Szerző: Rok Klemše
Előadó: Various Artists
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2006
Ezúttal a jószomszédi viszony jegyében egy horvát „underground” metalkompilációra került a sor. Felejtsük hát el a vitákat, amelyeket úgyis csak szítanak a politikai nagyságok mindkét oldalon. A politikát félre! A zene számít, és ha emiatt szorosabbra fonódhat a szlovén és a horvát metaltábor, annál jobb.
Előttünk áll 19 szám, amelyeket 11 horvát, többnyire meglehetősen ismeretlen banda mutat be nekünk. Mindegyik egy vagy két dallal járult hozzá a lemezhez. A New Underground metalkompilációval a Dallas kiadó mindenképpen nagyon bátor lépést tett, ami bizonyára legalább részben hozzájárult a horvát metal fejlődéséhez. Vajon nálunk miért nem fogékonyabbak a nagyobb kiadók a metalra? Inkább nem is kérdezem… Annál inkább becsüljük meg a szlovén On Parole! metalkiadó New Order (Volume 1 és 2) válogatásainak megjelentetését!
Miért tettem az elején idézőjelbe az underground szót? Mert elsőként a rijekai Father mutatkozik be a kompiláción, akik itthon és külföldön is már jókora sikereket és elismerést tudhatnak magukénak. A horvát metal rijekai bajnokai és megmentői először az remek Chigla Peglával jelentkeznek. A kompiláció legerősebb neve a lemez második felében a Machina című számmal csap oda még egyet. A Father mindenképpen nagyon ígéretes név, és a metalcore-együttesek mai áradatában az alternatív és a progresszív metal meglehetősen eredeti, egyéni keveréke.
A kompiláció brutálisabb oldalát a zadari E.N.D. (Evil Never Dies) és a Father várostársa, a Downfall képviseli. Az E.N.D.-nek mindenképp le a kalappal: nemrég egy bandatag halálával kellett megküzdeniük, de a kitartás legyőzte a gyászt, és a kompiláción a Broken World és a Pointless Revelation című számmal mutatkoznak be, amelyek stílusukban a thrash/melodikus death metalhoz állnak közel. Hasonló ritmusban folytatja a rijekai Downfall a Second és a B.l.e.a.k. című dallal. A Downfall egészen a közelmúltig a finn Children of Bodomhoz nagyon hasonlót játszott, most viszont jóval eredetibben szólnak, progresszív elemekkel, atmoszférikus billentyűkkel és remek riffekkel. A Second minden bizonnyal a kompiláció egyik legjobb dala.
A splitiek, a Koziak is a Your Final Sunset és a Down to Zero című számmal áll még a legközelebb a melodikus death metalhoz, bár a két dal szerkezetileg elég egyszerű; főleg a átlagos riffekre és a göteborgi iskola elcsépelt szólóira gondolok. A Down to Zero kifejezetten közel áll az új korszakos In Flameshez (a Soundtrack to Your Escape és a Come Clarity lemezekhez).
A Mahatma a Visitor és a Let Life című számmal jókora eltérést jelent a kompiláció metalos hangzásától. Mégis meglehetősen minőségi art post grunge-ról van szó, amely leginkább valami Toolra emlékeztet. Ha szóba kerül a Tool, az alapból azt jelenti, hogy rendkívüli atmoszféráról van szó, és a Mahatmából sem hiányzik.
A One Piece Puzzle az a banda, amelyet vagy szeretsz, vagy nem. Középút nincs. Nekem személy szerint… egyszerűen nem jönnek be. Az elektronika furcsa keverékéről van szó, fura, sikoltozó női vokállal, ami leginkább valami Marilyn Mansonra vagy Mortiisra emlékeztet.
A Mental Harakiri a Marching to the Beat és a Marathon című számmal hidegen hagyott. A hardcore-ral kevert metalcore, ráadásul ez is erősen átlagos, egyszerűen nem az én ízlésem.
A Dead By Mistake-et is nehéz lenne a metalba sorolni… Mert egyszerűen szólva sima emo core nyöszörgés. Ilyen borzalmas tiszta éneket rég nem hallottam. Az énekes tényleg úgy szól, mintha mindjárt kitörne belőle a sírás, vagy mintha a világ minden fájdalmát a vállán cipelné. Professzionalizmus ide vagy oda, a Dead By Mistake kétségkívül a kompiláció legrosszabb része.
Az I’m Sorry balladával a Sentiment mutatkozik be. Hallgatható, de elég átlagos ballada. A gótikus rockerek ígéretesek, de hogy milyen egy kiváló ballada, azt a svéd Evergrey azonos című számából lehetne megtudni. Az I’m Sorry a New Underground kislemeze is volt.
A zágrábi stonerek a Desert City Lights című számmal állnak még a legközelebb valami Queens of the Stone Age-hez. Mindenképp érdekes stoner rock lassú tempóval, nyers hangzással és jó hangszerelésekkel. A Desert City Lights hét percével egyben a kompiláció leghosszabb dala is.
A dubrovniki F.E.B.R.A. az In Scar című számmal az átlagos metalcore újabb példája.
A New Underground mindenesetre dicséretre méltó kiadvány. Főleg azért, mert egy nagy kiadó döntött a „metal” kompiláció megjelentetése mellett. Horvátországnak nagy a bandakínálata, bár a lemezen bemutatottak többnyire a kereskedelmileg népszerűbb stílusok felé húznak, elsősorban a metalcore felé. A lemez legjobb bandája kétségtelenül a Father, de ígéretes a Downfall és az E.N.D. is. Ez a kompiláció minden bizonnyal egyike azoknak a tényezőknek, amelyek azt mutatják, hogy nem kell aggódni a horvát metalszíntér miatt. Várom a New Underground 2-t, amelyen már akár heavy, thrash és death bandák is felbukkanhatnának.
Számlista
1. Father – Chigla Pegla
2. E.N.D. – Broken World
3. Downfall – Second
4. Koziak – Your Final Sunset
5. Mahatma – Visitor
6. One Piece Puzzle – Ona Prima Ljudski
7. Mental Harakiri – Marching to the Beat
8. Dead By Mistake – In This Lullaby
9. Sentiment – I’m Sorry
10. Good Day To Die – Desert City Lights
11. Mahatma – Let Life
12. Father – Machina
13. One Piece Puzzle – Superveshmashina
14. Downfall – B.l.e.a.k.
15. E.N.D. – Pointless Revelation
16. Koziak – Down To Zero
17. Mental Harakiri – Marathon
18. F.E.B.R.A. – In Scar
19. Dead By Mistake – Treasure Every Moment
