Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Curved Air
Kiadó: Curved Air Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 75:54
Értékelés: 3.5/5
A „North Star” a Curved Air első, többnyire új anyagot tartalmazó stúdióalbuma az immár messze letűnt 1976 óta, amikor is a kultikus angol progresszív rockerek idő előtt, az „Airborne”-nal búcsúztak (a „Lovechild” ugyan 1990-ben jelent meg, de eredetileg még 1973-ban vették fel). Egészen 2008-ig, amikor végre sikeresen újra összeálltak, nem sok hír érkezett a táboruk felől, pedig a hetvenes évek eredeti felállásából jelenleg csak Sonja Kristina énekes és Florian Pilkington-Miksa dobos van a zenekarban. Ezután a Curved Air hamar aktív koncertzenekarrá vált, a stúdióban viszont, ahogy várható volt, jóval lassabban mozdultak a dolgok. A „Reborn” (2008) két új dallal, valamint a „Retrospective” (2010) pusztán összeválogatott, nosztalgikus jellegű anyag volt, amely „bemelegítésnek” szolgált.
Jóval érdekesebbre sikerült az „Live Atmosphere” (2012) című koncertalbum, amely elég jó betekintést adott abba, hogyan szól egy „ősrégi” progrock-korszakból érkezett zenekar a 21. század koncertszínpadain. A kultikus hegedű- és billentyűs virtuóz, Darryl Way, aki részt vett a 2008-as újraegyesülésben, nem érezte magában elég energiát ahhoz, hogy közreműködjön a „North Star”-on, Kirby Gregory gitáros viszont másként gondolkodott, aki már a hetvenes években is tagja volt a Curved Airnek, hiszen játszott az „Air Cut” (1973) című albumon. Gregory ragyogó, finoman bluesos jegyeket viselő gitárbetéteivel szépen kiegészítette Paul Sax hegedűmunkáját.
A hegedű a Curved Air hangzásában mindig is rendkívül fontos szerepet töltött be, és most is ez, a Robert Norton által játszott billentyűkkel együtt, kulcsfontosságú a lemez legtöbb dalát jellemző, folyékony szimfonikus és folk hangszerelések felépítésében, vagyis nem mondtak le a felismerhető, hagyományos hangzásról. A „North Star” hét teljesen új dalt tartalmaz, ami elég ahhoz, hogy új stúdióalbumként elismerjük, bár a maradék helyet korábbi Curved Air-albumok újrajátszott anyagával töltötték ki, egy újrajátszott dallal Sonja 1980-as szólódebütjéről, valamint három feldolgozással olyan különböző előadóktól, mint a Snow Patrol, a The Beatles és a The Police.
A Curved Air-hívek számára régtől fogva az a legfontosabb, ha a zenekarról esik szó, Sonja hangja, amely a legjobb időszakában a legjobb (prog)rock énekesnők elit osztályába tartozott. Annie Haslamtől (Renaissance) eltérően, akinek a hangja még mindig kitűnő állapotban van, és gyakran még mindig úgy cseng, mint egy fiatal lányé, az évek kevésbé kíméletesek voltak Sonja hangjával. Nem arról van szó, hogy a progresszív rock történetének egyik első énekesnőjéből a „érett” korában hiányozna az énekbeli tűz, hiszen a „North Star” minden dalának előadásába még mindig beleadja minden érzelmét. A hangterjedelme azonban az elmúlt évtizedek alatt érezhetően megkopott, és világos, hogy a mikrofon mögött már nem az egykori üde fiatal lány áll, aki annak idején szerepelt a híres Hair musicalben, sőt az angol Playboy Club tagja is volt, hanem egy idősebb hölgy.
Ezt a tényt azonban, ami egyébként okos döntés, nem is akarja titkolni, megváltozott hangját pedig jól kamatoztatja az új számokban, amelyeket így nagyobb fokú érettség járja át. A hangja változása éppen a régebbi Curved Air-dalok előadásán érződik a leginkább, mint a „Puppets”, a „Situations” és a „Young Mother”, amelyek emiatt a 21. században másként szólnak, mint az idealistább hetvenes években, bár hangszeres oldalról mindegyik úgy van előadva, „ahogy kell”, és biztosan csurig töltik nosztalgiával az embert, főleg azokat, akik együtt cseperedtek a zenekarral.
