Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Freak Kitchen
Kiadó: Thunderstruck Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 47:40
Értékelés: 4.5/5
Mit főzött ki ezúttal a svéd gitáros megalomán, Mattias IA Eklundh és a Freak Kitchen-beli bűntársai, Christer Ӧrtefors basszusgitáros/vokalista és Björn Fryklund dobos? Nem kevesebbet, mint egy igazi pogány zenei konyhát, ahol az iszonyúan sűrű hangzásbeli csorba közepén úszkál a technikai megzabolázhatatlanság magas foka, az idegen bolygókról jött gitáros improvizációs kisiklások és a társadalomkritikus szövegek, némi tipikus svéd humorral fűszerezve. A Freak Kitchen a pályája kezdete óta kigúnyolja a modern kapitalista rendszer minden területét, és eközben rengeteget tanult a nagy Frank Zappától (sosem szabad elfelejteni, ki volt az első zenei „freak”), ami lényegében a lehető legnagyobb elismerés, amit a társadalomszatirikus, gyakran abszurd és groteszk szövegeikről el lehet mondani.
Eklundh, az őrült gitárvirtuóz-bűvész és a Freak Kitchen frontembere, aki a gitáriskoláját egyenesen az erdő közepén vezeti, a „Cooking With Pagans” albumon a zenekara tomboló olvasztótégelyébe dobta a kemény rock, a prog metal, az avantgárd, a funk, a pop és a fusion elemeit, miközben terrorisztikus, ám mindig világos fejű gitáros kirohanásai – akárcsak a korábbi Freak Kitchen-albumokon – az előtérben vannak, úgyhogy a hívei a szólók közben megint „a szemüket forgathatják” a „harmadik típusú találkozások” hangulatától. Igaz, Eklundh, aki tizenegy éves kora óta „freak”, amióta először látta színpadon Frank Zappát, és elhatározta, hogy az életét teljesen a gitározásnak szenteli, ennek a gitárcentrikus formációnak a fő sztárja, de Ӧrtefors és Fryklund, akik 2000 óta tagjai a Freak Kitchennek, a ritmikai megmozdulásaikkal külön fejezetet érdemelnek.
A „Professional Help”, amely a „Cooking With Pagans” első kislemezeként jelent meg, teljesen egyedi alkotás az album többi dalához képest, hiszen az lemeznek legalább annyi köze van a kemény rockhoz és a metalhoz, mint az alternatív rockhoz. Valójában ez az album (szándékosan) legkommerszebb szerzeménye, ahol Eklundh az alterrockos refrénben brutális énekstílust választ, amelyet koszos gitárriff és zúzós dobfordulók támogatnak, míg a ritmikailag nyugodtabb részekben melankolikus hangszerelések uralkodnak, így a dal a dühöt és a finomságot keveri érdekesen.
A „Freak Of The Week”, amelyben a Freak Kitchen kiválóan egyesítette a metalos agresszivitást és a melodikus rockos kifinomultságot, komor, koszos riffel nyit, amelyet száguldó ritmus kenik, majd váratlanul átvált egy dallamos részre, szép refrénnel és hatásos kísérő harmóniákkal. Eklundh énekhangjának változatossága nem sokkal marad el az őrült, gyakran „szuperszonikus” gitárimprovizációié, amikor gyakran egyszerűen összezavarodik, és kikapcsol a saját „párhuzamos világába”.
A Freak Kitchen már-már közmondásos humora még erősebben jelenik meg a „Sloppy” című, bolondos hard rock-szerzeményben, ahol koszos, bluesos riff és gúnyos refrén uralkodik ingerült énekkitörésekkel, miközben a zenekar kissé önironikus szövegben csúfolja a külsőségekre teljesen megszállottan figyelő társadalmat – a saját rovására is, hiszen a Freak Kitchen tagjai – szerencsére a híveik számára – nem éppen a vizuális és mentális fegyelmezettség mintaképei. A „Goody Goody”, ahol az előtérben koszos gitárfrázisok és funkos ritmikai lüktetés áll, a bugyuta refrénben pedig erősen megidéződik az átlagos amerikai sportszurkoló butasága, még az elődjénél is bizarrabb szöveggel büszkélkedhet. Eközben Eklundh végig nem tud dönteni, hogy bluesos futamokkal kocsmázzon-e a cowboybűnökben, vagy inkább az improvizálással szabaduljon el valamilyen „harmadik dimenzióba”.
