Kiadó: Sony Music
Megjelenés dátuma: 2018. 01. 12.
Producer: Mike Fraser
Az album hossza: 51.16 perc
Műfaj: Instrumental Rock / Art Rock
Pontszám: 8.5 / 10
Joe Satriani az „instrumentális gitárrock” műfajának élő legendája. A férfi, aki a Grammy-jelölések számában szinte rekorder, anélkül hogy egyetlen díjat is kapott volna, idén az év elején elhatározta, hogy védjegyének számító gitártemperamentumával még a téli hidegben is alaposan megmelegít minket, és tizenhatodik stúdióalbumával, a „What Happens Next”-tel szólít meg bennünket.
Satriani úgy döntött, hogy ezen az albumon ismét leegyszerűsíti a stílusát, és visszatér a jól ismert alapokhoz, vagy ha „romantikusabban” fogalmazunk, a gondtalan, gyermeki naivitás idejébe, amilyen egykor a rock’n’roll is volt. Nem emlékszem, hogy Satriani valaha ilyen szűk felállással dolgozott volna a stúdióban új albumokon. Pedig igencsak hosszú és gazdag pályát tudhat maga mögött. Ezúttal mindössze két zenészt hívott meg, de olyan tekintélyes neveket, akik a világ rockmércéjén igazi óriási szikla-masszívumok. Glenn Hughes (Black Country Communion, szóló, ex-Deep Purple, ex-Black Sabath, ex-Trapeze) basszusgitáron, Chad Smith pedig Satriani Chickenfoot-os kollégája és dobosa, akit a legtöbben a Red Hot Chilli Peppers oszlopos tagjaként ismernek. Smith Hughesszal is nagyon jól ismeri egymást, hiszen dolgozott Glenn önálló stúdióalbumain. Bújócska tehát nincs a trión belül. Az album nagyon természetesen, nagyon lazán, nagyon őszintén bontakozik ki. Hipermuzikális, ami Joe Satriani gitárjátékánál állandó jellemző, de ezúttal Satriani elvetett minden kísérletezési lehetőséget a saját szerzeményeiben.
Igaz, hogy az új lemezzel a férfi már semmi újat nem mond, de a „What Happens Next” hihetetlenül őszintének, valódinak, hitelesnek hat, kicsattanó optimizmussal szólít meg, és a közvetlen rockos tűz és izzás igazi érzését hordozza. Mindazt, ami mindig is jellemezte ennek a gitármesternek a zenei pályáját, és ami mindig az ő javára billenti a mérleg nyelvét. Satriani a dalokban ismét kipróbált néhány különböző ritmikai kulcsot, amelyek az új riffek „tipikus alvázát” adják, ahol a hatúrú gitárelmélet mestere természetesen megint elkápráztat sajátos gitáros bűvészkedéseivel, élén egy halom (közmondásosan már-már kötelező adagnyi) „whammy”-nyöszörgéssel. A „What Happens Next” ismét képszerű és ötletekben gazdag kiadvány, amely folyamatosan azzal a jellegzetes satrianis, bájosan évődő, szúrós humorral társalog, ami amúgy is része mindig derűs természetének. Dalból ismét sok van. Mikor nincs, ha Satriani új albumairól beszélünk? Legyek végre pontosabb. Az új albummal Satriani a két évtizeddel ezelőtti lemezeinek korához közeledik, amilyen a „Crystal Planet” is volt. A „What Happens Next” által képviselt stílusforduló így logikusan közelebb áll a pályakezdő stúdiómunkáihoz, mint a két kísérletezéstől sós elődje („Unstoppable Momentum” és „Shockwave Supernova”) korszakához. Íme még egy kis pikáns odaszúrás a könnyebb tájékozódásért. A „What Happens Next” megvalósítását tekintve egy Mike Keneally-féle zenész számára rettenetesen, rettenetesen unalmas lenne. Satriani gitárnyelve így gyakorlatilag 100%-os kifejezési és megvalósítási teret kap az új vallomásához.
Satriani tehát ezen az albumon tizenkét új tételből álló palettát kínált, amelyek rockosan letisztultan íródtak, megőrzik a közvetlenség hangját, és ennek következtében a szent rockos egyszerűség fényével szólítanak meg. Ennek jegyében Satriani másik producert is bevont a munkába. Ez Mike Fraser, Satriani régi ismerőse, éppen a már említett „Crystal Planet” albumról. A gitárhang így ismét kiélezettebb, a produkcióban jócskán kiül a hangképbe. A gitár megvastagított, gyakorlatilag hangzásban külön „megzsírozott”, ami az albumnak a közvetlen rockos tartás groove-kinetikáját és szinte már koncertszerű életörömét adja. A dobok annyira egyszerűen vannak lejátszva, hogy Satriani akár maga is „kikopoghatta” vagy beprogramozhatta volna őket. A „What Happens Next” ismét a lehető legmuzikálisabb, és azonnal befészkeli magát a fülbe. Satriani hihetetlen marad. Továbbra is rendkívül koncentrált, elszántan elkötelezett az új ötletek és az új album megvalósításában. Dinamitból nincs hiány. Sem ötletek, sem szerzői oldalról. A kivitelezésről nem kell időt vesztegetni és szót vesztegetni. A rajongói ugyanis már otthon hallgatják ezt az albumot, mielőtt egyáltalán rátaláltak volna erre a kritikára az interneten.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
01. Energy
02. Catbot
03. Thunder High On The Mountain
04. Cherry Blossoms
05. Righteous
06. Smooth Soul
07. Headrush
08. Looper
09. What Happens Next
10. Super Funky Badass
11. Invisible
12. Forever And Ever
Felállás:
Joe Satriani – gitár
Glenn Hughes – basszusgitár
Chad Smith – dob
