Előadó: Keagy, Kelly
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
Kelly Keagy! Ne aggódj, nem a The Kelly Family tagjáról van szó. Ő a Night Ranger dobosa, aki az éneklésben is tehetséges, és most visszatér második önálló stúdióalbumával, a „Time Passes” (2001) című bemutatkozó után. Ezúttal az ürge azt állítja, hogy él („I’m Alive”, 2007). Hihetetlen felfedezés, nem igaz? De mit jelent ez a zene gyakorlatában? Vajon az új album is „él”?
Az első lemez nagyon szép dolog volt. Night Ranger-hangzású volt, és olyasmit adott a rajongóknak, amit nagyon hiányoltak. Sőt, még inkább Night Ranger volt, mint maguk a Night Rangerek valaha. Már a „Time Passes”-en együtt dolgozott Keagy a Survivor egykori tagjával, Jim Peterikkel (Pride Of Lions), az „I’m Alive”-on pedig Jim Peterik alkotói keze nyoma még erősebben érződik.
Egyébként az „I’m Alive” teljesen logikus folytatása a „Time Passes”-nek, voltaképpen pontosan az, amire számítani lehetett. Csak az volt a kérdés, hogy az új album eléri-e a debütálás színvonalát. És a válasz? Eléri. Sőt, több annál. Az első lemez hangzása és stílusa az „I’m Alive”-on is Keagy alapvető vezérfonala és öröksége marad.
Van-e bármilyen eltérés az albumon az elsőhöz képest? Egyet már említettünk: Jim Peterik nagyobb szerepet vállalt az új dalok megformálásában. A másik az élőbb, nyersebb, klasszikusabb hangzás, amelyet a srácok a stúdióban megörökítettek. Nem véletlenül, hanem szándékosan. Vagyis természetesebb, otthonosabb! Üdvözlendő változás, amely a „Time Passes” kisimítottságához képest – az azonos sablonos felépítés ellenére – másságot hoz, és erre valóban szükség volt.
Az ötletekből jó öt év alatt egy egész halom összegyűlt, Peterik és Keagy, a két fószer, akik a legjobb címek, ha briliáns motívumokról van szó az AOR-ban és a dallamos hard rockban, ezúttal sem okozott csalódást. Működik köztük a kémia, ez pedig a dalok kivételes befogadhatóságában csúcsosodik ki, amelyek az elcsépelt sablonok ellenére is lelkesítenek. A két fickó egyszerűen meg tud győzni. Az album mindhárom alapvető daltípust tartalmazza: a közepes tempójútól a pörgősebbekig, és persze ezúttal sem maradhattak el a balladák. Az „I’m Alive” címadó szerzemény pedig nagyon szubjektív! Keagy szájából hangzott el. A szövegek naivan gyerekesek, tipikusan amerikaiak. Minden szép, jó, a virágok a beton szürkeségéből is kifakadhatnak, és nincs is szebb a Los Angeles-i déli riasztónál, amely rendkívüli állapotra figyelmeztet: a város lakói húzódjanak zárt helyiségekbe, mert a levegőben túllépték az ózon és a nitrogén-oxidok megengedett koncentrációját, amelyek szennyezőanyagként szabadulnak fel a nagyvárosokban a gázok elégetése során. Szóval az USA a paradicsom a Földön, ha még nem tudnád. Az Úr 2000-es évei után is! Figyelem tehát! Naivitás, sőt édeskésség van itt. A maradi európaiakat az amerikai „őszinteség” szándékaikban és tetteikben (néhány ritka kivételtől eltekintve) manapság egyre nehezebben győzi meg. A Night Ranger nem az Exodus vagy a Slayer. Keagy a saját életre kelésének tudatosításában („I’m Alive”) cseppet sem földhözragadt.
Mint mondtam. Ez az album a Night Ranger és Keagy bemutatkozó lemezének minden védjegyét magán viseli. Következetes, jól megírt dalok! A szólókat maga Reb Beach (Whitesnake, Winger) pörgette le, az albumra akusztikus ízek és Hammond-orgona került, szóval a dalok kidolgozottak és kifejezésükben meggyőzőek. A dallamos hard rock és az AOR műfajában tehát igen minőségi termékről van szó, és Keagy ebben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Akik nem ismeritek a Night Rangert, azoknak azért nem árt némi óvatosság, mielőtt befektetnek Keagy második szólólemezébe.
Végül, de nem utolsósorban: az ember ritkán találkozik ilyen csúnya borítóval. Minden Földlakónak, aki rendelkezik a látás (és a belátás) adományával, azonnal világos lehet, hogy az „I’m Alive” fékezhetetlenül versenyben van a 2007-es albumborítók legcsúnyábbikának járó fődíjért, de felhasználható lenne egy új filmes folytatáshoz is a „Pošasti iz omare” című gyerekfilmhez!
Zasedba
Kelly Keagy – ének, dob, gitár, ütőhangszerek, vokál
Jim Petrik – gitár, basszusgitár, billentyűk, akusztikus gitár, vokál
Reb Beach – gitár (szólók)
VENDÉGZENÉSZEK:
Mike Aquino – gitár
Brian Bart – gitár
Bruce Gaitsch – gitár
Tommy Denander – gitár
George Hawkins – basszusgitár
Michael Lardie – billentyűk
Kent Slucher – dob
Mike Behymer – Hammond B-3 orgona
Produkcija
Kelly Keagy & Jim Peterik
Seznam skladb
1. I’m Alive
2. Stolen
3. Blink of an Eye
4. When Nobody’s Looking
5. Back of Your Mind
6. Life Worth Remembering
7. Re-Imagine
8. World Before and After
9. Where Are We Now
10. Where the Road Ends
11. Everything I Need in a Woman
12. Call In Another Day
13. Half A World Away
Trajanje albuma: 61.23
