Előadó: Lapanja, Dejan
Kiadó: Sedvex
Megjelenés: 2009
Játékidő: 44:12
Értékelés: 4/5
Dejan Lapanja nem holmi zenei zöldfülű. Többhangszeres zenészről van szó, szép előélettel, már amennyire Szlovéniában ez mérce. Nyilvánvalóan odavan a jazz fusionért, úgy általában a zenei improvizációért és a kísérletezésért; tagja az Ulixes és a Salamandra Salamandra (szlovén fordításban: navadni močerad) zenekarnak, az improvizációs kollektíva Bastnak, a múltban pedig a Projekt mesto és az Olivija soraiban is játszott. Sok szépet tudnak mondani róla a Laibach, Terrafolk, Vlado Kreslin, Vlatko Stefanovski, Vasko Atanasovski és a The Fool Cool Orchestra tagjai is, akikkel korábban együtt dolgozott, és még sokan mások. Szóval a srác eddig bőven összeszedte a tapasztalatot az utakon.
A „Ni časa za preroke” bizonyítja, hogy ezúttal a megfelelő embert engedték be a stúdió paradicsomába. Igen. Lapanja az albumon mindent maga játszott fel. Minden hangszert, ő énekel az összes dalban, ráadásul még a produceri munkát is ő végezte. Mondanom sem kell, hogy a hangszerelések is mind az ő műve. Hogy ennyi erő és tudás egyetlen emberben egyesül, több szempontból is üdvözlendő. A legbanálisabb, hogy sokkal több pénzt spórolhatsz meg így, mint egyébként. A többiről a későbbiekben lesz szó.
Személyes hangvételű album áll előttünk. A szövegsorok végig harmonikusan fognak kezet a hangszerelések kavalkádjával. Logikus. Az egész egyetlen fejből pattan ki, ami nagyon lecsökkenti annak veszélyét, hogy a kifejezésmódban véletlenül „elbeszélnének egymás mellett”. Felszínesen szólva egy könnyedebb, rockos lemezről van szó, ami lazaságában egyfelől lehet akár popos, mainstreames is, de Lapanja ebben korántsem leli örömét. Nagyon jólesik, ahogyan a jazz-rock fusion elemek adagolva vannak, és az album minden lépését végigkísérik. Jazz-rock fusion? Ha addig nem, a záró „Cvet” mindent elmond erről.
Már maga a hangszeres kíséret, a billentyű, a basszusgitár és a gitár organikus hátterű, kollázsszerű szövedéke, amely az éneket kíséri, főleg a könnyebben befogadható pontokon, igazolja a zenész tehetségének bölcs kiaknázását: a helyenként triviálisan kiszámítható motívumokat felépíti és megerősíti, kitűnően használja ki a rendelkezésre álló kifejezési teret, amit aztán a kíséret kiadós hangzásvilágával koronáz meg. Ez az album egyik legfontosabb eleme, ennek köszönhető, hogy áttekinthetősége mellett olyan pontokon is működik, amelyek akár közhelyesen is szólhatnának: végig változatos, dinamikusan hullámzó, szellemesen szikrázó. Játékos és rendkívül felszabadult lemez. A jazz iránti szeretet és a kísérletezés itt nagyon fontos szerepet játszik. Éppen ezért ezt az albumot egyaránt értékelni fogják azok, akik nehezen békélnek meg a mai mainstream zene sekélyességével, és mélyebb mondanivalót keresnek a zenei megnyilvánulásban, és azok a kevésbé igényes hallgatók is, akiknek nincs kedvük sokat gondolkodni, mikor a rádióadókra hangolnak. A szlovéniai népszerű rádiókra ideális szám például a „Se ne sekiram več”. A popos keretbe érzékkel adagoltak néhány jazz-elemet, ezért ez a „dalocska” sikeresen megőrzi az érdekességét. A lemez másik nagyon szerencsés jelöltje, amely teljesen más szerzői megközelítéssel készült, mint a „Se ne sekiram več”, és amely szintén gyakrabban kerülhetne a hazai rádiók műsorába, a „Cesta srca”, Martina Furlan énekesnő remek duettjével. Ebben a dalban az elektromos gitár rockos sávja fontos elem, amely sűríti a szám kifejezőerejét.
A „Ni časa za preroke” nem Kreslin, nem Mežek, nem Predin, nem Smolar. Plestenjak sem – isten ments! Különleges album, amelyről világos, hogy nem nyomasztják a világ nagy neveinek zenei hatásai, amelyek a szerző alkotói ihletét felkavarhatnák. Épp ellenkezőleg. Éppen ez a tehermentesség teszi lehetővé Dejannak, hogy az album minden száma hiteles lenyomata legyen a művész pillanatnyi ihletének és egyéni zenei képzelőerejének.
A „Ni časa za preroke” zenei többrétegűséget kínál. Lapanja tudását és tehetségét arra használja, hogy a minimalista alapmotívumokat a megfelelő hangszerelési húzásokkal erősítse és adagolja. Az album meleg, könnyed, mindenben természetes hangzása tartalmilag is szaftos, az építőelemek aránya pedig mindenhol a helyén van. Az alapvetően természetesen szóló háttérbe sokszor remekül illeszkedik az elektromos gitár szólókkal, amelyek fontos rockos hangsúlyt adnak a lemeznek. Olyan album ez, amely gazdag kifejezőerejű, többrétegű zenei tartalommal, kiváló hallgathatósággal jutalmaz, hiszen határozatlan ideig hallgathatod, és tartalmilag korántsem kopik ki néhány lejátszás után a CD-lejátszódban. Minden figyelmet megérdemlő teljesítmény, a szlovén zenei színtéren meleg szívvel ajánlható. Tisztára szlovén ízű! Ha a szlovén mainstream ma egészséges volna, ez az album egyértelműen oda tartozna.
Felállás
Dejan Lapanja – ének, vokál, elektromos és akusztikus gitár, basszusgitár, dob, zongora, szintetizátorok, ukulele, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Vid Arnejšek – vokál a 4. számban
Martina Furlan – ének az 5. számban.
Severa Gjurin – ének a 6. számban.
Matej Magajne – elektromos gitár a 11. számban.
Produkció
Dejan Lapanja
Számlista
1. Saj tudi sonce zaslepi
2. Tu in zdaj
3. Se ne sekiram
4. Hitiva hitiva
5. Cesta srca
6. Ples
7. Barve samote
8. Kar se večno zdi
9. Iluzija
10. Adamora
11. Cvet
