Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Auras
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 55:23
Értékelés: 4/5
Ezúttal Brazíliában „robbant” az AOR. „Már megint egy klisé” – mondhatjátok talán. Az tény, hogy ebben a műfajban már semmi újat nem lehet feltalálni, ez egyértelmű. Csak jobb és gyengébb közelítések vannak. Ám hiába csengenek egy új album dalai nagyon hasonlóan a korábban már megismert, ugyanilyen kaliberű lemezekhez, amikor először hallgatod, a hasonlóság a másik oldalról mégis teljesen hitelesen működik, ha az igazi tűzzel készült, és csak annyit lehet rá mondani: „Átkozottul jó!”
Ez abszolút igaz a brazil AOR-revitalisták, az Auras debütjére! A „New Generation” című albumuk egy csapásra lenyűgöz a kivételes AOR-himnuszok sorával, amelyek mind kivétel nélkül rendkívül csábító dallamosságról tanúskodnak, és ez elől a melodikusan fennkölt tömörséget kereső rockrajongó semmiképp sem menekülhet.
És mégis kire hasonlít ennyire a „New Generation”, hogy már két bekezdése kerülgetjük, mint macska a forró kását, és azt magyarázzuk, mi a klisé és mi nem? A Journey-re. Mind a billentyűk és gitárfrázisok kombinálásában a kíséret felépítésénél, mind az énekes magasra törő, dallamos hangfekvésében. Nem teljesen Steve Perry, a hang ugyanis semmiben sem rekedtes. Inkább már-már Kevin Chalfant (Two Fires). Ott, ahol a legerősebb, és a versszakdallamok megformálásában Chalfant mellett a Tony Mills-féle énekesekkel (TNT, ex-Shy, Serpentine) is érdemes összehasonlítani. A szólózás stílusa a középső instrumentális részekben (sablonosan beillesztve a második és harmadik refrén közé) szintén nem titkolja Neal Schon (Journey) egyedi gitárjátékának erős hatását. A Frontiers Records pedig láthatóan nem kérette magát kétszer a szerződés aláírásához, ha valami csak egy kicsit is Journey-szagú.
A brazilok a hangzás kialakításánál általában szívesen fognak össze a németekkel. A progresszív metalos Angra például hagyományosan az európai hangzás felé orientálódik. Dennis Ward azonban nem német, hanem amerikai, aki viszont tartósan Németországban él. Az ember számos produceri munkáért felel, főleg ha német melodikus hard rock zenekarokról és projektekről van szó. A német melodikus rockra jellemző, hogy előre tolt gitárfrázisokban keresi a terjedelmes alapot. Ward jellegzetes Pink Cream 69- vagy Place Vendome-megközelítését viszont a „New Generation” keverésénél nem használták, és ez rendkívül örvendetes hír. Az Auras ugyanis végig a billentyűk és a gitárfrázisok egyenrangú párbeszédére építi a kifejezésmódot. Ezért is áll jól nekik, ha a gitárok kicsit „elbújnak”, a hasonlóan előtérbe helyezett billentyűk miatt pedig a végeredmény enyhébb „pop” hatást kap. Ward ezúttal valóban kiváló megoldásnak bizonyult. A hangzás óiskolás AOR-os, ugyanakkor végig tisztán érezhető, hogy ez nem 1984-ben készült. Figyelem! Az Aurasnak két állandó gitárosa van. A színpadon biztosan fékezhetetlenül zúznak!
A dalok dallamvilágukban erősen kiegyenlítettek. Persze néhány refrén „gyilkosan” csábító. A Hungry Hearts például az album egyik legerősebb refrénjét hordozza, a címadó dal pedig szintén a csúcspontok közé tartozik. Érdekes szám például a That’s The Way Love Goes, amelynek versszakát ütőhangszerek támasztják alá. A kezdeti riffelős gitártámadás a versszakban hirtelen, ügyesen meghúzza magát, a felszínre pedig egy igazi Toto-pillanat tör. Igen. A svéd Work Of Art-tal is érdemes összehasonlítani. Nem lehet nem észrevenni a kísérőének kölcsönvett Toto-sorát sem: „I’ll be over you”. Ez ugyan szúrja a fület, a lemez minőségi szintjét viszont semmiképp sem rontja, amely az ilyen „kölcsönző kedv” mellett is megőrzi az igazi, tősgyökeres AOR zabolátlanságát. Ha rádióslágerre vágysz, hallgasd meg a Keep On Loving You refréndallamát. Az album nagyon hasonló stílusban nyit és zár. Enyhén felgyorsított döcögő ritmusban, pozitívan és vidáman. A Beauty Of Dreams egy pillanat alatt feltárja az Auras egész lényegét. Ezzel a lemez azonnal magas minőségi szintre emeli az események alakulását, a valódi mozgalmasságot és dinamikát, amely a Love To Survive utolsó taktusáig nem lankad. Érdemes kiemelni a Forgive And Forget című dalt is, amelynek tökéletesen kidolgozott dallamosságába belopódzik néhány szándékos suttogás természetesen szóló honky tonk zongorából és huncutul kacér rock n’ roll ingerlés.
Debütalbumként a „New Generation” már a legelején sikeresen kamatoztatta az Auras kivételes potenciálját. Ez tiszta AOR-revitalizmus. A csapatnak kiváló érzéke van az AOR-bombasztikához. Aki hallotta a Two Fires utolsó, „Burning Bright” című albumát, és megismerkedik a „New Generation”-nel, az már nem gondolkodik kétszer, hogy a „New Generation” lehetne az egész jóval jobb pótlása (ha tökéletességet keresünk – főleg az azonos nevű Two Fires-debüt után). A „New Generation” az idei év egyik legjobb debütalbuma az AOR műfaj terén.
Felállás
Gui Oliver – ének
Ferpa Lacerda – gitár, vokál
Matheus Brandon – gitár, vokál
Felipe Beyer – billentyűk
Hemerson Vieira – basszusgitár
Edu Sallum – dob
Produkció
Ferpa Lacerda & Gui Oliver
Dallista
1. Beauty Of Dreams
2. Forgive and Forget
3. Never Give Up
4. In My Arms
5. Reach Out
6. New Generation
7. Forever In Your Eyes
8. Hungry Hearts
9. That’s The Way Love Goes
10. Keep On Loving You
11. Out of Love
12. Love To Survive
