Kiadó: Chrysalis Records
Megjelenés dátuma: 1972. 3. 3.
Produkció: Ian Anderson & Terry Ellis
Az album hossza: 43.46 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 10/10
Az „Aqualung” (1971) után, amely kultzenekarból világklasszisú formációvá emelte a Jethro Tullt, a (prog)rock világ számtalan szeme szegeződött Ian Andersonra és az ő agyafúrt társaságára, amely zenei perfekcionistákból és újítókból állt. Ők egy pillanatra sem pihentek a babérjaikon, hanem előálltak egy újabb sajátos meglepetéssel, amely ambíciójával, fenségességével és mélységével sokkolta a zenei világot. Hogyan lehet fölébe nőni egy olyan remekműnek, mint az „Aqualung”? Egy Ian Andersonhoz hasonló zseninek és szakállas-bajuszos bandájának semmi sem könnyebb: megalkottak egy ultrakomplex, ugyanakkor kópé és provokatív albumot, amilyet a rockvilág addig még nem látott, és amellyel a Jethro Tull végleg beírta magát a progresszív rock nagyjainak klubjába, annak ellenére, hogy maguk nemigen törődtek ezzel a címkével.
A „Thick As A Brick” az első igazi konceptalbumuk. Bár egyesek a koncepció számos nyomát már az „Aqualung”on is felfedezik, Ian szavai szerint az sosem tartalmazott koncepciót. Sőt: Ian szerint a „Thick As A Brick” válasznak született az „Aqualung” állítólagos koncepciójáról terjengő, szerinte teljesen megalapozatlan szóbeszédre. Fő célja ezért az volt, hogy végre megalkossa „minden konceptalbumok anyját”, és egyszer s mindenkorra befogja a találgatók száját. Az előző album felállása ezúttal sem maradt egyben, hiszen fontos csere történt a dobok mögött. Az eredeti dobost, Clive Bunkert a remek Barriemore Barlow váltotta, Ian Anderson egykori zenésztársa még a Jethro Tull megalakulása előttről, aki még több jazzes dinamikát, valamint sebességet és energiát hozott magával. A „Thick As A Brick” valószínűleg John Evans billentyűs legjobb pillanata, hiszen sokszínű billentyűs szólói és hangszerelései átszövik az egész albumot. Leginkább éppen a változatosságuk nyűgöz le. Az örökké figyelmen kívül hagyott Martin Barre ezúttal is a gitáros finomságok, az ötletes riffek és a jó ízlés mestere. A csodás fuvolás, multiinstrumentalista és még sok minden más, Ian Anderson természetesen az egész showt vezeti, és összetartja a szálakat. Rendkívül intelligens és szarkasztikus szövegei itt érték el a csúcsot. A zenekar utánozhatatlan, folkos fűszerezésű hangzása pedig korlátozás nélkül végig jelen van, akár a fuvoláról, akár az akusztikus részekről van szó. Ez a felállás a zenekar egyik legstabilabbnak bizonyult, ha nem a legjobb.
A „Thick As A Brick” története elsőrangú társadalmi szatíra (főként a brit társadalomról), amely a nyolcéves, átlagon felül intelligens Gerald „Little Milton” Bostock körül forog. A fiú társadalomkritikus szövegeivel (képzeletben, persze), amelyek az album kísérőfüzetében találhatók, megnyert egy rangos gyerekvers-írói versenyt. Ám egy rendkívül vitatott döntéssel a konzervatív zsűri elvette tőle a győzelmet, a „Thick As A Brick” szövegeit pedig a társadalmi erkölcsre nézve „homályosnak és megbotránkoztatónak” minősítette. A konceptuális nem-koncepció a „Thick As A Brick” mögött rejlő alapvicc, és ismét bizonyítja Ian kivételes érzékét az intelligens szellemességhez és a szatírához, amely gyakran a Monty Python-féle brit fekete komédiák szintjén mozog. A zenekarnak így sikerült hidat verni a művészet és a komédia, az alaptéma köré épülő zenei ötletek lenyűgöző, esztétikus bemutatása és az önszatíra között. Ian gúnyja és határtalan cinizmusa a brit társadalom közmondásos képmutatásával és rétegzettségével, főként a felső osztállyal szemben a füzetben található egyes újságcikkeken is jól látszik, amelyek szinte kivétel nélkül kivételesen groteszkek. A koncepciót a remek borító is megmutatja a „The St. Cleve Chronicle” újságkivágásával, amely a központi eseményt ábrázolja, amikor a zsűri elveszi Bostocktól a díjat. Ez a borító máig minden idők egyik legeredetibb lemezborítója.
