Előadó: Dr. Cranknstein
Kiadó: ASCAP
Megjelenés: 2006
Persze semmi csoda, ha az ember a középkorúak válsága elején tipegve egyszer csak teljesen elborul. Valami hasonló történhet a Dr. CranknStein nevet felvevő, mókás öregfiúkból álló triónál is. Három olyan zenészről van szó, akik ha másképp nem, hát legalább lélekben fiatalok, és nekiálltak a punk, funk és más rokon műfajok hatásaival átszőtt kemény rockzenét játszani. Ha ehhez hozzávesszük a több ezer fős kelta harcosokból álló tömeget, amelyet – ez több mint nyilvánvaló – az egész felvételre utólag rámixeltek, megkapjuk azt a slamasztikát, amelyet a szóban forgó „ifjoncok” Operation Live névre kereszteltek.
Valójában nehéz értékelni egy ilyen kaotikus, bármiféle szervezettség nélkül egyik filmből a másikba ugrándozó anyagot. Azt semmiképp sem mondhatjuk, hogy a srácok ne értenének a dolgukhoz, sőt épp ellenkezőleg. A hozzáállásuk csordultig tele van lelkesedéssel, és több mint nyilvánvaló, hogy élvezik, amit csinálnak. Talán túlságosan is. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy az ő korukban lévő öregfiúktól az ember több zenei érettséget várna. De hát még van idejük, nem?? Nos, kezdjük a nyitó Hard Grinddal, egy igazán kemény, Dokken-szerű darabbal, amely teljesen fékezhetetlen és hisztérikus ének kíséretében már az elején megajándékoz az első bélpanaszokkal. A gyors ritmusváltások szinte nevetségesen hatnak, akárcsak a következő No Complaintsen, ahol a trió gyorsan egy gyenge UK Subs-koppintássá változik. Ha a srácok itt nem panaszkodnak, hát minden hallgatónak határozottan kellene ennek a cirkusznak a hallatán. A Lolipop vicces funkos, szinte rapes intrójával csak megerősíti az „album” egész szórakoztatóbb összképét. Előre a rock & rollal! Vagy mégsem. A Rock Is Not Dead valószínűleg az egyik legbutább dolog, amit valaha hallottál. A rock nem halt meg, hm – ha a jövőben valaha így fog szólni, őszintén remélem, hogy minél előbb kimúlik. Nehogy félreértsetek, a srácok a maguk módján kifejezetten szimpatikusak, egy-két sör mellé jók. De itt véget is ér a dolog. Főleg, amikor a szám kellős közepén kompromisszumok nélkül, váratlanul belevágnak a We Will Rock You-ba!! Katasztrófa… Most pedig még egy-két szó a lágyabb „kompozíciókról”: a „doktorok” hármat mutatnak be, ezek közül az It’s Not Too Late emelkedik ki. Ez egy olyan ballada, amely főleg az éneklésében kacérkodik Leslie West stílusával. Határozottan az album egyik jobb pillanata (bár őszintén szólva a konkurencia itt nem épp gyilkos). A másik kettő, az I Can’t Wait és a Things is hasonló sekély vizekben evez; mindkettő tisztességes rockballadaként mutatkozik be, amely inkább valami rádiós játszásra való.
Kedves, ellentétben a következő zörgéssel, a Stuckkal, amely amolyan főhajtás a Sex Pistols előtt – legalábbis a Pretty Vacant betétből ítélve. Az egész albumon erősen szúrja az ember szemét (vagy inkább fülét) a mindenféle régi, legendás dalok motívumainak szüntelen kölcsönzése, minden műfajból. Szokatlanul unalmas és újdonságmentes, akárcsak a Whiskey, amelyben leginkább a Sheer Heart Attack hallatszik, vagy a Wild Side, amelynek eleje egyszerű másolata a Whole Lotta Love-nak. Szörnyű. Mégis hiányzik valami. Hát, a srácok a Kickstart My Heart-tal ezt is megoldják. Érdekes verzió, olyan énekkel, amelytől talán még Vince Neil is úgy érezné, hogy tud énekelni! Elfelejtettünk még valami részeges mulatozót? Persze, ott van még az AC/DC. Két stúdiófelvétel zárja ezt a „fenomenális” lemezecskét, amelyek az ausztrál rockerek tükörképét adják, „gazdagítva” egy olyan énekkel, mintha Johnsont keresztezték volna Planttel. A bombasztikus lezárásról a Bang Your Head gondoskodik, természetesen megint másolat (nem feldolgozás!) a Quiet Riot azonos című számából. Eszelős! Mindenesetre túl sok a mindennapi hallgatáshoz.
Felállás
Eliot Chambers – ének/gitár
Steve Schiegg – ének/basszusgitár
Urs Kalin – dob
Produkció
Steve Schiegg
Számlista
1.Hard Grind
2.No Complaints
3.Lolipop
4.Rock Is Not Dead
5.It’s Not Too Late
6.I Can’t Wait
7.Stuck
8.Whiskey
9.Wild Side
10.Kickstart My Heart
11.Things
12.Swiss Tall And Blonde
13.Bang You Head
Játékidő: 63.30