Az album a továbbiakban csak még jobban belemegy a társadalmi gúnyolódásba és a mérgező csípősségbe, miközben a bandát egyre inkább az improvizációs őrület sodorja magával. Az „(Saving Up For An) Anal Bleach” című dalban a Freak Kitchen brutális gitárfutamok és habzó szájú ének közepette gúnyolja a modern társadalmi patetikusságot, ahol mindenféle őrültségre spórolnak; ebben a számban különféle plasztikai műtétekre, a modern szexuális sztenderdek vulgáris kielégítésére. A középső részben Eklundh fejéből suhanc módjára előbuggyan egy gitárimprovizáció, a szétszórt ritmikai villanások pedig a gúnyos refrénnel megkoronázva egészen e szellemes hangzásbeli szatíra végéig nem engednek.
A jóval finomabb „Private Property” pokoli riffet, okosan vezetett dallamot és dallamos refrént tartalmaz, a Freak Kitchen pedig ezúttal a magántulajdon kapitalista alapelvét gúnyolja a szövegben, amely már régen elvesztette minden értelmét, már ha egyáltalán volt valaha. A „Mathematics of Defeat”, ahol ismét a démoni gitártorzítás dominál, szintén szép dallamot és gyengéd refrént rejt, ahol ismét felszínre úszik a zenekar ritkán látott finom oldala, bár Eklundh egy pillanatra sem lazít az őrült gitárvariációival. A háborúellenes szöveg éles és csípős gúnyt űz a nyugat közelmúltbeli háborús kalandjaiból egy naiv katona szemszögéből, aki nem fogja fel, hogy csupán áldozat, sakkfigura a „kövér disznók” számító játékában a „magas” politikában, a vallásban és a gazdaságban.
A szórakoztató keményrockos és funkos egyveleg, az „I Don’t Want to Golf” a szövegében a modern burzsoázia – vagyis a kapitalista politikusok, bankárok és vezérigazgatók – egyik legkedveltebb sportját mutatja ki a foga fehérjét. Az énekstílus ezúttal kissé funkos árnyalatú, ami szépen illik egy újabb dal ritmikai lüktetéséhez, ahol Eklundh a végére a „zsebéből” rángat elő egy dülöngélő gitárimprovizációt. A kifinomult hangszerelésekkel megrakott „Hide”, amelyben jó néhány különféle gitáreffekt fedezhető fel, a gitárharmóniák terén még egy csipetnyi soult is tartalmaz, így a „Cooking With Pagans” egyik legfinomabb pillanata.
A „Come Back to Comeback” című számban piszkos gitárfutamok és dühödt dobátmenetek uralkodnak, miközben ezúttal a kivételes énekbeli változatosság nyűgöz le a legjobban. A szöveg a nyugatiak örök fiatalság iránti megszállottságát csúfolja, miközben Eklundh többször „átéli” a vad improvizációs kisiklásokat. Ugyanez igaz a „Ranks of the Terrified”-ra is, amely ritmikailag az album egyik leggyorsabb darabja „szuperszonikus” gitárvariációkkal, mégis dallamos refrénje erősen társadalomkritikus felhangot kap. Az „Once Upon a Time in Scandinavistan”, ahol Eklundh és társai drámai énekharmóniák építése közben a skandináv országok „világrendőrök” iránti túlzott konformizmusát gúnyolják, ami semmi ahhoz képest, ami az utóbbi években „Slovenistanban” történik, az egész album atmoszférikus csúcspontja.
Valahol mélyen a göteborgi erdőben három hangzásbeli pogány egy szélvész természetű gitáros bolond vezetésével összeütötte a „Cooking With Pagans”-t, amely eddigi egyik legprovokatívabb és legőrültebb vállalkozásuk. A hívek az egyes dalok hallgatása közben, sőt még azután is, hogy az albumot már kivették a lejátszóból, elégedetten somolyoghatnak azon, hogy a Freak Kitchen egy cseppet sem lazít a modern neoliberális társadalmi berendezkedés és annak többé-kevésbé negatív melléktermékeinek szatirikus lemészárlásában, miközben a fantasztikus technikásság, a agyafúrt hangszerelés és az improvizációs szellemeskedés hangzásbeli keveréke végig a megszokott, elképesztő szinten van.
Videóklip a „Sloppy” című dalhoz:
Felállás
Mattias IA Eklundh – ének és gitár
Christer Örtefors – basszusgitár és ének
Björn Fryklund – dob
Producer
Mattias IA Eklundh
Számlista
1. Professional Help
2. Freak of the Week
3. Sloppy
4. Goody Goody
5. (Saving Up For an) Anal Bleach
6. Private Property
7. Mathematics of Defeat
8. I Don’t Want to Golf
9. Hide
10. Come Back to Comeback
11. Ranks of the Terrified
12. Once Upon a Time in Scandinavistan
