On Air

Szerző: Jernej Vene

Előadó: Rolling Stones, The
Kiadó: Interscope Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 48:54
Értékelés: 4/5

Kevés olyan hosszú életű zenekar van, mint a The Rolling Stones. Hagyjuk most azt a kérdést, hogy a pénz tartja-e össze őket, vagy sem. A Blue And Lonesome album visszatérés volt a gyökerekhez, ezeknek a fickóknak, pontosabban nagypapáknak a részéről, a lemez sikere pedig meglepte őket, úgyhogy állítólag még a folytatása is készülőben van. Addig is jól jön majd az első válogatás a korai BBC-s rádiós szereplésekből. A The Rolling Stones először 1963. augusztus 23-án lépett fel a brit tévében, a Ready Steady Go című műsorban a Come on című számmal. A rádióba is meghívták őket, mégpedig a Saturday club, a Yeah! Yeah!, a Blues In Rhythm, a The Joe Loss Pop Show és a Top Gear adásaiba, utóbbinak természetesen semmi köze nem volt a későbbi autós műsorhoz.

A felvételek válogatása lenyűgöző, és egy fiatal, olykor kissé arrogáns zenekart mutat, amely a hírnév felé vezető úton jár. A BBC mindig szigorúan és elkötelezetten dokumentálta a pillanatot. Az évtizedek alatt rendelkezésére álló jelentős eszközök mellett ez persze valójában nem volt nehéz feladat. Nehezebb volt eldönteni, kit vegyenek fel. A Stonest gyakran hívták a rádióba, és szorgalmasan rögzítették is őket. Az On Airen az 1963 és 1965 közötti felvételek hallhatók; az egylemezes kiadás mellett dupla CD is kapható, ami a rajongókhoz még közelebb áll, hiszen nem kevesebb mint harminckét számot tartalmaz.

A zenekar zenei fejlődése leginkább a saját szerzemények bemutatásában látszik, hiszen az elején nagyon szívesen játszottak amerikai rock- és blues-klasszikusokat. Ma is elismerik, hogy ez rendkívül fontos iskola volt, és sokat tanultak ezektől a szerzőktől. Ez a hozzáállás ma is fontos, csak hát sokan a nagy tanulási vágyuk ellenére is elvesznek abban a tengernyi kínálatban, ami elérhető. Az alapanyagot mono és sztereó technikával rögzítették; az Abbey Road stúdióban új szoftverrel különálló csatornákra bontották a felvételeket, újra összerakták őket, megtisztították a zajoktól, és új, kiegyensúlyozott keveréket készítettek.

A The Rolling Stones tagjait a BBC néha az utolsó pillanatban hívta meg, vagy zsúfolt programok közepette, ami a feltörekvő fiatal csapatnak nagy falat volt. Ezért néhány szám változata elég más, mint a stúdiós, egy szuszra vették fel őket, hiszen az volt a jelszó, hogy a felvétel egy, legfeljebb két rádiós lejátszásra készül. Így néhány dal kifejezetten élénkebb is, mint a stúdióváltozata. A rajongók ezt akkoriban talán csak futólag vagy fél füllel hallották, ma persze a rádióműsor sem gond, ha valaki lekési. Minden fent van az interneten, hiszen a technológia ezt könnyedén lehetővé teszi. A The Rolling Stones, de a kor más zenekarai is természetesen nagy örömmel kaptak minden alkalmon, hogy a rádióhullámok túloldalán ülő hatalmas közönség előtt játszhassanak. Az On Air különösen el fogja ragadni a néhai Brian Jones minden rajongóját, aki Keith Richardsszal együtt igazán ragyogott ezeken a felvételeken. Hallatszik, hogy különösen élvezte az olyan klasszikusok feldolgozását, mint a Come On és a High Heel Sneakers. Mick Jagger bizonyította, hogy a blueshagyomány hozzáértő előadója, ugyanakkor fiatal, megzabolázatlan szívtiprónak is felfogható. Néhányszor ihletett szájharmonikásként mutatkozott be, színezte, illetve néhány vonallal kiegészítette az eredetiket, vagy kicsit pimaszkodott éppen azzal, hogy rajongó odaadással fújta ezt a gyönyörű hangszert.

Egyedül azt lehetne kicsit felróni, hogy a számok nem időrendben követik egymást, pedig szerintem egy ilyen gyűjteménynek éppen ez lenne az értelme. Sokan az egész zenei pályafutás során nehezen találnak kapcsolatot Mick Jaggerrel, illetve az énekstílusával, mert sokan mondják, hogy az előadásmódjában elég sokat grimaszol. Ezt az On Airen nem fogjátok megtalálni, ekkor ugyanis még ígéretes fiatalként a saját hangját kereste, így az éneke tiszta, mint a reggeli harmat.

Felállás

Mick Jagger – ének, szájharmonika

Keith Richards – gitár

Brian Jones – gitár

Bill Wyman – basszusgitár

Charlie Watts – dob

Produkció

Lewis Jones

Számlista