Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Marcello, Kee
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Értékelés: 3/5
Immár negyedik önálló stúdióalbumával tér vissza a színpadra a Bluesiana régi, jó ismerőse, akit épp most jelentettek be a 2017-es Frontiers Rock fesztivál fellépői közé. Ő az Europe egykori gitárosa, Kee Marcello, polgári nevén Kjell Hilding Löfbom.
A „Scaling Up” az első lemeze a Frontiers Records gondozásában, Kee pedig hirtelen irányváltást hajtott végre rajta, és visszatekintett a megtett zenei útra, amelyet színes, viharos pályafutás kísér. Kee teljes lendülettel, alkotói szélben vitorlázva nekilódult, és nem kevesebb, mint tizenkét szám került fel az új stúdióalbumra.
A idén tavasszal rögzített lemez az elődje, a „Judas Kiss” (2013) stílusához képest meglepően sokkal bőségesebben kacsintgat azokra a hagyományos rockműfajokra, amelyeken Marcello zenészként felnőtt. Akár a klasszikus hard rock művei iránti, mondhatni közmondásos rajongásról van szó, ahol nyugodt szívvel említhetjük a Rainbow-t és a Deep Purple-t, akár olyan pillanatokról, amelyek más időkben különösebb megrázkódtatás nélkül elfértek volna mindkét Easy Action album anyaga mellett, hiszen mérgesen retróhangzású, dallamos rockos, helyenként AOR-os, hogy ne mondjam, egyenesen „sleaze-es” kiengesztelődést árasztanak. Mindezek fölött azonban leghamarabb a fülbe a nagyon is Europe-szerű hangzás mászik, itt főleg a „Prisoners in Paradise” (1991) korszakára célzok.
Ez utóbbi megfigyelés fényében nem meglepő, hogy Kee ehhez az albumhoz ismét feldolgozott két Europe-dalt, amelyek az Europe-pályafutásban sosem jutottak tovább a „kiadatlan demófelvétel” szintjénél. Az újonnan kiágazó formában (hangszerelési és produkciós szempontból) egyben a „Scaling Up” erősebb pontjai is. Ez a Don’t Know How to Love No More és a Wild Child (az Europe 1989-ben koncertrepertoárjába is felvette ezt a számot), amelyek eredetileg Marcello és az Europe énekese, Joey Tempest együttműködésében születtek. Amikor a lemez többi anyagán is végigrágjuk magunkat, könnyen „szúr” a fülnek néhány kompozíciós hasonlóság az Europe-pal. Ilyen már a nyitó Black Hole Star, majd később az albumon zeneileg különösen színes és fülbemászó I Don’t Miss You Much.
Kee Marcello természetesen elsősorban kiváló gitárvirtuóz. Ezen az albumon sem fognak közömbösen hagyni a gitárakrobatika szerelmeseit. Marcello azonban ezúttal az úgynevezett „zenekari pillanatot” is keresni akarta, ezért a dalok hangszerelése rendkívül kompakt, és erősen fókuszált a hangkép építőelemei közötti produkciós egyensúly keresésében, valamint abban is, hogy a csúcspontokat a fülbemászó dallamos refrének veszik át a „mid-eight” szakaszok fölött, amelyek Kee személyes, viharos gitárkalandjaié.
Az album következetes és minőségi. Kee a részletekre koncentrált. Talán túlzottan is. Produkciós értelemben is szinte túl „megtisztítottnak” hat a mai időkhöz képest, amikor a dallamos rock környezetben jobban tetszik a testesebb, gitárosan felhergelt hangzás. A billentyűk gyakran átveszik a kezdeményezést, már amennyiben nem viselnek a gitárfrázisokkal egyenrangú szerepet a hangzásvilág felépítésében. Van azonban az albumnak egy alapvető mínusza. Az ének. Kee Marcello úgy döntött, hogy az összes éneket maga énekli fel. Világos, hogy Marcello nem híres jó énekesként. Mondjuk, hogy szolid, de csak az alapvető énekszólamok színezésére, kísérő vokálként. Mégis a fickó úgy döntött, hogy átveszi a vezető énekes pozíciót, és a dalokban érezni az kifejezőerő-tartalékot, amit egy igazi énekes biztosan sokkal ügyesebben és hatékonyabban használna ki. Néhol Kee énekbeli korlátait ügyesen elrejti a vokális harmóniák kontrasztja, néhol viszont nem.
A „Scaling Up” így tetőtől talpig szolid és nagyon szép hard rock album, amely retrós hangzású, szép számmal kínál változatosságot a dalok között, de egyik sem hagy különösebb nyomot, vagyis nem „marad meg hosszabb időre az emlékezetben”. Nem kínál semmi eddig nem hallottat, semmit, ami különösebben kiemelkedne a lemezről. Csak az az enyhén kellemetlen érzés marad, hogy az album egészében sokkal jobban hatna egy igazi énekes bevonásával.
Kee Marcello – Wild Child:
Felállás
Kee Marcello – gitár, ének, billentyűs hangszerek
Ken Sandin – basszusgitár
Darby Todd – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Mattias Eklundh – szólógitár a ‘Good Men Gone Bad’ című számban
Michele Luppi (Whitesnake) – billentyűs hangszerek a ‘Wild Child’ című számban
Produkció
Kee Marcello
Számlista
1. Black Hole Star
2. On The Radio
3. Don’t Miss You Much
4. Fix Me
5. Wild Child
6. Finger On The Trigger
7. Soldier Down
8. Scandinavia
9. Good Men Gone Bad
10. Scaling Up
11. Don’t Know How To Love No More
12. Blow By Blow