A régi Curved Air-rajongókat az is érdekli, hogyan sikerült a „North Star” hét új dala. A válasz: nagyon szolidan, de nem izgalmasan, ami azért még mindig jobb a várakozásoknál. A nyitó progresszív folk rocker, a „Stay Human” a keményrockos gitárfrázisnak és a harcias hangulatú hegedűbetéteknek köszönhetően a „North Star” legenergikusabb pillanata. A „Time Games” némi kellemes jazz fusion varázst tartalmaz a bevezető basszusgitár-, gitár- és ütős improvizációk révén, vagyis jócskán megidézi a hetvenes évek nosztalgikus hangulatát.
Az „Images And Sings”-t epikusan fűszerezett szimfonikus hangszerelések jellemzik, amelyek a „régmúlt” egyes teljesítményeinek szintjén vannak, ami igaz az „Interplay”-re is, amely az egyik fő oka annak, hogy a Curved Air legújabb formájában is érdemes meghallgatni. A kísérletezős hangulatú „Magnetism”-ben Kristina asszony megrendítő vokális harmóniák közepette sikeresen bizonyítja, hogy „érettebb” énekstílusával még mindig képes felidézni a régi varázst és vezetni a zenekart, amely itt néhány lenyűgöző improvizatív dallamot mutat be. A „Spider” instrumentális szám igazi csemege a szimfonikus prog-, folk- és jazz fusion hibridek minden rajongójának. A tréfás szándékú „Old Town News”-ban, ahol a zenekar a saját költségére is viccelődik, Sonja kissé szándékosan néha úgy szól, mint valami matróna, miközben a zenekar végig teljes improvizációs sebességben pörög.
A The Police-feldolgozás, a „Spirits In The Material World” megválasztása a maga módján messze a legkézenfekvőbb a „North Star” három feldolgozása közül, hiszen Sonja Kristina egykor férjnél volt a zenekar dobosához, Stewart Copeland-hez, akivel még akkor lettek egy pár, amikor az a hetvenes évek közepén a Curved Air tagja volt. Ez, főleg a rusztikus hegedűhangszerelések érdeme, a „North Star” legérdekesebb feldolgozása is. A Snow Patrol, azaz egy post-britpop zenekar balladájának, a „Chasing Cars”-nak minimalista hangszerelésű feldolgozása egy olyan zenekartól, mint a Curved Air, meglehetősen szokatlan, ha nem egegyenesen bizarr választás, és az egész lemez egyik legálmosabb pillanata, míg valamivel ihletettebb és Sonja átélt éneke miatt érdekesebb az éteri fűszerezésű The Beatles-feldolgozás, az „Across The Universe” örökzöld, bár ebből is egy újabb tökéletes altatódalt csináltak.
A „North Star” elsősorban azoknak a nosztalgikusoknak szól, akik visszasírják a romantikus zenei időket, amikor a Curved Air a hetvenes évek közepén úttörőként, az egyik első női énekessel és hegedűvel dolgozó progresszív rock zenekarként törte meg a jeget, bár a zenekar a korát egyáltalán nem is akarja titkolni, ami különösen Sonja énekére igaz. A rajongóinak egyszerűen meg kell szokniuk, hogy az idő kíméletlenül halad előre az ő hangja számára is, nem csak az alakja számára, így rég elmúltak azok az idők, amikor páran főleg azért jártak Curved Air-koncertekre, hogy nyáluk csorogjon a szexi megjelenésétől. Másrészt a hangja olyan érettségi dimenziót nyert, amilyen korábban nem volt, és az is számít valamit, hogy a Curved Air még mindig kiváló hangszeresek és hangszerelők, ahogy ezt az új anyag is bizonyítja.
Felállás
Sonja Kristina – ének
Florian Pilkington-Miksa – dobok
Kirby Gregory – gitár
Paul Sax – hegedű
Robert Norton – billentyűk
Chris Harris – basszusgitár
Produkció
Curved Air és Berick Wickens
Számlista
1. Stay Human
2. Time Games
3. Puppets
4. Images and Signs
5. Interplay
6. Spider
7. Magnetism
8. Colder Than a Rose in Snow
9. Spirits in the Material World
10. Old Town News
11. Situations
12. Chasing Cars
13. Young Mother
14. Across the Universe
