Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Moody Blues, The
Kiadó: Decca Records
Megjelenés: 1969
Játékidő: 36:59
Értékelés: 4/5
A pszichedelikus és progresszív rock angol úttörőinek, a The Moody Bluesnak a zenéje az idő próbáját is kiállta: több mint négy évtizeddel azután, hogy a legendás, sőt, nyugodtan mondhatjuk, forradalmi „Days of Future Passed” (1967) albummal először felhívták magukra a figyelmet, a különböző generációkba tartozó hallgatókat még mindig lenyűgözi a fenséges szimfonikus hangszerelések, a fülbemászó vokális harmóniák és a kivételesen áradó dallamok gazdag keveréke. A legendás Moodyék lemezről lemezre, nagyjából a hetvenes évek elejéig egyre összetettebbé váltak, egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a szimfonikus hangszerelésekre, és kiterjedten használták a reverbet (a vokális visszhangok létrehozására szolgáló különleges effektet).
Ez a tendencia érezhető a negyedik stúdióalbumukon, az „On the Threshold of a Dream”-en is, amelyen egy metafizikai kirándulással az álmok világába folytatták a koncepcióalbumok hagyományát, amelyet már az előző két kiadványukon elkezdtek. Az álom koncepciója különösen hangsúlyos az album második felében, a csúcspontot a „The Voyage” szvit jelenti, amelyet részben Strauss szimfonikus klasszikusa, az „Also Sprach Zarathustra” ihletett. Ismét nem hiányoznak a narratív betétek, amelyekről Mike Pinder billentyűs gondoskodott. Ő elsősorban a mellotron akkoriban újszerű használatával brillírozik, miközben az orgonán és a csellón játszva ismét kulcsszerepet visz a fenséges, olykor már-már szakrális hangulatú zenekari hangszerelések megalkotásában. Justin Haywarddal, a gitárossal, John Lodge-dzsal, a basszusgitárossal, Ray Thomasszal, a fuvolistával és Graeme Edge-dzsel, a dobossal együtt kvintettet alkot, amelynek remek énekesi összhangja számtalan dallamos harmóniát teremt, és ezekben nem nehéz elmerülni az álmok világában. Ebben a szegmensben Justin Hayward ismét a zenekar vezető hangja, aki kivételes hangszíntisztaságával és érzelmi őszinteségével ragadja meg a legjobban a hallgatót a fülbemászó dallamok szövésében, bár a többi énekes társa is a maga módján meggyőző.
A The Moody Blues zenéje a hangulatot tekintve mindig úgy szólt, mintha valami réges-régi, mitikus és a lehető legromantikusabb korból származna, amikor a fantasztikus látomások kéz a kézben jártak a pásztori hangulatú hétköznapokkal. Az „On The Threshold of a Dream” sem kivétel: lírai gazdagságával gyorsan az éteri tájak szívébe repíti a hallgatót. Az „In the Beginning” klasszikus narratív felvezetés, amely bevezeti a hallgatót a koncepció magjába. Az elektronikus hangok a háttérben összekeverednek a mellotronnal, miközben Hayward, Edge és Pinder felváltva mesélnek. Hayward karaktere az élet értelmét próbálja megtalálni, Edge a számítógépes-kibernetikus világ antagonistáját alakítja, aki az elektronikus entitások uralmának hideg világába akarja bevezetni a főhőst, ahol teljesen hiányzik minden emberi melegség, Pinder pedig a „lelkiismeret hangjaként” lép fel, aki végül meggyőzi a főhőst, hogy gondolkodjon szabadon – ez egyben a koncepció fő üzenete is.
A „Lovely to See You” annak ellenére, hogy nem jelent meg kislemezen, a gitáron játszott kedves akusztikus dallamnak és a kiváló vokális harmóniáknak köszönhetően örökzöld klasszikussá vált, és az album legismertebb dala is lett, amelyet a mai napig játszanak koncerteken. A pszichedelikus-pásztori „Dear Diary”, amelyben a főmotívumot Thomas éteri hangja és a fuvola viszi, egy meg nem értett egyén cinikus nézőpontját tükrözi a mindennapokra, aki a szöveg végén bőséges adag fekete humorral fűszerezi az egészet, miután az újságban elolvassa a hidrológiai bomba sikeres tesztjéről szóló hírt, és megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy a robbanás kísérletezői között nem volt senki, akit személyesen ismert volna. A „Send Me No Wine” pattogós tempóra és kellemes akusztikus dallamra épül mellotronhullámok mellett, ami amolyan John Lodge-os szerzői stílusjegy volt, itt ő a főénekes. Lodge szerzői ötleteiből ered a kiváló „To Share Our Love” is, amely szintén pattogós tempóra épül, a hangsúly Hayward temperamentumos gitárriffjén van. Érdekes, hogy itt a főénekes szerepet Pinder tölti be, ami szembement a hagyományukkal, hogy az egyes számok szerzője egyben a főénekesük is volt.
