Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Cvetličarna / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. december 22.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés)
Tíz zenekar a Zmajevih deset kedvéért! Csábító, műfajilag színes felhozatal tíz fellépővel, belépődíj nélkül, a lassan lecsengő év utolsó pillanataiban. A ljubljanai Cvetličarnában. Kezdés este nyolckor. Hogyan zsúfolj be tíz zenekart egy ötórás műsorba, a színpadi átrendezésekkel együtt? Mindenkinek jut egy negyedórás műsor. Nagyjából ugyanazt éltük át tehát, mint tavaly januárban, amikor a zenekarok hasonló módon, a „Za kombi” akcióval gyűjtöttek pénzt a fogyatékkal élőknek a Kino Šiškában. Csak ott érthető módon belépőt kellett váltani.
Hogy a párhuzam a „Za kombi” fesztivállal még egyszer teljes legyen, a „Zmajevih deset” estjét is az ismert ljubljanai rockerek, a Sausages nyitották. Ez alkalommal Boštjan Vajs ült a dob mögé, és nagy stílusban helyettesítette a távol maradt Martin Janežičet, akinek halaszthatatlan teendői miatt ki kellett hagynia ezt a fellépést. A zenekar a megszokott módon összeszedett és összeszokott volt a színpadon. A scéna szinte már veteránjainak rövid, de édes bemelegítése a várakozásnak megfelelően a To mi deli című slágerrel zárult. A Sausages után a stájerországi punk rockerek, a D’Smokers vették birtokba a színpadot. A trió zenei világa meglehetősen kiszámítható, a szövegek szentül egyszerűek, a dalok felépítése is az. Szép, hogy a Cvetličarna színpadára állhattak, de a D’Smokersnek még kell némi rutint szereznie a koncerteken. A harmadik fellépő iránt különleges érdeklődés mutatkozott. Ez a Regulus, amelyet Marjan és Slavko Lebar képvisel. Ők valódi zenei legendák: játszottak az Izvir és a Predmestje soraiban, később pedig a nyolcvanas és kilencvenes években a Spin tagjaiként működtek. A rutinos vén rókákból álló zenekar, amely idén adta ki stúdiódebütjét, a fellépés előtt énekest cserélt. Az egyik ritka idei színpadi megjelenésén, rövid játékidő alatt is meggyőzött, magabiztosan lenyomott tizenöt percet, négy dalt is belezsúfolt, ebből különösen a záró, teljesen új szám nyűgözött le. Készül tehát az új album. Az elején a hang kicsit gyengébb volt, később rendbe jött. Az új énekesnek nagyszerű a színpadi vénája.
A The Drinkers sem tartozik idén a színpadok gyakori vendégei közé. Az alkoholos tollak csapata, az ismert Koli vezetésével, a fellépők sorában elsőként gyűjtötte a színpad elé a kemény mag közönséget. A The Drinkers alaposan felhevítette a népet, Robert Likar elszakította az egyik húrját a második szám közben, a zenekar emiatt még a műsorát is meg akarta rövidíteni, de végül vissza kellett jönniük még egy dalra. Az viszont kérdés marad, sikerült-e Primož Trebec billentyűsnek meggyőznie a hangmérnököt, hogy a háttérének-mikrofonja nem működik. Pedig ott hátul énekelt – az elsőrangú, de átkozottul rövid fellépés zárásaként. Nem tudom, miért lép fel ilyen keveset a zenekar, remélhetőleg 2017 más koncertaratást hoz nekik. Teljesen más műfajt képviselt ezután a Pink Panker. A megvadult HC punkerek két dörgő gitár felpörgetett hangfalával, nagyon felpaprikázott, a szövegekben megalkuvást nem ismerő énekkel készülnek a régi igazságért vívott igazi harcra. Kiválóan összeszokott fellépés, teljes erőből, tökösen. Ilyen fiatal, ilyen meggyőző, ilyen karizmatikus zenekarból krónikusan kevés van a szlovén zenei életben.
A Stare Device ezután a Requiem dalait játszotta, ahogy szokták. Az emberek nem felejtették el ezeket a klasszikusokat, és a zenekar fellépése alatt kiváló volt az energia. Egzi remekül tartotta magát az éneken, az érett és dinamikus színpadi jelenlét pedig a The Drinkers fellépéséhez hasonlóan alaposan felhergelte a közönséget, ami még többet és még többet követelt. Az időkeret azonban elfogyott. Így hamarosan a mozirjei Up’N’Downs állt a színpadon, akik tavaly adták ki rendkívül ambiciózus stúdiódebütjüket „Vse kar sem pozabil” címmel. Ezek a srácok is csak megerősítették, hogy kiváló zenekarról van szó, amely sokrétűen érti a rock’n’roll lényegét, és ez a dalok hangszerelésén is meglátszik. Magabiztos előadás, teljes és kiváló hang. Nagyfokú összeszokottság, a színpad maradéktalanul kihasználva. Érződött, hogy a zenekar remekül felkészült erre a fellépésre.
Mivel csütörtök volt, és másnap még egy munkanap várt ránk, korán el kellett búcsúznunk a fesztivál helyszínétől. Így adósai maradtunk a Backstage, a Super Action Heroes és az Avven zenekarnak. Utóbbiaknak hosszabb, negyven perces műsor jutott, mivel ők léptek fel utolsóként. Elhiszem, hogy utána is teljes gőzzel folyt a mulatság, és a közönség csökkenő intenzitás nélkül tombolt tovább. Egyszerűen így van. Ilyen rendezvényekből krónikusan kevés van a mai szlovén rockéletben. Jó volt látni, hogy az emberek egyszer a változatosság kedvéért esténként a közösségi hálók agyatlan társalgását egy igazi, valódi rock’n’roll bulira cserélték. Bárcsak többször is megtörténne. Le a kalappal Miro Mutvar előtt a kitartásáért és a szervezői lendületéért. Az esemény teljes mértékben sikerült, és reméljük, hogy évente visszatérő hagyománnyá nő.
Képgaléria
