Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Gasometer / Bécs / Ausztria
A koncert dátuma: 2014. 11. 14.
Látogatók száma: 3600
Jegyár: 41,50€
A hard rock világában az elmúlt húsz évben nehezen találnánk olyan nagy nevet, akit egy tragikus baleset úgy megjelölt volna, mint a svájci Gotthardot. Steve Lee énekes négy évvel ezelőtti halála után a pragmatikus megoldást választották: folytatták közös útjukat, és ezért nem kevés kételkedő kritikát kaptak. A „Firebirth” című visszatérő albummal sikerült a lehetetlen, a zenekar újjáéledése óta második nagylemezük, a „Bang” (a kritikát itt olvashatod) és az állandó koncertezés pedig azt bizonyítja, hogy a Gotthard az új korszakban is teljesen hitelesen megy tovább azon az úton, amelyet két évtizeddel ezelőtt kijelölt. Aki ebben kételkedik, és még mindig görcsösen ragaszkodik a Gotthard új korszakához, az rossz szolgálatot tesz magának!
Az őszi európai turné keretében a Gotthard hozzánk legközelebb Bécsben állt meg. A Gotthard népszerűsége nagyon egyenetlenül oszlik meg: Spanyolországban vagy Németországban könnyen elkel a legnagyobb fedett csarnokok összes jegye, más országokban viszont szinte névtelen klubzenekar maradnak. Ezért Bécstől délre (kivétel Olaszország északi része) nehezen kapjuk el őket. A Rockline csapata már kora délutánra elindult az osztrák fővárosba, hiszen a Gasometer backstage-ében még egy kellemes kötelesség várt ránk: interjú Freddy Scherer gitárossal. A laza csevegéssel közel fél órát töltöttünk el, majd az egyik közeli pizzériában hűtöttük a torkunkat, és már el is érkezett a koncertest nyitányának ideje.
Az osztrákokat félig fura ízlésű és szokású közönségnek tartják, ennek legszebb bizonyítéka a műfaj számos tömeges fesztiválrendezvénye, vagy a németül éneklő előadók sora, akiket csak ők maguk értenek és támogatnak. Az osztrák rockiskola egyik gyermeke a Ruben Dimitri is, amelyre a Gotthard előtti felvezető szerep jutott. Összeszokott csapat tisztességes színpadi jelenléttel, hogyne lenne az, hiszen tavaly nyáron már fellépett nagy kontinentális európai fesztiválokon, például a magyarországi Szigeten. A Ruben Dimitri az ütős hard rock ritmusok és a lassabban gördülő, depressziósabb riffek keverékére épít, így nem idegen tőlük a kilencvenes évek rocktrendjével való kacérkodás sem. A frontember, Ruben Gludovacz (messziről Chris Cornellre emlékeztet) a közönség kedvéért gondosan ápolja a kapcsolatot a közönséggel a konferálásokkal, a technikailag jól kivitelezett show azonban saját arculat híján már nem sokkal az osztrákok színpadról való levonulása után kiröppent a fejekből.
A svájci Gotthard fellépésének kezdetén szép színpadkép tárult elénk, tele fényeffektekkel és egy Cadillac-orral a színpad közepén (az aktuális „Bang!” album borítójáról), amely fölött Hena Habegger dobfelszerelése trónolt. A felállást Leo Leoni és Freddy Scherer gitáros, Mary Lynn basszusgitáros, Nic Maeder énekes és a koncerteken közreműködő billentyűs, Nicolo Fragile egészítette ki.
A középpontban a reflektorok fényében a legtöbb időt a svájci gyökerekkel rendelkező ausztrál Nic Maeder töltötte, aki fölött a természetes tehetség és a belefektetett sok munka ellenére is egész pályafutása alatt ott lebeg majd a másik Gotthard-énekes hálátlan árnyéka. Hangszínének hasonlósága Lee-éhez főként a lassabb, intimebb dalokban volt nyilvánvaló, például a The Call és a Heaven esetében. A fickó karakterben szépen illik a zenekar imázsához és termetéhez, bár a hírnév érintése már látszik a külsején: az utóbbi években gyorsan szaporodnak a tetoválásai, és a haja is megérezte a peroxid szagát. A lényeg viszont az énekhangja és a laza színpadi jelenléte. A Gotthard Maederrel tűt talált a szénakazalban, a rajongók a kezdeti kétségek ellenére a magukénak fogadták, így a svájci rockerek jövője miatt nem kell aggódni.
