Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vagabunda
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2016
Játékidő: 32:00
Értékelés: 3.5/5
A Vagabunda név mögött két tapasztalt szlovén zenész áll: Matevž Pavčnik (ex-Mit) és Jure Jurca (ex-Chaosstar). Elsősorban gitárosok, zeneszerzők, hangszerelők és producerek. A két srác 2014-ben adta ki első stúdiófelvételét, az „Away” című EP-t. Ezen három merész saját szerzemény hallható két akusztikus folk gitár duójának szellemében, amelyet Jure éneke vezet. A Vagabunda név jól megragadt a szlovén zenei térképen, főként a két fiú számtalan fellépésének köszönhetően az említett duó formátumban. Ezért a Vagabundát elsősorban akusztikus duóként ismerjük, a megjelent EP pedig természetesen ennek megfelelően szólt.
Így arra lehetett számítani, hogy a stúdiódebütálás az EP-vel megkezdett történet folytatása lesz. Tévedés. Ahhoz képest, amit az „Open” kínál, az „Away” EP-vel való kapocs ugyan még felismerhető, de a két srác az új lemezzel átugrott a saját zenei fejlődésük újabb művészi kihívásai felé. Először is egy további taggal bővítették a sorokat, így a Vagabunda a dobokkal triává nőtt. Ha figyelembe vesszük a zenei hátteret, amelyből Jure és Matevž érkezik, az „Open” hallgatása közbeni első sokk gyorsan elpárolog, hiszen mindketten annak idején már „égették” az elektromos gitárokat! Ezeket most is bevonták az „Open” legtöbb számának hangszerelésébe. Hard rock album áll előttünk, amely az „Away” EP természetesen akusztikus, behízelgő hangzású tájaival szemben elsősorban bőséges adag rock’n’roll-hevességet hoz (a nyitó Bubbblegum), amelyet helyenként blues-lendület csipetnyi fűszerez, sőt a southern rockkal és a surffel kacérkodó hangulatok felidézésének kísérletei is megjelennek (Broken Bone). A Vagabunda a fertőző hard rockos csibész, a My First Blues Xmas révén pajkosan meg is érinti a kabaréhangulatú „shuffle-színház” (šas teater) vonalát is (a versszak enyhe inspirációt sejtet a Queen-klasszikus, a Lazing on a Sunday Afternoon hagyatékából).
Ez még nem minden. Jure a tiszta, zenei éneklésmódról áttért a közepes hangfekvésű, férfiasan hajlított ének bőséges használatára, amelyet határozottan megtámaszt egy rekedtes, kellően zsíros és olykor egyenesen érdes orgánum, és ez nagyon jól áll a számok letisztított, közvetlenül formált hard rockjának. Jure ezt az énekmódot teljes egészében bevethette volna a szigorúan akusztikus At the Busstop esetében is (duó-maniérban adják elő), ahol ez a vokális megközelítés a mid-eight szakasz színbeli kontrasztjában kedvezően hat. A szám ezen részében (ahol Jure más hangszínnel lép be) a Vagabunda ugyanis megengedi magának a motivikus modulációt, amellyel hatékonyan átfordítja magát a szám hangulatát, így pótolja a szükséges dinamikát az „unplugged” formátum szokásos, általános hangzásbeli korlátozottsága mellé. Az album másik teljes vérű akusztikus pillanatát a záró For Lana hozza, amely a zenei hatást tekintve az akkordmenet tipikus felépítése miatt a My First Blues Xmas mellett az album leggyorsabban befogadható darabja.
Jure hangja az évek során vastagabbá és mélyebbé vált. Annál jobban tetszik a közepes fekvésű megközelítése, amelyhez rekedtség társul. Éppen az akusztikus számok magasabb énekfekvései, amelyekben Jure tiszta hangon énekel, mutatnak némileg megviselt hangtartást, ezért talán nem volna felesleges a jövőben az ilyen fekvéseket jobban a hangterjedelemhez igazítani, hogy az előadásban még erősebb kifejező lenyomatot hagyjanak a számban.
Az „Open” albumon (a cím rendkívül találó és sokatmondó) Jure és Matevž valójában teljesen nyitva hagyta a dolgokat. Az „Away” EP anyagához képest ugyan jelezték a fejlődési elmozdulást a hard rock szférái felé, amelynek előnye, hogy egyszerűen, közvetlenül hat, a szerzésben mindenféle bonyolítás nélkül, és ami a fő: egyéni hangzású, ez pedig eléggé felismerhető ahhoz, hogy kijelenthessük: a Vagabunda már az alaplépésekkel sikeresen meghatározza a művészi arculatát
A Vagabunda tudja, hogy az ő esetükben a „szent egyszerűség” az ászok győztes pókerkezét hozza, és ehhez a szabályhoz végig szorgalmasan tartják magukat. Ezért a számok a kompakt formátumnak köszönhetően energetikailag is nagyon jól és nagyon gyorsan megfognak. Ahogy az album címe is mondja, a fejlődés útja a jövőben nyitva marad. Matevž és Jure duóként a pályafutásuk során rengeteg világhírű előadó feldolgozását játszotta, akik műfajilag és stílusilag mérföldekre vannak egymástól. Ezért a Vagabunda teljesen nyitott a különféle műfajok vizein való kipróbálkozásra, nagyon fogékony, és az „Open” albummal tulajdonképpen jelzi, hogy már a zenei látnokság kiindulópontjain is ebből a szabadságszerető kísérletezésből szeretne kiindulni. A zenekar időközben az állandó basszusgitáros felvételével már kvartetté nőtt, ami csak megerősíti, hogy fejlődésében (természetes úton) már új művészi zenei dimenziók felé tágul.
Vagabunda – My First Blues Xmas (hivatalos videó):
Felállás
Jure „J.J.” Jurca – ének, gitár
Matevž Pavčnik – gitár
Gregor Bregar – dob
Produkció
Matej Gobec
Számlista
1. Bubblegum
2. Broken Bone
3. I Can See
4. At The Busstop
5. Compromise
6. My First Blues Xmas
7. Heart Goes Away
8. For Lana
