánlott olyan füleknek, amelyek a kifényesített zenei élvezethez szoktak; nehezen emészthető termék, amely lelkesítheti azt a pár szerencsést, akinek válogatott az ízlése – esetünkben leginkább azokat, akik hangzásbeli kísérletekre törekszenek, még ha a tartalom rovására is. Ami az Incurabili bemutatkozóját illeti, az elkötelezett bluesrajongók kétségkívül jobban örülnének egy gasztroszkópiára szóló ajándékutalványnak.
Felállás
Bruno Subiotto – ének, szájharmonika, gitár
Niko Novak – ének, dob, tárgyak, basszus
Produkció
Incurabili
Számlista
1. There’s a Woman
2. Gotcha
3. Tension
4. I Don’t want You No More
5. You and I and The Catcher In The Rye
6. Jaguar Blues
7. Insane
8. The Jowe Dog
9. Ol’ Jawbone
10. Alpha Charlie Waltz
11. St. John’s and St. Pauls Busy Day
12. Mamma’s In The Kitchen (How Much More)
13. Love is a Horrible Disease