A erős gitártémákkal operáló, ütős nyitányt (Get Up ‘n’ Move On, Sister Moon és Right On) a Gotthard a koncert közepén három balladásabb dallal fűszerezte, elsősorban a gyengébbik nemnek szánva. A The Call, a Heaven és a Remember It’s Me romantikus csipetje nem egy ölelést csalt elő a közönség soraiban, mielőtt a hangulatot fejtetőre állították egy, az Iggy Pop-féle The Stooges stílusában előadott mulatós számmal. Az aktuális album első kislemezének, a Starlightnak az előadása közben a színpadra hívtak néhány éneklő nézőt, és a dalt egy-két tucat éneklő torokkal körülvéve játszották el. Különösen szimpatikus volt egy apuka, aki úgy énekelt és élvezte a dolgot, mintha fogadásból tenné, két szimpatikus kisfia viszont elég elveszett volt a nagy színpadon. A kisebbiknek a dal végén Leo Leoni a nyakába akasztotta a gitárt, és a teltházas nézőtér lelkesedése közepette biztatta a megzavarodott kicsit. Anya büszke lenne!
Ezután a Gotthard akusztikusra váltott, ami a koncertjeik rendszeres kísérője, és eljátszotta a The Train, a C’est La Vie és a One Life, One Soul című dalokat, miközben sokaknak eszébe juthatott az elhunyt Steve alakja. A percek repültek, a svájciakon pedig egy szemernyi fáradtság sem látszott! A Mountain Mama alatt a mindig mosolygós zenekarvezér, Leoni előszedte kedvenc hangzásbeli kiegészítőjüket, a „talk boxot”, amelyet olyan zenekarok tettek népszerűvé a rock világában, mint az Eagles, az Aerosmith és a Bon Jovi. Az örökzöld Hush tovább ébresztgette az osztrák közönséget, bár őszintén szólva a koncerteken álmos osztrákok hangulata nem mérhető a balkáni vagy mediterrán helyszínek kondérjaihoz, majd a Lift U Up riffjének mohósága zárta a hivatalos részt a legjobbal, amit a Gotthard nyújtani tud! A közönség iránti teljes odaadás újra megtette a hatását: a mindig kívánt Anytime Anywhere („Lipservice”, 2005) után a svájciak kivételt tettek, és egy Bob Dylan-feldolgozással, a The Mighty Quinnel a tervezettnél jóval tovább, jó két órán túlra nyújtották a koncertet. Ausztria a Gotthard számára még nem teljesen meghódított piac, ezért a számítgatásnak nem volt helye! Összeszokott és profi fellépés volt, ráadásul tollpihe-könnyedséggel leplezték el a rutint, amellyel a koncertezésben szerzett tapasztalat miatt előbb-utóbb minden zenekar szembetalálkozik.
A bécsi Gasometer egy hibátlan formula bemutatásának volt tanúja, amellyel a Gotthard negyedszázados fennállása alatt eljutott a (fiatalabb) generáció egyik legnépszerűbb zenekarának státuszáig, ha a klasszikus felfogású rockról beszélünk. A pénteki este lüktetése egyhamar nem fog feledésbe merülni, a kérdés viszont az, hogy a 2005-ös, gyengén látogatott ljubljanai, Cvetličarna-beli koncertjük után kapunk-e még valaha ebből a lüktetésből a mi tájainkon is.
Setlist
1. Let Me in Katie (intro)
2. Bang!
3. Get Up ‘n’ Move On
4. Sister Moon
5. Right On
6. Master of Illusion
7. Fist in Your Face
8. Feel What I Feel
9. The Call
10. Heaven
11. Remember It’s Me
12. What You Get
13. Starlight
14. The Train
15. C’est La Vie
16. One Life, One Soul
17. Mountain Mama
18. Hush
19. Lift U Up
—ráadás I.—
20. Thank You
21. Anytime Anywhere
—ráadás II.—
23. Mighty Quinn
Képgaléria