A „Thick As A Brick” két részre osztott szvit, és már ezzel is teljesen más megközelítést sejtet az előző albumhoz képest, amely többnyire rövidebb darabokból állt. Két részre, azaz két oldalra főleg a korabeli bakelit időbeli korlátai miatt osztották. Annak ellenére, hogy a nagy komplexitás uralkodik rajta, számos tételváltással és hangszereléssel, a „Thick As A Brick” egész hangulata rendkívül könnyed, dallamos és gördülékeny, a hallgató észre sem veszi, amikor az album egyszer csak átfordul. A nyitórész, amely akusztikus gitárral és fuvolával indul, szinte teljesen akusztikus és rendkívül nyugodt. Aztán belép a tarkított, ütős rész, amely a szvitben még többször visszatér (a „See there, a new son in born” sor), remek dobolással (ez egyébként végig irigylésre méltó színvonalú az albumon), ütős, felturbózott gitárriffel, basszussal, valamint remek orgona- és szaxofonszólóval. Ezt követi az elsőrangú gitárszóló Barre legjobb rendezésében, aki játékába még több dinamikát és variációs érzéket vitt. Ezután új központi téma jön fuvolára, orgonára és ütőhangszerekre építve. Itt főként az orgona van előtérben, amely még egyszer bizonyítja, milyen jó és egyben alulértékelt billentyűs John Evans, de ugyanígy a variációk bősége és a remek összjáték a gitár, a fuvola és az orgona között. Jeffrey Hammond basszusgitáros, aki egyébként az egész albumon kiváló, itt teljes fényében ragyog. Ezután csodás hangszeres rész következik, és az egész téma alatt gyönyörű passzus bontakozik ki zongora és orgona, majd orgona és fuvola között. Aztán egy rövid szakaszra remek orgonaszóló és kivételes gitárriff jön. A zene ekkor ismét folkos beütést kap, főként a megnyugtató ének, az ütősök, a zongora és az akusztikus gitár jóvoltából. Nemsokára újra hangszeres rész következik, jó összekapcsolással zongora, basszus és néhány ízléses fuvola- és akusztikusgitár-hangszerelés között. Itt zárul a szvit első fele (a bakelit első oldala) egy igencsak szokatlan riffel, amelyet dob és orgona egészít ki.
A második rész fuvolával és orgonával nyit, egészen a központi téma belépéséig („See there, a new son is born”). Ez a rész remek hammondos passzust, titokzatos hangulatot és lenyűgöző dobszólót tartalmaz, amely Barriemore Barlow rendkívüli sebességét mutatja meg a hallgatónak. Ezután jön az a burleszkes, évődő rész, amelyben a hangszerek háromszor is kifutnak (hegedű, gitár, orgona stb.). Ian éneke itt rendkívül szokatlan, szinte úgy hangzik, mint a brit fekete komédiák karaktereinek ajánlott tisztelgés. Amikor ez a rövid komédia véget ér, a zenekar folkos oldala ismét előtérbe lép az akusztikus gitár és a fuvola, valamint az orgona bőséges használatával, főleg pedig gyönyörű akusztikusgitár- és mandolinhangszerelésekkel. Itt Ian rendkívül érzelmes éneke is lenyűgöz. Aztán fuvola- és orgonapasszus következik, remek gitárriffek és variációk sokasága. Újabb hangszeres rész jön, amelyet a fuvola, a ragyogó dobolás, a gitár és a csembaló jellemez, ezeket orgona- és fuvolavariációk követik. A zenekar zárásként visszahozza az első rész utolsó szakaszát, amelyben ezúttal új variáció található orgonával és szép hegedűhangszerelésekkel. A remekmű az első szakasz központi refrénjével zárul („So you ride yourself all over the fields…”).
Az újrakiadáson megtalálható a „Thick As A Brick” remek (természetesen rövidített) koncertváltozata 1978-ból, amelyet a Madison Square Gardenben (New York) vettek fel, valamint egy interjú Ian Andersonnal, Martin Barre-ral és Jeffrey Hammonddal, amely az album megjelenésének idején készült.
A „Thick As A Brick” időtlen progresszív rock remekmű, amely ennyi év után is kiállta az idő próbáját, és ma is elérhetetlen mérce marad sok kreatív zenész számára, aki szeretne közelebb kerülni a Jethro Tull által akkor felállított magas színvonalhoz. A hard rock, a klasszikus hatásokkal átszőtt brit folk és az intelligens szövegek eklektikus keverékével a Jethro Tull olyan remekművet alkotott, amely minden egyes meghallgatáskor a hetedik mennybe repíti a hallgatót. A „Thick As A Brick” ezért kétségkívül a zenekar történetének legjobb műve, amely még sokáig ott fog ragyogni a műfaj legjobb albumai között, és nélkülözhetetlen darabja minden igaz rockrajongó gyűjteményének. Érdemes megemlíteni azt is, hogy megjelenésekor az album egy csapásra az amerikai slágerlista első, a brit ötödik helyére ugrott, ami koráról (a progresszív rock és az egész kreatív rockzene aranykoráról) tesz tanúbizonyságot. El tudja még ma egyáltalán valaki képzelni, hogy a slágerlisták élén véletlenül felbukkanjon egy több mint 40 percnyi, egybefüggő, rendkívül komplex és képzeletgazdag zenemű? Az album mérföldkő volt és az is marad a rockzene történetében.
Szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Thick As A Brick – Part 1 (22:39)
2. Thick As A Brick – Part 2 (21:05)
Bónuszszámok az újrakiadáson (1998):
3. Thick as A Brick (live at Madison Square Garden 1978) (11:48)
4. Interview with Ian Anderson, Martin Barre and Jeffrey Hammond (16:28)
Felállás:
Ian Anderson – ének, fuvola, akusztikus gitár, hegedű, szaxofon, trombita
Martin Barre – elektromos gitár, lant
Jeffrey Hammond – Hammond – basszusgitár, narráció
John Evans – orgona, zongora, csembaló
Barriemore Barlow – dob, üstdob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZ:
David Palmer – zenekari hangszerelések
