Szerző: Rok Klemše
Előadó: Dominici
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2007
A O3 (2005) trilógia első részével Charlie Dominici több mint tizennyolc év után tért vissza a zenei életbe. Csendben, nesztelenül osont be egy teljesen akusztikus lemezzel, és úgy tűnt, tudatosan eltávolodott a progresszív metalos múltjától. Sokan azon töprengtünk, merre indul tovább Dominici. A trilógia első része valami teljesen újat és frisset hozott Charlie diszkográfiájában, a második résszel viszont szó szerint 360 fokos fordulat jön. A cél: tiszta progresszív metal, teljes pompájában.
Ezúttal Charlie mellé a teljes banda beszállt, és nagyrészt éppen ezért a trilógia koncepciója még jobban életre kel, mint az első részen. Az első rész az akusztikus megszólalás miatt leginkább egyfajta mesélt történetnek hatott, most viszont a remek felállás egyenesen az arcunkba vágja az egészet! Az új felállás kiváló egységként működik, a tagok technikailag rendkívül képzettek, és Dominici bandaként most visszatér a progresszív metal gyökereihez – a Dream Theatertől és a Fates Warningtól a Shadow Galleryn át az újabb csapatokig, mint a Circus Maximus és a Vox Tempus, mind-mind megemlíthető hatásként, bár a lemez mégis nagyon frissen szól, és önálló egészet alkot. Vissza tehát a technikás metal alapjaihoz.
A lemezt egy hatalmas, 8 perces instrumentális nyitány, a The Monster indítja. Igazi ütés ez a javából való progresszív metalból, a banda a legjobb formáját mutatja. A szám tele van billentyűkkel, fantasztikus gitárbetétekkel és hangeffektekkel, amelyek megteremtik az ambient hangulatot. Dominici, aki a zene és a szövegek fő szerzője, már ebben a nyitányban megmutatja az erősségeit.
A Nowhere To Hide-dal a banda agresszívebben üt oda, és a zene remekül illeszkedik a szöveghez, amely bemutatja a főszereplőt és az erőszakos alkoholista hátterét (vicces véletlen, hogy épp most olvastam végig King The Shining című regényét, amelynek főhőse hasonló „problémákkal” küzd, így a szám még mélyebb jelentést kap). Charlie rögtön az elején megmutatja, mit tud, Geoff Tate stílusában énekel, de az igazán gyilkos a banda, amely semmivel sem marad el Dominici egykori társaitól.
Sötéten, de érzelmesen folytatja a Captured, majd a Greed, The Evil Seed, amely a politikai korrupció, a kapzsiság és a hatalommal való visszaélés örök aktuális témáit érinti. Maillard hihetetlenül gördülékeny gitárvonalaival gond nélkül megközelíti szakmabeli társát, Petruccit, a dobok mögött remekel Yan, Charlie pedig a vokális magasságokba emelkedik. Dominici már az első részen bebizonyította, hogy több mint kiváló énekes, de a második részen egyszerűen ragyog: egyedi stílusával szolgál, amely Geddy Lee (Rush), Halford (Judas Priest) és hasonló énekesóriások hatására épül, mégis teljesen önálló.
A School of Pain igazi metalos lökéshullám, ahol ismét a Maillard fivérek csillognak, Yan háborús dobosként diktálja a támadás tempóját katonáinak. Hasonló stílusban folytatódik a The Calling fülbemászó refrénnel, ahol Charlie megint úgy énekel, mintha az életéért küzdene. A tempót egy remek szimfonikus ballada, a The Real Life csillapítja, ahol Rigoldo gyönyörű billentyűvonalakkal remekel.
A sok remek szám közül nehéz kiválasztani a legjobbat, de talán ez a The Cop. Hihetetlenül szépen egészíti ki egymást az ének- és a gitárvonal, Dominici és Maillard remekel. A ritmusszekció sem marad el, Atzeni szép bőgőtappinggel mutatkozik be.
A záró A New Hope az album sötét hangulatával szemben pozitívabb, optimistább témákat érint. Végül is van fény az alagút végén… Úgy tűnik, a meglepő finálé a történet folytatását vetíti előre.
Bár a trilógia két része egészen különbözik egymástól, azt azért mondhatom, hogy a második rész jobb, és az elsőre épülő fejlődésnek hat. A lemez tele van gördülékeny gitárokkal és gazdag billentyűkkel, amelyeket kiváló ritmusszekció támaszt alá, az egészet pedig Charlie fantasztikus éneke fűszerezi. A történet lezárására Dominici szavai szerint 2008-ig kell várnunk.
Vajon mit tartogat nekünk Charlie a végére…
Felállás
Charlie Dominici – ének
Brian Maillard – gitár
Americo Rigoldi – billentyűs hangszerek
Riccardo „eRik” Atzeni – basszusgitár
Yan Maillard – dob
Számlista
1. The Monster
2. Nowhere To Hide
3. Captured
4. Greed, The Evil Seed
5. School Of Pain
6. The Calling
7. The Real Life
8. The Cop
9. A New Hope