A „So Deep Within You” romantikus szerelmes dal, amelynek főmotívumát Thomas fuvolája, valamint Pinder éneke és mellotronja szövi. Hayward „Never Comes the Day” című száma jelent meg az album egyetlen kislemezeként, és ez – meglepő módon, és az album egyébként szép sikerével ellentétben – teljesen megbukott a rádiós listákon. Ennek ellenére remek, ha nem egyenesen megindító dal a klasszikus hayward-i dallamos hagyományban, sok ízléses akusztikusgitár-betéttel és szívszaggató énekkel, amilyen mindig is jellemezte ennek az énekesmesternek a képességeit. A „Lazy Day” újabb tréfás, szarkasztikus hangulatú Thomas-féle énekes és szerzői bonbon, amelynek szövege egy olyan emberrel játszik, aki minden vasárnapját unalmasan a tévé előtt tölti. Apatikus szokása a sírig tart.
Az „Are You Sitting Comfortably?” kellemes pásztori dallamra épül, amelyet romantikus akusztikusgitár- és fuvolahangszerelések formálnak. A romantikus-pásztori hangulat remekül olvad össze a szöveggel, amelyet Arthur király legendája, felesége, Guinevere királyné, Merlin varázsló, Camelot vára és a kerekasztal lovagjai ihlettek. A „The Dream” rövid, beszélt felvezetés a záró szvithez, amely hangulatában és előadásmódjában tipikus rémálomra emlékeztet, ami illik az álmokról szóló koncepcióhoz. A „Have You Heard” két része közül az első a mellotronhullámokon úszó kezdete egy kiváló szimfonikus progresszív rockszvitnek, amely három részből áll. A szvit második részét, amelyet Strauss „Also Sprach Zarathustra” című műve ihletett, a „The Voyage” képviseli, ahol hatalmas zenekari hangszerelések uralkodnak mellotron, orgona, zongora, cselló és fuvola alapokon. A végén kivételes kifejezőerővel még egyszer megismétlődik a „Have You Heard” éteri motívuma, és ezzel véget ér az álmok világán át vezető érdekes utazás.
Az „On the Threshold Of a Dream” tovább erősítette a The Moody Blues pozícióját azon kulcsfontosságú újítók között, akik hidat vertek a szimfonikus zene és a pszichedelikus rock közé. Az album tele van a fül számára rendkívül csiklandozó dalokkal, amelyek elbűvölnek minden finom dallamok iránt rajongót, és a rockos kanyarokban ügyesen manőverező zenekari hangszerelésekkel. Ezzel alaposan megszilárdították jellegzetes hangzásukat, és folytatták a remek albumok sorát, amelyek jelentős hatással voltak a pszichedelikus és a korai progresszív rock fejlődésére, bár az igazat megvallva már nem léptek semmi túlzottan forradalmi zenei lépést, hiszen az art rockos kalandozás úttörőinek stafétabotját lassan átadogatni kezdték néhány más zenekarnak, amelyeknek éppen ők segítettek egykor kitaposni a zenei ösvényt.
Felállás
Justin Hayward – ének, gitár
John Lodge – ének, basszusgitár, cselló
Ray Thomas – ének, szájharmonika, fuvola, tambura
Mike Pinder – ének, mellotron, orgona, cselló
Graeme Edge – dob, ütőhangszerek, ének
Producer
Tony Clarke
Számlista
1. In The Beginning
2. Lovely To See You
3. Dear Diary
4. Send Me No Wine
5. To Share Our Love
6. So Deep Within You
7. Never Comes The Day
8. Lazy Day
9. Are You Sitting Comfortably
10. The Dream
11. Have You Heard (Part 1)
12. The Voyage
13. Have You Heard (Part 2)
